Egy lépés Madridban
Néhány héttel ezelőtt Madridban találkoztunk: a rend valamennyi demarkációjának képviselői és számos tartományfőnök, hogy együtt foglalkozzunk a kiskorúak és a kiszolgáltatott személyek védelmének témájával. Sűrű, őszinte és szükséges találkozó volt.
A választott jelmondat (Meghallgatunk, megelőzünk, gondoskodunk) jól összefoglalja azt a lelkületet, amellyel előre akarunk haladni. Tudatában vagyunk annak, hogy egyhetes munkával nem oldunk meg egy ilyen nagy és összetett problémát; nem lehet lezárni valamit, ami természeténél fogva mindig nyitott marad – de egy hatalmas lépést tehetünk (és kell is tennünk).
Emlékszem, az egyik ülés végén mély csend uralkodott el a teremben. Ez a csend nyomasztó volt, ugyanakkor közös. Nem egy szokványos nap lezárása volt, nem egy olyan találkozó, ahol meghallgatunk néhány előadást, aztán hazamegyünk. Ez a találkozó megérintett és megváltoztatott bennünket. Folyamatot indított el, a megtérés lépésének megtételére késztetett bennünket, amely folytatást és elköteleződést kíván, s amelyet most tovább kell vinnünk demarkációinkban, jelenléteinkben és minden piarista intézményben.
Ez a levél egy testvéri és alázatos megszólalás szeretne lenni erről az útról, amelyet együtt kell megtennünk.
A seb és az igazság
A visszaélés az éjszaka. A visszaélés a „dél ördöge” [1], belső üresség, lelki vigasztalanság, mely kiolt minden örömöt, még a kinti világosságban is. Pusztító hatással van az áldozatokra és családjaikra, és sebeket ejt azokon is, akik ott éltek vagy dolgoztak az elkövető közelében. Teljes veszteség, olyan szenvedés, amely tovaterjed és mindenkit elér, beleértve az intézményt is, amely elszenvedi és megsiratja. Mindazonáltal csak akkor kezdhetjük el a jóvátételt és a kulturális változtatást, ha igazsággal, együttérzéssel és alázattal közeledünk ehhez a valósághoz.
Hallgatni, kísérni, bocsánatot kérni és jóvátenni – ez a négy ige fejezi ki a helyreállítás útját.
Semmit sem elrejteni. Semmit sem lehet eltitkolni!
Tudjuk, hogy történelmünk bizonyos időszakaiban közöttünk is volt szenvedés és fájdalom, történtek súlyos hibák. Az igazság nem rombolja le az Egyházat; megtisztítja! Az átláthatóság küldetésünket nem gyengíti, hanem megerősíti. A hallgatás, az eltussolás vagy a bagatellizálás megmérgez bennünket, és hiteltelenné tesz a kicsik, a társadalom és maga az evangélium előtt. Ahogyan Jordi Bertomeu püspök emlékeztetett [2]: az áldozatok számára az első az igazságszolgáltatás. Nem létezhet irgalom igazságszolgáltatás nélkül.
Több mint négyszáz évvel ezelőtt Kalazanci Szent József megmutatta nekünk az utat [3]: habozás nélkül a kicsinyek oldalára kell állnunk, védelmeznünk és nevelnünk kell őket. Ezért alapította meg a Kegyes Iskolákat, hogy minden gyermek és fiatal találjon egy biztonságos helyet, ahol növekedhet, tanulhat és szeretve érezheti magát. A gyermekek védelme és a ténylegesen biztonságos környezetek kialakítása nem külső követelmény, hanem abszolút mértékben a kalazanciusi küldetéshez való hűség kérdése. [4] Hírnevünk nem attól függ, milyen képet vetítünk magunkról, hanem attól a bizalomtól, amelyet megfelelő védelmezéssel és neveléssel ébresztünk.
A gondoskodás kultúrája
Az evangélium mindig emlékeztet bennünket arra, hogy a kicsinyek állnak Isten országának középpontjában. A gondoskodás a legkiszolgáltatottabbakról, az ő védelmük és kísérésük küldetésünknek nem a kiegészítése, hanem a piarista hivatás szíve közepe. Ezért amikor egy gyermeket bántanak, a Kegyes Iskolák lelke is sérül. A megelőzés nem korlátozódhat szabályokra. Az eljárásrendek szükségesek, de nem elegendőek. A biztonságos, védelmező közeg megteremtése nem valami jogi függelék, hanem egy gondoskodó kultúra, egy piarista életfelfogás.
