Megkülönböztetni a jót a rossztól – Zsódi Viktor tartományfőnök atya üzenete a piarista diákoknak a nyári szünet kapujában. Mire érdemes figyelni?
Véget ért a tanév, kezdődik a nyári szünidő. A piarista intézményekben szentmisék keretében adtak hálát az elmúlt tanév kegyelmeiért. Zsódi Viktor tartományfőnök atya a Budapesti Piarista Gimnázium tanévzáró Te Deum szentmiséjén elmondott prédikációjában az összes piarista diáknak kívánt tartalmas szünidőt, és felhívta a figyelmet az Istenben gyökerező szent nyugalom időszakának fontosságára. Az alábbiakban a prédikáció teljes szövege olvasható:
„Adj hát szolgádnak éber, bölcs és értő szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat.”
Kedves Diákok és Kollégák!
Az olvasmányban hallott salamoni kérés az egyik legfontosabb kiindulópontunk, amikor arra keressük a választ, mi is a feladatunk az előttünk álló hónapokban. A nyári szünet egyszerre hozza el a megérdemelt megkönnyebbülés örömét és egyfajta halk aggodalmat is bennünk, nevelőkben. A vakáció ugyanis a szabadság tiszta, fehér vászna, amelyre bármit fel lehetne festeni – és az, hogy végül mit sikerült alkotnotok, majd a tanévnyitó Veni Sanctén fog kiderülni. Ha nem vigyázunk, a strukturálatlan idő, a magány és a digitális világ zajos ingerei könnyen elsodorhat benneteket, és kikezdheti mindazt, amit a tanév során építettetek. A mai Te Deum a mögöttünk álló hónapokért való hálaadás, és az előttünk álló időszakért való felelősségvállalás pillanata is: annak a tudatosítása, hogy mostantól ti magatok tartoztok felelősséggel önmagatokért, az időtökért és az egész életetekért néhány hónapra. A nyár nagy lehetőség számotokra. A fő kérdés: hogyan tehetjük ezt a nyarat a pihenés, a feltöltődés és a növekedés idejévé egyszerre?
A mai első olvasmányban a fiatal Salamon királlyal találkozunk Gibeon szentélyében. Salamon így hivatkozik önmagára: „fiatal ember vagyok”. A héber eredeti kifejezés szó szerint „kisgyermeket”, tapasztalatlan, kiforratlan ifjút jelent – talán még a legfiatalabb hetedikeseknél is kisebbet jelöl a szöveg, pedig már Izrael uralkodója. Salamon mélyen átéli a saját tehetetlenségét, alkalmatlanságát és elégtelenségét a rábízott hatalmas feladattal szemben. Amikor Isten felkínálja neki: „Bármit kérsz, megadom neked!”, a fiatal király nem a korabeli uralkodók tipikus céljait – a hatalmat, a hosszú életet, a gazdagságot vagy az ellenség pusztulását – kéri. Salamon egy „halló, engedelmes, éber szívért” könyörög, hogy „meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat”. Be kell vallanunk, jól hangzik mindez, de a mai világban a legtöbben nem lennénk elég bátrak ahhoz, hogy hirtelen csak ennyit kérjünk.
A szív legmélyebb vágyainak természetét jól megvilágítja egy klasszikus filmélmény, Andrej Tarkovszkij Sztalker című alkotása. A történet középpontjában a titokzatos Zóna és az ott található Szoba áll: egy olyan hely, ahol annak, aki végigjárja a veszélyes utat, teljesül a legbelső, legtitkosabb kívánsága. A filmben elhangzik egy intő történet egy Ínyenc nevű zónajáróról, aki azért indult el a Szobába, mert a fivére miatta halt meg, és az ő életét szerette volna visszakérni. Végigküzdte magát a rettentő bonyolult akadályokon, ám amikor célba ért, nem a testvérét kapta vissza, hanem hirtelen mérhetetlenül gazdag lett. Miért? Mert a Szoba nem a kimondott szavakra, hanem a szív legmélyebb valóságára rezonált: Ínyencben a nemes maszk mögött valójában a kapzsiság volt a legbelső, rejtett vágy. Bár kifelé és önmagának is azt állította, hogy a testvéréért küzd, a Zóna leleplezte a szívét. Itt érkezünk el a mai nap, a salamoni kérés és a hegyi beszéd különleges valóságához.
