Az ignáci és kalazanciusi karizma különleges és ünnepi összefonódásának lehettünk tanúi július végén, Kolozsváron. A kora-újkori katolikus megújulásból születő lelkiségek: a jezsuiták évszázados, kimunkált tapasztalata a személyes imában és a kísérésben, a piaristák gyermeknevelésben szerzett metodológiai gyakorlataival és elkötelezettségével kiegészülve olyan egyedülálló egyesülései az Isten országát építő erőknek, amit nem lehet eleget méltányolni.
Formálódásban levő jezsuita növendékek kísérték a piaristák kolozsvári ifjúsági találkozóját. 16 jezsuita növendék és elöljárójuk, Dalibor atya, 2026. július 27-től kezdve két hetet töltenek Kolozsváron, amiből az első héten a Piarist Youth Meeting-en (PYM) résztvevő, több száz európai fiatal csoportos kísérésében nyújtottak pótolhatatlan segítséget. A kontinens minden szegletéből érkező jezsuita növendékek a piarista önkéntes csoportvezetők munkáját segítették abban, hogy a csoportjaikba osztott minden nációjú piarista diák lelkileg is eredményes utazást tudhasson maga mögött.
A PYM-mel egy időben, tanuló jezsuita rendtagok évente megrendezett európai találkozójának (EJIF) idén Kolozsvár ad otthont. A képzésben lévő jezsuiták programja egyszerre szól egymás megismeréséről, a helyi valóság megismeréséről és aktív tapasztalatszerzésről is. Az idei találkozót a Galata levél inspirálta: „Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól… szeretettel szolgáljatok egymásnak!” (Gal 5,13) A jezsuiták azt tapasztalják, hogy a szerzetesi élet az érzelmi életben is szabadságra vezet el: egyszerre szól a sérülékenységről való gondoskodásról és a mások iránti szolgálatról. Így kapott idén kiemelt szerepet a PYM-en végzett szolgálat. Oda kapcsolódnak be, ahol szükség van: azokat kísérni, akik másokat kísérnek. Így szegődnek a PYM gimnazista és egyetemista önkéntesei mellé, hogy közösen növekedjenek a szolgálatban és felismerjék azt, ahogy Isten formálja eközben őket.
„Egy jezsuita akkor érzi magát igazán a bőrében, ha apostoli szolgálatot is végezhet” – vallja az egyik fiatal növendék, aki örül a kinti szolgálat és a belső jezsuita találkozó közötti egyensúlynak. „A fiataloknak növekedniük kell, nekünk pedig nekik egyre inkább nekik helyet adni” – egészíti ki másikuk a szolgálat módjával kapcsolatban. Mintha a PYM mottója a piarista-jezsuita együttműködés során hitelesen meg tudna valósulni: a karizmából adódó odalépés és kísérés kölcsönösen gazdagító tud lenni és kölcsönösen segít a növekedésben.
A két karizmában, de ugyanazon egyházban elkötelezettek eheti együttműködése nem csak praktikus, de szimbolikus is. A kolozsvári piarista templomot – vagy másik nevén egyetemi templomot – a jezsuiták építették 300 éve, 1725-ben. 50 év használat után azonban, a pápa feloszlatta rendjüket, így Mária Terézia 1773-ban piaristákat hívott a helyükre, akik egészen Kolozsvár ostromáig, 1944-ig maradhattak itt. A rendszerváltás után ismét a piaristák lettek megbízva a kolozsvári ifjúság pasztorálásával, az egyetem újraalakulásakor.
„Sokat köszönhetünk jezsuita testvéreinknek, hiszen egyrészt, felépítették ezt a szép templomot és épületegyüttest, amit mi, a tőlünk telhető legnagyobb igyekezettel törekszünk felvirágoztatni. Ugyan nem mi vagyunk a fenntartók, vagy az üzemeltetők, mégis nagy örömmel tölt el bennünket, hogy nem fáradoztunk hiába, valóban élettel és hittel telt meg a hely.
Másrészt, szer fölött nagy hála van bennünk Géza atyával, mivel „az aratni való láthatóan sok, szinte alig győzzük az idesereglő fiatalokkal való közös munkát”. – mondta el Molnár Lehet Sch.P. atya, piarista szerzetes, a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) kolozsvári vezetője. A KEL fiataljai állnak ez a nagyszabású rendezvény mögött, áldozatos, önkéntes munkájuk nélkül, talán nem is jöhetett volna létre. Hozzátette, hogy tapasztalataik szerint a személyes kísérés és odafordulás az ifjúságpasztoráció legelső, és alighanem, a legfontosabb mozzanata. „Ebben sokat tanulhatunk az ignáci lelkiség hordozóitól. A legjobb kézben voltak csoportvezetőink, és rajtuk keresztül a messziföldről ide utazó gyerekek is. Köszönet érte!”
Több csoportvezető is arról számolt be, hogy a kísérésben önmagukra adott reflexió kiemelkedően hasznos volt. Egy önkéntes csoportvezető lány így számol be élményeiről: „Eddig egyik PYM élményem sem hasonlítható a mostanihoz. Annyit tanultam, olyan sok területen, hogy felsorolni is nehéz! A jezsuitákról mindig az az előítélet volt bennem, hogy túl elvontak. De ez a kísérés alatt teljesen megdőlt számomra, hiszen ennél gyakorlatibb segítséget el sem tudtam volna képzelni. Egy csoport-alkalom után egy szimpla ‘hogy vagy’ a világot tudja jelenteni, mint az nemrég kiderült számomra…Igazából, a kísérésben megszületett reflexiónak hála, ezek az alkalmak talán még többet jelentettek nekem, a csoportvezetőnek, mint a csoporttagoknak. Vicces, hogy ilyen konkrétat is tud jelenteni a PYM mottója. [We Grow Together – Együtt növekszünk (szerk.)]”
A piarista lelkiségtől nem idegen a különféle karizmákkal, lelki gazdagságokkal való együttműködés. Kalazancius élő kapcsolatban volt kora meghatározó közösségeivel, különféle testvérületekkel és rendekkel. Éber szemmel és szívvel járta a világot, hogy a gyerekek nevelése érdekében keresse az együttműködést. Ez szépen összecseng a piarista ifjúsági találkozó azon szándékával, hogy a hitükben kereső, vagy az egyháztól éppen távol lévő fiatalok korközeli nyelvezetben találkozzanak a megélt evangéliummal és az egyházzal mint közösséggel. Továbbá, hogy ki-ki a saját országában, városában megismert piaristaságból kitekintve a másik által megélt kalazanciusi attitűddel is találkozzon, kihívás elé állítva, hogy beleragadjunk kizárólag egy piarista narratívába. A kolozsvári piarista misszió egyik feladata a Katolikus Egyetemi Lelkészség gondozása. Az ide tartozó fiatalok sok szolgálatot vállaltak az idei PYM előkészítésében és lebonyolításában a Magyarországról érkező piarista önkéntesekkel és munkatársakkal együtt.
Barlay Vince, PRMT