Ezért három elválaszthatatlan dimenziót különböztetünk meg:
Ez a munka tudományos megközelítést igényel [5], amely segít feltárni a kockázati tényezőket és a figyelmeztető jeleket, melyek előre utalhatnak a bántalmazás vagy a kiszolgáltatottság helyzeteire; ilyen jelek lehetnek: a fokozatos elszigetelődés, a szupervízió hiánya, a merevség a kapcsolatokban, a túlzott közeledés, a kellő határok be nem tartása, a hatalommal vagy a bizalommal való visszaélés, és az a mondat: „ez nem rád tartozik”, amely el akarja hallgattatni azt, aminek ki kell mondódnia. Ezek a magatartásformák, legyenek kicsik vagy nagyok, egy olyan környezet jelei, amely felügyeletet és kísérést igényel. Mindannyian felelősek vagyunk mindenkiért. Figyelmesebbeknek és asszertívebbeknek kell lennünk az egymással való törődés terén.
Egy háló: mi magunk
A madridi hét során ismét megtapasztaltam, hogy a rend élő háló, egymást támogató közösségek, személyek és intézmények közössége. A Kegyes Iskolák nem tartományok összessége, hanem test, kapcsolatok és felelősségek szövedéke, mely csak akkor nyeri el értelmét, ha minden rész vállalja a felelősséget az egészért. A rend hitelessége minden egyes jelenlétének következetes életvitelén áll vagy bukik.
Ha egy rész szenved, az egész test szenved. Ha valami jót teszünk az egyik demarkációban, az erősíti a többit is; amit a világ egyik távoli sarkában elhanyagolnak, az az egész rend hírnevét és hitelességét érinti. Nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Ez az elköteleződés nem szabadon választható. Minden demarkációt, minden közösséget, minden piarista intézményt kötelez. Egyetlen globális közösségként kell cselekednünk. Senki sem maradhat le!
Alázat és igazság
Az alázat alapvető szó ebben a folyamatban. Az alázat nem gyengeség, hanem bátor szembenézés azzal, amilyenek valójában vagyunk. El kell fogadnunk, hogy a rossz közöttünk is jelen volt. Az utolsó vacsora képe, Júdással, jól kifejezi ezt. Júdás megtestesíti a rosszat, de a tizenkettőhöz tartozott. Egyes ábrázolásokon kitörölték, de amikor a művészet megőrzi, az alázatra tanít: már Jézus mellett is jelen volt a rossz az övéi között. A tagadás nem tisztít meg bennünket; ha alázattal elfogadjuk, az hitelesebbé és megbízhatóbbá tesz.
A klerikalizmus (ahogy az ausztrál Royal Commission [6] megállapította) ellenállásunk legmérgezőbb gyökere. A klerikalizmus a távolságtartás és a kiváltság kultúrája. Csak egy alázatos és testvéri közösség képes gyógyítani ezt a sebet.
A remény: pirkad a hajnal
A visszaélés a sötét és zárt éjszaka. De ahogy Szent Pál mondja: „Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel.” [7]
Nem minden sötét. Minden éjszaka végén megjelenik a hajnal a horizonton: ez a remény. Ez a remény nem naiv, hanem a jól végzett munkából, az igazság elfogadásából és a közös elköteleződésből születik.
Ne féljünk! Közeleg az a nap, amikor minden gyermek, minden kiszolgáltatott személy biztonságban érezheti magát, amikor mindnyájan úgy érezhetik, hogy meghallgatják és szeretik őket. E felé a nap felé haladunk!
Meghívás a megtérésre
Ez az út nem adminisztratív ügy, hanem spirituális folyamat. Nem stratégiáról beszélünk, hanem megtérésről. Felelősséggel kell előre tekintenünk, nem tagadva azt, amilyenek voltunk, de annak tudatában, hogy a Lélek törékenységeink közepette is működik. „A megbocsátás a múltat nem változtatja meg […], de lehetővé teszi a jövő megváltoztatását.” [8]
A Kegyes Iskolák mély pasztorális megtérésre kap meghívást, hogy a remény jele lehessen.
Ha hűek vagyunk a gondoskodó igazsághoz, akkor elmondhatjuk majd, hogy a Kegyes Iskolák hatalmas lépést tett, nemcsak az intézményi biztonság felé, hanem afelé az otthon felé is, ahol mindenki biztonságban élhet, növekedhet, oltalmazva és szeretve érezheti magát.
Különös hálával szeretném kifejezni elismerésemet a rendi központ gyermekvédelmi részlegének, a tartományi bizottságoknak és mindazoknak, akik fáradhatatlanul – diszkréten, kitartóan és határozottan – dolgoztak a rendben a gyermekvédelem terén. [9] Tudom, hogy ez egy kényes, megterhelő és sokszor hálátlan feladat. De ez az egyik legevangéliumibb küldetés, amelyet ma vállalhatunk: gondoskodni arról, aki megsérült, védelmezni azt, aki megsérülhet, és valódi tiszteletre nevelni. A feladat folytatódik, az út ki van jelölve, és nem egyedül járunk rajta!
