A tartományi vizitáció gazdag és élő találkozásokkal telt: a szerzetesközösséggel való első találkozást a generális atya egyetemi előadása, majd másnap, a kis, helyi rendi közösséggel folytatott megbeszélést a piarista gyökereit máig ápoló Báthory István Elméleti Líceum bejárása követte.
A kolozsvári lelkipásztori munka 6 nyelven folyik, és a piarista templom is rendre helyszínt biztosít olyan miséknek, amelyeket más országokból származó közösségek tagjai saját nyelvükön hallgathatnak. Az angol nyelvű misét a piarista atyák celebrálták Carles atya vezetésével.
Az este hozta el a fénypontot, amikor a Lehel atya által vezetett kolozsvári katolikus egyetemi lelkészség lelkes fiataljai megtöltötték a templomot a szentmisére. Az azt követő esti találkozás pedig valódi ajándékká vált: jó hangulatú, mégis mély, őszinte kérdéseket és válaszokat hozó beszélgetés bontakozott ki a fiatalokkal, akik szépséges énekes áldással kívántak jó utat a generális atyának.
„A szerzetesi élet nem a túlélésért létezik, hanem azért, hogy kifejezze Isten Országát.”
Az alábbiakban rövid összefoglalót adunk közre Carles Gil i Saguer piarista generális előadásából, amelyet Kolozsváron tartott 2026. január 31-én a piarista templom közösségi termében a városban jelenlévő szerzetesrendek, lelkiségi mozgalmak képviselőinek. Előadásának központi témája a szerzetesrendek európai helyzete és fenntarthatósága, jövője volt.
Nem jóslatokból kell kiindulunk, hanem olvassuk a jeleket: Európában egyre kevesebben élünk, elöregszünk, és már nem mi állunk a társadalom, a kultúra és az egyházi élet középpontban. Ez azonban nem feltétlenül válság, hanem mély átalakulás. A perifériára kerülés – ahogyan Ferenc pápa is hangsúlyozza – teológiai lehetőség: olyan tér, ahol az evangélium különös tisztasággal szólal meg, és ahol a szerzetesi élet új kreatív formái születhetnek. A jövő nem a régi életforma iránti nosztalgiából, hanem az alázatos jelenlétből és a perifériákon élők hűségéből épül.
Ha őszinték akarunk lenni, fel kell ismernünk, mi az, ami ma véget ér, és mi az, ami megszülethet. Nem élhet tovább a szerzetesi élet mint hatalmi, intézményi vagy társadalmi befolyást gyakorló struktúra, de éppen ebből születhetnek kisebb, evangéliumibb, testvéribb és prófétaibb közösségek. A jövő szerzetessége kevésbé szervezeti, inkább misztikus; kevésbé védekező, inkább küldetésben élő. Nem a túlélés a célja, hanem hogy építse Isten Országát. A fenntarthatóság kulcsa nem elsősorban a pénz vagy a struktúrák megőrzése, hanem az emberekbe való befektetés: a fiatalok kísérése, a hivatások sokféleségének elfogadása, és a hiteles, türelmes, meghallgató jelenlét.
Végül a közösségről kell beszélnünk, mert a jövő nem az elszigetelt rendeké, hanem a hálózatoké. Ma már nem képzelhető el a szerzetesi élet úgy, hogy minden rend, minden egyházmegye vagy intézmény önmagáért él. Együttműködésre van szükség szerzetesek, püspökök és világiak között, országokon és kultúrákon átívelően. A központ és a periféria közötti mozgás nem veszély, hanem az Egyház egyetemességének jele. A szerzetesi élet jövője interkulturális lesz – vagy nem lesz egyáltalán. Ez nem feltétlenül lesz könnyű: sok alázat, evangéliumi merészség kell hozzá, és közös, élő remény, a hit, hogy Isten továbbra is tevékenykedik a mi világunkban is.
Szabó Csaba, PRMT
Asszisztensi levél a kolozsvári piarista közösségnek
Végül, de nem utolsó sorban, következzék Jacek Wolan atya levele, melyet a kolozsvári vizitációt követően írt a helyi közösségnek:
Kedves Kollégák, Testvérek!
Kiváltság volt számunkra, hogy élvezhettük a vendégszereteteteket, és befogadtatok minket a színes, fiatalos közösségetekbe. Sok szempontból felrázó élmény volt látni azt az erőfeszítést, mindazokat az apró lépéseket, melyekkel Kalazancius nyomdokaiban jártok. Habár az időnk rövid volt, a Kolozsváron tapasztalt szellemi gazdagság és mély lelki élet ugyancsak mély nyomot hagyott a szívünkben. Mindezeken túl, néhány konkrétumot is had emeljünk ki:
A Kovács Gergely érsekkel és sok más szerzetesrenddel közösen átélt zsolozsma (Vesperás) imádságos légköre Krisztus testének egységéről tett erőteljes tanúbizonyságot. Egy olyan sokszínű városban, mint a tiétek, csodálatos példát mutattok a közös piarista életre – bizonyítva, hogy amikor az Ő nevében gyűlünk össze, a különbségeink nem a megosztás, hanem a közösségi erő forrásává válnak. Ez az összhang ajándék nemcsak a Rend, hanem a helyi Egyház számára is.
Mélyen megindított minket az egyetemi lelkészségetek mozgalmassága. Ezek az elkötelezett fiatalok valóban az „élő Egyházat” alkotják; látni, ahogy felajánlják tehetségüket a zene, a média és a szolgálat terén. Arra emlékeztet minket, hogy Isten Lelke a fiatalok keze által folyamatosan megújítja a világot. Az, hogy ilyen szorosan együttműködtök a Báthory István Elméleti Líceum vezetésével és a helyi esperessel, László Attila atyával, biztosítja, hogy Kalazancius küldetése gyökeret verjen és gyümölcsöző maradjon mesés városotokban!
Köszönjük a piarista közösségnek a meleg fogadtatást és a számunkra kuriózum számba menő „kocsonya” közös elfogyasztását övező testvéri örömöt. Kérjük, legyetek továbbra is „a föld sója” Kolozsváron, ápolva az együttműködés és a hit ezen kötelékeit. Azzal, hogy befogadjátok a fiatalokat és a rászorulókat, magát Krisztust fogadjátok be közénk.
Nagyon örülök, hogy a PYM-en újra találkozunk majd!
„Benne az egész építmény egybeilleszkedik, és az Úr szent templomává növekszik. Benne ti is együtt épültök Isten lakóhelyévé a Lélek által.” (Ef 2,21–22)
Krisztusban, veletek:
Jacek Wolan Sch.P.
