A Piarista Rend Magyar Tartománya és a családtagok nevében fájó szívvel, de a feltámadásba vetett élő hittel tudatjuk, hogy szeretett testvérünk, Aquinói Szent Tamásról nevezett Adamát Lajos matematika, fizika és számítástechnika szakos piarista tanár 2026. április 9-én, életének 67., szerzetességének 48., papságának 39. évében, Mosonmagyaróváron elhunyt. Gyászjelentése ezen a linken érhető el. Lajos atya búcsúztatásával kapcsolatos információkról a későbbiekben adunk tájékoztatást.
Adamát Lajos Budapesten született 1959. május 13-án, édesapja, szintén Adamát Lajos faipari technikus volt, édesanyja, Kiss Rozália pedig védőnő. Három gyerekük Ferenc, Lajos és Mária közül ő volt a középső. A pesterzsébeti plébániatemplomban keresztelték, majd Kispesten, a Wekerle-telepen éltek. Az általános iskolát a Wekerle-telepi, akkor III. számot viselő általános iskolában végezte, majd 1973–1977 között, egy évvel idősebb bátyját követve ő is a budapesti piarista gimnáziumban tanult tovább. Ottani osztályfőnöke Kovács Mihály piarista, az „ország első informatikatanára” rá is nagy hatást gyakorolt, ő indította a matematika, a számítástechnika és főleg az akkor teljesen újszerű számítógép-programozás felé. Már II. gimnazista korában vezette a Fizikus Klub számítástechnika tanfolyamát, negyedikes korában pedig ugyanott a Fortran programozási nyelvet tanította diáktársainak. Harmadikos korában osztálytársaival, Fekete Tamással és Szabó Ferenccel II. díjat nyertek a Középiskolai Matematikai Lapok kísérleti pályázatán. A zuhanó testek (golyók) esési sebességét határozták meg nagy pontossággal, elektronikus eszközzel, és adataikat számítógéppel dolgozták fel.
A gimnáziumban zenei tehetsége is megmutatkozott. Utolsó diákéveiben a Borián Tibor által vezetett énekkar egyik szólamvezetője volt. Elvégezte a nyári kántorképző tanfolyamot, és rendszeresen orgonált a diákmiséken. Kántorként otthon, a Wekerle-telepen és a környékbeli templomokban is helyettesített.
Tanárai, főként Kovács Mihály és Medvigy Mihály példájára, sőt előbbi kifejezett biztatására, érettségije évében, 1977-ben jelentkezett a piarista rendbe. Fel is vették, de mivel felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karára is, a programozó matematikus szakra, elindította egyetemi tanulmányait is, ami azt jelentette, hogy előfelvételisként behívták katonai szolgálatra. Piarista hivatásában a katonaság alatt is megmaradt, így annak letelte után, 1978 őszén az egyetemet megszakítva megkezdte a noviciátust Budapesten.
A noviciátusi év után 1979-ben képzése a teológiai tanulmányokkal folytatódott a Kalazantinumban, majd ezzel párhuzamosan 1981-től megkezdte az egyetemi tanulmányokat is matematika–fizika szakon. Hatodéves korában, 1985/1986-ban Jelenits István tartományfőnök Kecskemétre helyezte, ott végezte gyakorlótanítását. 1986-ban matematika–fizika–számítástechnika tanárként kapott diplomát, és a kecskeméti gimnázium rendes tanáraként folytatta a tanítást. Eközben, 1987. május 24-én szerzetesi örökfogadalmat tett, december 12-én pedig Marosi Izidor váci püspök Kecskeméten pappá szentelte rendtársával, Földes Ferenccel együtt.
Kecskeméten is szívesen tanította a számítástechnikát, és ott is talált olyan érdeklődő diákokat, amilyen ő maga volt Budapesten. „Már a sokadik újonnan megjelent programozási könyvet forgattuk diákjaimmal, s elolvasva megállapítottuk, hogy nem lettünk tőle okosabbak.” – mesélte később – „Felháborodásomnak hangot adva mondtam: ilyet én is tudok írni! A diákjaim számonkérésének engedve és a segítségükkel született meg az első könyvem.” Ez a „Turbo Pascal: Turbo Vision mint OOP alkalmazás” címet viselte, és az Albex kiadó gondozásában jelent meg 1992-ben. Társszerzői diákjai Somlai Gábor és Szilvásy Gergely voltak. (A Turbo Vision a Borland cég Pascal nyelvéhez készült szöveges felhasználói felület volt, az OOP pedig az objektumorientált programozás rövidítése.)
