Bálint Kálmán, a szegedi piarista gimnázium frissen érettségizett diákja, a Dél-Koreában megrendezett 9. Nemzetközi Kémiatornán egyéni összetett bronzérmet szerzett. Kilenc ország, tizenhat csapat, angol nyelvű viták, henna és papírgyártás. Interjú a tornáról, a felkészülésről és arról, hogy nincs panasz a sportinfrastruktúrára a Szegedi Piarista Iskolában sem.
Annyeonghaseyo!
Annyeonghaseyo – jó napot!
Dél-Koreában, a 9. Nemzetközi Kémiatornán egyéni összetett bronzérmet szereztél. Hogyan működik ez a pontozás?
Az egyéni pont nem egyszerűen százalékos. Ha például nem hívják ki a feladatodat, esélytelen, hogy akármit is elérj. Én adtam elő, így lett valami pontom – a maximumhoz képest jó százalék –, de elég sokan kaptak pontot. A kilencven ember közül harmincan kaptak érmet: az első öt aranyat, a következő tíz ezüstöt, tizenöten pedig bronzot.
Hogyan kerültél be a versenyre?
Bogi nénit, a kémia tanáromat megkereste Búzafalvi Dénes, a magyar delegáció vezetője. Egyszer bejött emelt kémiára, és elmondta, hogy van ez a válogató, nagy vonalakban elmesélte, hogyan megy. Lehet jelentkezni. Áh, mondom, erre ránézek – aztán készülgettem. Elmentem a válogatóra, ott kicsit hebegtem-habogtam, de valahogy nagyon tetszett nekik. Hatodik lettem, és bekerültem a magyar csapatba.
Ráadásul két magyar csapat is volt a nemzetközi tornán.
Igen, két csapat is volt. Én az eredményem miatt az első hatosba kerültem, de a második hatos nyerte a nemzetközit. Úgy látszik, ha eggyel rosszabbul szereplek a válogatón, akkor nyertes aranyérmes csapattag vagyok.
Ne rohanjunk ennyire előre. A verseny elején a P8-as feladat jött. Az mit jelent?
Valahogy úgy kellett integrálni egy kémiai kezelést a modern papírgyártásba, hogy jó legyen a papír ellenállása: szakítószilárdság, nedvesség- és páratartalom-állóság, időtállóság – ne essen szét akár több száz, ezer év alatt –, és jó legyen a hőszigetelése, ezzel hasonlóbbá téve a tradicionális koreai hanji papírhoz. Erről kellett PowerPointot csinálnom, és azzal prezentálni a megoldást. Én voltam az első előadó a magyar csapatból.
A verseny tehát nem papíralapú feleletválasztós teszt. Milyen szerepekben kellett helytállni?
A papír csak az előadáshoz szolgáló jegyzet volt. Három szerep van egy ilyen versenyen. A reporter az előadó: nyolcperces monológban prezentálja a megoldást, és tudományos, illetve előadástechnikai szempontból értékelik. Az opponens “hívja” a problémát az előadócsapattól, a reporter előadását követően egy perc felkészülése van az ötperces monológjára, majd az előadónak négy perc válaszideje van, utána nyílt vita. A zsűri kérdez, aztán bárki kérdezhet. A reviewer, vagyis a bíráló háromperces monológban összefoglalja a vitát: megértette-e a megoldást, jók voltak-e a kérdések, milyen volt az előadástechnika. Én reporter és reviewer is voltam.
Milyen volt bírálónak lenni?
Nehéz. Nehéz volt beleférni három percbe – sajnos nem néztem rá az időre, kicsit ki is futottam belőle –, de a zsűri azt mondta, hogy jókat mondtam.
Mi volt a legizgalmasabb feladat, amit szívesen elmesélnél?
Talán a döntő. A feladat lényege, hogy mutatni kellett egy kémiai kezelést ami felgyorsítja a henna alapból 24-48 órás besötétedését. Aki éppen előadott a csapatunkból, ott mindenki szeme előtt megcsinálta: bekente a “genyóval” – egy vas(II)-szulfát-oldattal –, a friss henna mintát és az előadás végére, öt perc alatt teljesen besötétedett. Ott mutogatta a zsűrinek: “tessék”.
Gondolkodtatok ennek a gazdasági felhasználhatóságán is?
Ennek a feladatnak az nem volt kritériuma. “So your question is irrelevant.” [A kérdésed nem releváns – mondja angolul. – a szerk.]
Tényleg elhangzott ez a mondat a vitában?
Igen. Volt – ha nem is pont ebben a vitában, hogy jeleznem kellett, hogy nem releváns a kérdés.
Milyen volt a helyszín Dél-Koreában? Volt időtök városnézésre is?
Abszolút volt időnk, leginkább Szöulban a városnézésre. A verseny helyszíne egy Szöültól távolabbi iskolai kampusz volt. A kampusz – mert ez inkább kampusz, mint suli – egy négyszáz fős magániskola része. Van privát golfpályája, több teljes méretű focipályája. Statisztika szerint Korea legdrágább privát, nem nemzetközi iskolája.
A diákéveid alatt Szegeden se panaszkodhattál a sportolási lehetőségekre vagy éppen focipályára.
Hát nem, abszolút nem. Ilyen új focipályával – mint ez az új, amit miután leérettségiztem, megcsináltak – most sem panaszkodhatok.
Segített valamit a szegedi piarista iskola abban, hogy Dél-Koreában is helyt állj?
Igen! Például nem először voltam ilyen előadói szerepben. A suliban hetedik óta voltak olyan feladatok, hogy prezentálni kell valamit – akár angol órán is. Ezek sokat segítettek, talán ez segített a legtöbbet. Bogi néni – aki osztályfőnököm is volt – egészen kiváló kémiatudást adott át. Terenyi Erika tanárnő pedig személyesen is kísért, és rengeteget segített az angoltudásom fejlesztésén.
A BME-n tanulsz tovább vegyészmérnökként. Hogyan épül be a koreai tapasztalat a jövőbeli tanulmányaidba?
Az biztos, hogy a felkészülésből sokat kaptam: előadástechnika, vitakészség, angoltudás – ez mind fejlődött. Azért ez nem egy olyan hű, de nagy presztízsű verseny amúgy, csak nagyon jól hangzik.
Még valami?
Köszönöm a magyar delegáció felkészítőinek, szervezőinek a segítséget. Térítés nélkül rengeteg munkát és időt áldoztak ránk, nélkülük nem valósulhatott volna meg ez a verseny.
Bálint Kálmán részvételét a Piarista Alapítvány támogatta.
Piarista Rend Magyar Tartománya
