Kedves Diákok!
Május első vasárnapján hálával telt szívvel fordulunk mindannyian a saját édesanyánk felé: ezen a napon őket köszöntjük, és imáinkban különösen is megemlékezünk róluk.
Számunkra, keresztények számára ki lehetne jobb példa a saját édesanyánk iránti helyes szeretet kifejezésére, mint maga Jézus Krisztus! Figyeljünk Őrá a mai napon ilyen szemmel, és hallgassuk meg, hogyan kell jól és helyesen szeretnünk az édesanyánkat!
Az első példa talán meglepő lesz: Lukács evangéliumában olvassuk (Lk 2:51), amikor Mária és József életre-halálra keresik az akkor 12 éves Jézust, akit szem elől tévesztettek a jeruzsálemi tömegben és sehol nem találják. Végül meglelik a templomban, és számon kérik: „Anyja így szólt hozzá: <<Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.>> Ezt felelte: <<De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?>> Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.”
Magával ragad ez a jelenet. Jézusnak teljesen igaza van, hiszen mi lehet fontosabb a küldetése szempontjából, mint hogy Mennyei Atyja dolgaiban legyen? Mégis tekintettel van az érte aggódó édesanyja, Mária érzéseire, és ahogy az egy 12 éves gyermek kötelessége: mindentől függetlenül engedelmeskedik a szüleinek, és szót fogad nekik. Ezt a példát hagyta hát ránk a Fiú, a szüleink iránti engedelmes szeretet példáját.
A második példa a kánai menyegző, amikor Jézus Mária kifejezett kérésére teszi meg első nyilvános csodáját: a víz borrá változtatását, annak ellenére, hogy elsőre egyértelműen jelzi felé: „Még nem jött el az én órám.” Édesanyja kedvéért mégis megteszi ezt, ezzel is kifejezve, mennyire fontos számára a kérése. Ez a tevékeny szeretet példája.
A harmadik jelenetet már a kereszt alatt látjuk. „Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: <<Asszony, nézd, a fiad!>> Aztán a tanítványhoz fordult: <<Nézd, az anyád!>> Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.” Ez a gondoskodó szeretet példája, amelynek soha – még a saját szenvedésének órájában – sem közömbös édesanyja további sorsa, hogyléte.
Kedves Diákok! Arra buzdítalak Benneteket, hogy vasárnap, amikor egy-egy szál virággal vagy csokival köszöntitek Édesanyátokat, jusson eszetekbe, hogy Jézus példát mutatott nekünk abban is, hogy hogyan kell jól szeretnünk a saját édesanyánkat életünk különböző szakaszaiban és minden napján. Kövessük őt ebben is bátran!
Szeretettel:
Zsódi Viktor Sch.P.
tartományfőnök
