A Piarista Rend életében a generálisi vizitáció nem csupán hivatalos látogatás vagy adminisztratív ellenőrzés, hanem a testvéri közösség megélésének és a rendi küldetés megújításának kegyelmi időszaka. Az elmúlt hetekben Carles Gil i Saguer generális atya és asszisztense, Jacek Wolan Sch.P. bejárták a tartomány legfontosabb központjait, érintve Kolozsvárt, Szegedet, Kecskemétet, Vácot, Budapestet, Mosonmagyaróvárt, Sátoraljaújhelyt és Nagykanizsát. A látogatássorozat végén egy olyan kép rajzolódott ki, amelyben a kalazanciusi örökség és a modern pedagógiai innováció egymást erősítve alkot egyetlen, élő szövetet.
Az alábbiakban minden magyarországi piarista közösségben tett vizitációs alkalomról olvasható beszámoló, valamint a generális atya és asszisztense által – a piarista.hu kérésére – a látogatást követően írt üzenet is, minden egyes közösségnek, külön-külön.
A vizitátorok minden állomáson egybehangzóan emelték ki azt a tapasztalatot, hogy a magyar piarista iskolák és kollégiumok messze túlmutatnak az oktatási intézmények keretein. Kolozsvár sokszínűségétől Mosonmagyaróvár családias légköréig mindenhol egyfajta „szellemi és lelki otthonra” találtak. A látogatás rávilágított arra, hogy a piarista nevelés lényege ma is a személyes odafordulás: a pedagógusok és szerzetesek nem csupán tudást adnak át, hanem olyan biztonságos teret hoznak létre, ahol a gyermekek és fiatalok lelke is táplálékot kap.
Szegeden és Budapesten a tudományos alaposság és a spirituális mélység egyensúlya nyűgözte le a delegációt. A vizitátorok tapasztalata szerint a magas akadémiai elvárások nem kioltják, hanem éppen segítik a hitbeli elköteleződést, hiszen a világ megismerése iránti vágy a Teremtő felé vezeti a fiatalokat.
A vizitáció egyik legmeghatározóbb élménye a fiatalokkal való találkozás volt. A Kalazancius Mozgalom, a cserkészet, a diáktanácsok és a különböző lelkészségi csoportok vitalitása azt bizonyította, hogy a magyar tartományban az egyház nem egy statikus struktúra, hanem dinamikus, cselekvő közösség. Vácott a „piarista műhely” szellemisége – ahol a fiatalok a Kilátó Központban saját kezükkel is alkotnak –, vagy a budapesti és váci diákok római zarándoklatra való felkészülése mind azt mutatják, hogy a hit rendtartományunk diákjai körében tetté válik.
Elmondásuk szerint, különösen megrendítő volt látni azt a folytonosságot, amely Kecskeméten az óvodától a középiskola végéig tart, vagy Mosonmagyaróváron, ahol az egykori diákok ma már szülőkként, sőt olykor katekumenként térnek vissza az iskola falai közé. Ez a generációkon átívelő kötelék a piarista misszió legfontosabb gyümölcse: a családok bevonása az egyház közösségébe.
A vizitáció során Jacek Wolan atya többször is hangsúlyozta a világi munkatársak pótolhatatlan szerepét. A Kecskeméten, Nagykanizsán és Sátoraljaújhelyen tapasztalt elkötelezettség, a pedagógusok vágya a rendi karizmában való elmélyülésre, a közös képzések (formációk) sikere mind azt igazolják, hogy Kalazancius álma ma már közös felelősség. A rendtagok és a világiak együttélése és együttműködése – mint ahogy azt a közös étkezések és megbeszélések során Carles és Jacek atyák is tapasztalták – az egységnek olyan jele, amely a külvilág számára is vonzó és hiteles.
Sátoraljaújhelyen és Nagykanizsán a látogatás rávilágított a helyi közösségek iránti mély felelősségvállalásra is. Ezek az iskolák nemcsak oktatási centrumok, hanem a helyi társadalom kovászai, ahol a hátrányos helyzetűek felkarolása és a tehetséggondozás kéz a kézben jár.
A látogatássorozat csúcspontjai mindenhol a közös imádságok voltak. A Kolozsváron végzett vesperás, a váci zsolozsmák, a szegedi kollégisták esti áhítata vagy a budapesti vasárnapi szentmise mind arra emlékeztették a közösségeket, hogy a piarista munka az Eucharisztiából táplálkozik. Vendégeink üzenete egyértelmű: a Pietas et Litterae kettősségéből a hit, a lelki élet az az alap, amely megtartja az intézményes kereteket.
A generálisi vizitáció lezárultával a tartomány közösségei megerősítést kaptak útjukon. A Jacek atya által idézett szentírási szakaszok – legyen szó a test tagjainak egységéről (Róma 12,4–5) vagy a Krisztusban való közös építkezésről (Efezus 2,21–22) – mind arra hívják a magyar piarista közösségeket, hogy maradjanak továbbra is „a föld sója” és a világ világossága.
A vizitáció tanulsága szerint a Magyar Tartomány életerős, innovatív és mélyen hívő közösség. A kihívások ellenére – vagy éppen azok által – a piarista szellem ma is mágnesként vonzza azokat, akik az igazságot keresik. Ahogy Carles atya búcsúüzenetében fogalmazott:
„Kérjük a jóságos Atyát, a jóságban gazdag mennyei Atyát, hogy áldja meg életeteket, családjaitokat, iskoláitokat és tanáraitokat. És amikor szükségetek van rá, forduljatok bizalommal Kalazanciushoz. Nagy öleléssel búcsúzom.”
Beszélgetés az asszisztenssel