Kalazanci Szent József, a kicsinyek mestere, tanítson meg bennünket úgy gondoskodni, ahogyan ő gondoskodott!
Mária, a Kegyes Iskolák édesanyja hordozza szeretetével a múlt sebeit, és erősítse meg reményünket!
Imádkozzunk együtt, egyetlen nagy piarista közösségként, minden áldozatért, mindazokért, akik szenvedtek és szenvednek, mindazokért, akik igazságszolgáltatást és vigaszt keresnek, és egy alázatosabb, igazabb és gondoskodóbb egyházért!
Testvéri szeretettel:
Carles Sch. P.
generális atya
JEGYZETEK
[1] Zsolt 91,6 (90), amelyet minden vasárnap a kompletóriumban imádkozunk.
[2] 2018 óta a Vatikán vizsgálóbiztosa, Charles Scicluna máltai érsekkel együtt.
[3] „A Kegyes Iskolák Intézményének saját feladata a gyerekeket, különösen a szegényeket tanítani, akik közül sokan szüleik szegénysége vagy hanyagsága miatt nem járnak iskolába, nem tanulnak mesterséget, nem szereznek jártasságot valamiben, hanem elzüllenek, haszontalanul élnek, s így könnyen különféle játékokra, főként kártyázásra adják a fejüket. Amikor pedig nincs pénzük játszani, kénytelenek lopni, előbb otthon, majd ahol csak tudnak, vagy más, még rosszabb módon szereznek pénzt. Hogy ettől a társadalomra nézve veszedelmes rossztól már a kezdetén megóvjuk őket, a Kegyes Iskolákhoz tartozó atyák vállalják azt a fáradságos feladatot, hogy tanítsák őket.” – Kalazanci Szent József: Memorial en nombre del P. Dragonetti a favor de los niños pobres [Emlékirat P. Dragonetti nevében a szegény gyermekek javára] (1626), in José P. Burgués – Ricardo Cerverón: San José Calasanz. Opera Omnia, vol. IX, Instituto Calasanz de Ciencias de la Educación, Madrid, 2019, 313.
[4] Kalazancius a gyermekek biztonságának és az általa alapított intézmény sértetlenségének biztosítása érdekében nagyon szigorú és pontos szabályokat állított fel a tanítók számára, különösen azért, hogy elkerüljék a rossz példaadást vagy a nem megfelelő érintést. Ő maga figyelmeztetett arra, hogy az ilyen magatartás egyértelmű romlást hozna iskoláinkra. Vö. Kalazanci Szent József: Declaraciones sobre nuestras Constituciones, Reglas y Ritos Comunes [Nyilatkozatok Konstitúciónkról, Regulánkról és Közös szertartásainkról] (1637), in José P. Burgués – Ricardo Cerverón: San José Calasanz. Opera Omnia, vol. IX, Instituto Calasanz de Ciencias de la Educación, Madrid, 2019, 79.
[5] Alapvető fontosságú, hogy szakosodott szervezetekhez forduljunk, egyháziakhoz és világiakhoz egyaránt, amelyek tudást, megértést és tárgyilagos értelmezést nyújtanak. Értékes a párbeszéd az áldozatok szervezeteivel, a témában illetékes kormányzati szervekkel, olyan püspöki konferenciákkal, amelyek szilárd kereteket dolgoztak ki, valamint egyetemi és kutatóközpontokkal. Többek között megemlíthető: La Commission indépendante sur les abus sexuels dans l’Église en France [Egyházon belüli szexuális visszaéléseket vizsgáló független bizottság] (CIASE): Les violences sexuelles dans l’Église catholique France 1950–2020 [Szexuális erőszak a katolikus egyházban: Franciaország 1950–2020] – Rapport final [Zárójelentés], Párizs, 2021. október 5.; Danièle Hervieu-Léger – Jean-Louis Schlegel: Vers l’implosion? Entretiens sur le présent et l’avenir du catholicisme, Seuil, Paris, 2022.
[6] Royal Commission into Institutional Responses to Child Sexual Abuse (melyet az ausztráliai állami szervek hoztak létre): Final Report. Volume 16. Religious Institutions. Book 2, Commonwealth of Australia 2017. Elérhető: https://www.childabuseroyalcommission.gov.au/final-report
[7] „Nox praecessit, dies autem appropinquabit” (Róm 13,12).
[8] Ferenc pápa: Spes non confundit bulla a 2025-ös év rendes jubileumának meghirdetésére (2024. május 9.), 23 (magyarul: Pápai Megnyilatkozások 65, Szent István Társulat, Budapest, 2024).
[9] További információk a piarista rend gyermekvédelmi irodája által létrehozott honlapon: https://scolopi.org/safeguarding, illetve bármikor lehet írni a protezione@scolopi.net címre.
