Előadásom Kovács Mihály kibernetikai pedagógiai munkásságának közvetlen és közvetett hatását vizsgálja a magyarországi informatikatanítás kialakulására az 1960-as és 1970-es években. Kovács tanár úr kibernetikai szakkörei, bemutatói és publikációi – különösen a Gyakorlati út a kibernetikához című munkája – mintául szolgáltak számos vidéki és fővárosi középiskolai szakkör számára. A kibernetikai játékok, automata-modellek és tanítógépek nem csupán technikai ismereteket közvetítettek, hanem az algoritmikus gondolkodás, a rendszerszemlélet és a játékos tanulás pedagógiai eszköztárát is meghonosították a hazai oktatásban.
Kiemelt szerepet kapott a MIKROMAT kibernetikai építőkészlet, amely bolti forgalomba kerülve ritka módon hidalta át az iskola, a szakkör és az otthoni kísérletezés világát. Kovács Mihály hatása az 1980-as évek közepéig kimutatható a magyar középiskolai számítástechnika-oktatásban, beleértve a Művelődésügyi Minisztérium iskolaszámítógép-programjának szakmai hátterét is. Az, hogy 1987-ben elsőként kapta meg az Neumann János Számítógéptudományi Társaság Tarján-emlékérmét, e folytonos és rendszerszintű hatás elismeréseként értelmezhető. Pedagógiai jelentősége a magyar oktatástörténetben olyan tanári példaképekhez mérhető, mint Neumann János legendás tanára, Rátz László. A mesterséges intelligencia és robotika korában Kovács Mihály munkássága máig érvényes ősforrásként szolgál a humánus, értékalapú digitális pedagógia számára.
Kulcsszavak: kibernetikai pedagógiai paradigma; szakkörmozgalom; tanítógépek; programozott oktatás;
algoritmikus gondolkodás; magyar informatikatanítás története; mesterséges intelligencia pedagógiai előzményei; digitális pedagógia
Képes Gábor
kulturális igazgató, Neumann János Számítógéptudományi Társaság
doktorandusz, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskola
