Kovács Mihály piarista tanár munkássága arra tanít bennünket, hogy a technológia nem öncél, hanem eszköz a kreatív, alkotó ember kezében. Míg az ő korában a kibernetika alapjainak megismertetése és a „fekete dobozok” feltárása volt a cél, addig a XXI. század információs társadalmában a digitális pedagógia komplexebb, sokszor diszruptív kihívásokkal néz szembe.
Előadásom ezeket a kritikus pontokat vizsgálja, ahol a technológia a legmélyebben formálja át a tanítás és tanulás folyamatát.
A prezentáció központi eleme a pedagógia legnagyobb kortárs kihívásainak elemzése. Kitérek a digitális demencia jelenségére, amely az információk külső hordozókra való kihelyezésével az ismeretek belső strukturálásának hiányát eredményezheti.
Vizsgálom a figyelem alapú gazdaság és társadalom hatását az iskolára: a folyamatosan változó képernyőtartalmak által generált figyelemzavart, valamint a közösségi média által sulykolt állandó jutalmazási kényszert, amely a pedagógusokkal szemben sokszor teljesíthetetlen elvárásokat támaszt.
Az előadás rávilágít a leegyszerűsítő gondolkodás és a csupán címszavakat kereső, felszínes információszerzési magatartás veszélyeire, valamint az információs túltelítettség és az álhírek okozta hitelességi válságra. Végezetül, a Kovács Mihály-i szellemiséghez visszacsatolva, az előadás a passzív eszközhasználattal szemben a tartalomlétrehozás, a kísérletezés és a kritikai gondolkodás pedagógiája mellett érvel.
A cél annak bemutatása, hogy a digitális pedagógia nem csupán az eszközök integrációját jelenti, hanem egy olyan új oktatási kultúrát, amely képes ellensúlyozni a technológia negatív hatásait, és a tanulókat a digitális tér tudatos, autonóm alkotóivá neveli.
Prof. Dr. Szűts Zoltán
egyetemi tanár, dékán
Eszterházy Károly Katolikus Egyetem
