Január 28-án megérkezett Magyarországra a Piarista Rend generálisa, és európai ügyekért felelős asszisztense. Carles Gil i Saguer Sch.P. és Jaczek Wolan Sch.P. atyák kánoni vizitációra érkeztek. Azért jöttek, hogy felmérjék a magyar rendtartomány intézményeinek és rendházainak általános állapotát, személyes kapcsolatba lépjenek és kapcsolatot ápoljanak mindenkivel, aki a Kalazancius nyomában járva dolgozik a rendtartomány kötelékében. Céljuk továbbá megerősíteni minden jó szokást és gyakorlatot, amivel találkoznak; jobbító észrevételekkel ellátni az esetleges hiányosságokat, hogy segítő kezet nyújthassanak ott, ahol erre szükség lehet.
Január 30-án útjuk Nagykanizsára vezetett. Leírhatatlan meleg fogadtatás jellemezte érkezésüket. A Kalazancius Mozgalom helyi vezetőivel találkoztak először. Carles atya elhűlt látván a fiatal csoportvezetők számán. A rendfőnök felhívta a diákok figyelmét arra, hogy nagyon fontos a munkájuk. Kiemelte, hogy a Kalazancius Mozgalom és a szélesebb Piarista Család egy óriási otthon, aminek ők is lakói és formálói, érezzék magukénak és lakják be bátran! Felhívta a figyelmet, hogy időben is van kiterjedése ennek a családnak: „ide mindig visszatérhettek!”
Az iskola tornatermében óriási feszta fogadta a generálisi küldöttséget. Már messziről hallatszódott a gyerekek énekszava. Óvodásoktól érettségizőkig, csordultig telt a terem vidám diákokkal. A generális atya itt is bátorította a gyerekeket, hogy találjanak erőt a közösségben, egymásra nyitott szívvel, Krisztus felé fordulva.
Ezután, a nevelőtestülettel közös találkozón kiemelte Carles atya, hogy már Kalazancius is sok világi testvérrel dolgozott együtt. A generális szerint nem is lehet világi tanárok nélkül piarista iskolát csinálni, egyre nagyobb szerepe lesz és kell hogy legyen a világi kollégáknak, mind a tanításban, mind a hiteles életben, így a pasztorációban is.
A szerzetesközösségben Dósai Attila Sch.P. házfőnökkel, Kovács András Sch.P. tanár úrral és Szabó Gábor Sch.P. tanár úrral találkozott a generális. Meghitt, barátságos együttlétüket közös misével, zárták szűk körben, a rendház kápolnájában.
Budapesti szállásukra tartva, a hosszú autóúton Carles atya a következő levélben erősítette meg üzenetét a nagykanizsai közösségnek:
Rendkívül hálás vagyok a nagykanizsai piarista közösségnek!
Csak azt sajnálom, hogy nem tölthettem több időt Veletek, hogy jobban megismerhesselek Benneteket, és meghallgathassam történeteiteket. Lehet, hogy ezt most még nem látjátok, de egy hatalmas kincsesbányán ültök…Ez a kincs Ti vagytok. A közösségetek. Én csak azt kívánhatom, hogy a Ti szemetekben is legalább olyan értékes kincs legyen ez, amennyire az enyémben az! Arra bíztatlak Benneteket, hogy éljetek ezzel a páratlan lehetőséggel, amely a kezetekben van: kapcsolódjatok be!
Kapcsolódjatok be a közösségetekbe. Legyetek annak aktív részesei. Tegyétek élővé, táplálóvá, és soha, de soha ne engedjétek el!
Amikor megteszitek az első lépést a felebarátotok felé, megnyitjátok a szíveteket Krisztus előtt, aki a másik emberben van jelen. Ne feledjétek: a piarista lelkület szerinti nevelés egyetlen igaz útja a közösségen keresztül vezet.
Őrizzétek kincseiteket! Isten áldjon Benneteket!
