Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elejének komplex geopolitikai környezetében számos, egymást kiegészítő folyamat (tudományos-technikai forradalom a fejlett ipari világban, a tömegoktatás kiszéledése és az oktatás globális értelemben érzett válsága) hatott olyan értelemben az iskola világára, ami a tanítás-tanulás folyamatainak optimalizálását és egzakt mérési-értékelési rendszerek létrehozását ösztönözte.
A többrétű változások egyik fontos terméke volt a rendszerszemléletű, folyamatalapú gondolkodásmód megjelenése és elterjedése a pedagógiában (kibernetika), mely a programozott oktatás természettudományos (matematikai), algoritmikus modelljén alapult. A cél a tanítás-tanulás bonyolult kölcsönhatásainak gépekkel támogatott megvalósítása volt: az innovációt támogató gyakorló pedagógusok és elméletírók a neveléstudomány paradigmaváltásában vettek részt. A folyamat fontos hazai szereplője volt Kovács Mihály, aki a Vasfüggöny mögött nemzetközi értelemben is szignifikáns hozzájárulást tett munkásságával a születőben lévő, új tudásterülethez.
Előadásomban oktatástörténeti megközelítésből elemzem Kovács Mihály eredményeit, Reinhart Koselleck fogalomtörténeti módszerét használva mutatom be, hogy a tanuló-, tanítógépeket használó irányított tanulás milyen jelentésváltozásokon ment át.
Célom a tárgyalt időszak és a 2020-as évek közti időszak áthidalása, közelebbről annak a folyamatnak a feltérképezése, hogyan befolyásolják múltbéli tapasztalataink (kibernetika és programozott tanulás), jövőbeli elvárási horizontunkat (gépi tanulás és mesterséges intelligencia).
Kulcsszavak: gépi tanulás, programozott tanulás, tanulógép, kibernetika, Kovács Mihály
dr. Somogyvári Lajos
egyetemi docens, intézetigazgató, dékánhelyettes
Pannon Egyetem Humántudományi Kar Neveléstudományi Intézet
[Az előadásról készült videófelvétel hamarosan megtekinthető lesz itt, ebben a cikkben]