Kecskeméti diákjai Molnár Balázs és Szilvási Zsolt akkor, 1992-ben így énekelték meg: „Ha én Lajos volnék / Mindig csak aludnék. / A maguk helyébe / azon gondolkodnék: / Diákönkormányzat / Vezesse a népet, / Míg én tuningolnék / Egy IBM gépet.” (Piar Világ 1992. okt.)
Kecskeméten a tanítás és a kollégiumi nevelőtanári munka mellett vállalta a középiskolásokból álló „Egy húron pendülünk” kiskórus vezetését is, amely modern egyházi zenét és népszerű világ dalokat adott elő, cserélődő tagsággal. A Farkas István piarista által szerkesztett Katolikus kerettanterv munkálatai során Adamát Lajos szerkesztette 1996-ban az „Informatika, számítástechnika tantárgy” anyagát. Számítástechnikai munkásságához tartozik, hogy ő lektorálta a kecskeméti Katona Viktor számítástechnikai könyveit (Első PC-könyvem, 1993; Második PC-könyvem, 1995), valamint szerkesztette a Kalazanci Szent József életéről készült képregény (José Luis Cortés műve) magyar digitális változatát, amely végül 2026-ban jelent meg hivatalosan.
1996-ban Kállay Emil tartományfőnök Mosonmagyaróvárra helyezte, ahol szintén gimnáziumi tanár, illetve diákotthoni prefektus volt.
Bár igényes szaktanár volt, mégis azt tartotta, hogy „a tanítás keretein belül a fő hangsúly a nevelésen kell hogy legyen”. Ezüstmiséjekor, 2012-ben arról beszélt a Mosonmagyaróvári TV-nek, hogy a tanítás során a diákokat elsősorban gondolkodásmódjában, szemléletében kell változást elérni. „A szemlélet az, ami megmarad az emberben. Az adatok ki fognak esni, de ha van egy megfelelő szemlélete, azzal mindig jól fogja látni a világot.” A megfelelő szemlélet átadásához pedig az kell, hogy „az ember tanárként, papként, szerzetesként tényleg magát adja, szívvel-lélekkel, akkor csinálja jól a dolgokat”.
„Matematikát, fizikát, hittant, filozófiát és számítástechnikát tanított nekünk” – emlékezett rá halálakor egyik tanítványa, Thiesz Aletta – „De ennél sokkal többet adott: nemcsak tantárgyakat tanított, hanem gondolkodást, világlátást, tartást. … Hihetetlenül szerény, rendszerszinten gondolkodó ember volt. Olyan tanár, aki képes volt „feláldozni” egy-egy órát azért, hogy arról beszéljen, ami igazán számít. Mert neki fontos volt, hogy ne csak tudásunk legyen, hanem látásmódunk is” (Thiesz Aletta Facebook-kommentje, 2026. április 9.). Valóban szívvel-lélekkel tanított. Kollégiumi nevelőtanárként délutánonként is szívesen foglalkozott a diákokkal, főként matematikából korrepetálta őket. Már gimnáziumi hittanára, Jelenits István is úgy jellemezte 1977-ben, hogy „tartózkodó, eltöprengő egyéniség”, de „csöndességében átfénylik valami derű”. Ez a derű egész életén át elkísérte. Akik közel tudtak kerülni hozzá, azok nagyon megszerették.
Mosonmagyaróváron a tanítás mellett 2003 és 2006 között házfőnök-helyettes volt, és rendtársaihoz hasonlóan részt vett a plébániai lelkipásztorkodásban, főként a szalézi és a majoroki templomban tartott misékkel. Amikor 2019-ben tartományfőnöke ismét Kecskemétre helyezte, több, mint száz hálás magyaróvári diákja szerenáddal búcsúzott tőle a rendház előtti téren.
Kecskeméten újabb négy évet töltött mint a Piarista Gimnázium és Általános Iskola óraadó tanára, valamint a Czollner téri Szent Erzsébet-templom lelkésze.
Négy év után, 2023-ban visszatérhetett Mosonmagyaróvárra, és ott folytatta a tanítást. Ekkor szívesen vállalta a hédervári plébánia lelkipásztori ellátását is.
Ezekben az években már különböző betegségekkel is küzdött, főként cukorbetegségével, amelyből adódóan néha szédült, és kórházi kezelésre is szorult. 2026. április elején, húsvét táján rosszulléttel küszködött, de az orvosi gondoskodás ellenére április 9-én, csütörtökön elhunyt életének 67., szerzetességének 48., papságának 39. évében.
Szeretettel várjuk megemlékezéseiket, amelyeket később egy emlékkönyvben gyűjtünk össze. A megemlékezések beküldhetők ezen a linken.