A Bibliában a szív nem az érzelmek központja, hanem a döntések, az akarat és az intellektus centruma. A „halló szív” olyan belső iránytűt jelent, amely képes rezonálni az isteni igazságra, és nem hagyja magát eltéríteni a külső zajoktól vagy éppen a felszínes, anyagi vágyaktól. Fiúk! Előttetek áll a nyár óriási szabadsága, és a kérdés az, hogy a ti szívetek „halló szív” lesz-e, vagy tompa, ugaron hagyott föld. Most, a bizonyítványosztáskor még bármit mondhattok az osztályfőnökötöknek vagy egymásnak a nyári terveitekről. Az igazi és izgalmas igazság azonban szeptemberben, a Veni Sanctén derül majd ki: ott mutatkozik meg valójában, mire használtátok ezt a két és fél hónapot, és mi volt a szívetek igazi vágya.
A bibliai szombat (sabbat) szent nyugalom, de ez a nyugalom a Teremtőre figyelő éberség, nem pedig valamilyen tespedtség, fásult tehetetlenség és lustaság. A lélek és a test ugaron hagyott földjét ugyanis a természet logikája szerint azonnal felveri a gaz. Pontosan tudjátok: ha három napig semmit sem csináltok, teljesen szétcsúsztok. Olykor engem is olykor elragadott ez az állapot. Megesett, hogy a tanév végén, a bizonyítványok lezárása után pihenésképpen valamelyik sorozat egy egész évadát megnéztem. Utána azonban sokkal nehezebb és hosszabb folyamat volt visszalendülni az értékes napi ritmusba.
A nyár akkor válik fejlesztővé és a belső érlelődés kegyelmi idejévé, ha a tehercsökkentést nem a semmittevés ürességével, hanem a minőségi idő eltöltésével azonosítjuk. Ehhez kell a salamoni bölcs szív.
Az evangéliumban Jézus a sziklára és a homokra épített házról beszél. Mindkét házat éri eső, szél és zápor. A különbség az alapozásban van. Aki hallgatja a szavait, de nem követi azokat, az homokra épít. A jó és a rossz diák sorsa sem a külső körülmények különbözőségén múlik, hanem az alapokon. Mindannyiunkat pontosan ugyanaz a szél és vihar fog érni a nyáron.
A tanévünk a falak felhúzásáról szólt. Az év során ti is be vagytok illesztve az iskola rendjébe: becsöngetnek, jön a dolgozat, kikérdezik a szavakat, meg kell tanulni a tananyagot – a mindennapi kötelezettségek rendszert adnak az életeteknek. Ez a struktúra megtart benneteket. De mi lesz a nyáron? A nyári szünet az a pillanat, amikor ez a külső, támogató intézményi fal megszűnik. Június közepén egyedül maradtok a szabadságotokkal. Ez a ti igazi vizsgátok: mit kezdetek az életetekkel és a napjaitokkal akkor, amikor senki sem kér számon benneteket, és nincsenek külső elvárások? Ekkor derül ki, hogy a sikereitek csupán a külső struktúrának és a megszokásoknak szóltak, vagy van mögöttük valódi, belső megtartó erő, és az életetek szilárd kősziklára – vagy éppen mozgó homokra – épült.
Az okos, értelmes, megfontolt ember kősziklára épít, míg az ostoba, balga, meggondolatlan homokra. Ha megfigyeljük a szöveg belső logikáját, egy kulcsfontosságú részletre bukkanunk: mindkét házat pontosan ugyanazok a környezeti hatások érik. A kihívások mindannyiunk számára azonosak. „Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznymak.” A különbség a két ház sorsa között nem a megpróbáltatások jelenlétében vagy hiányában van, hanem kizárólag a láthatatlan alapozásban.
A nyári szünet az iskola falain kívül pontosan ilyen záporokat, áradást és szeleket jelent. A vihar ekkor a „digitális szirének” hangján és a strukturálatlanság képében érkezik. A neveléstudományi kutatások tűpontosan leírják ezt a vihart. Ha nincs belső iránytű és minimális struktúra, a szabadság az inaktivitás fogságává válik, és egyszerűen megbénít benneteket. Fellép a „summer slide” (a nyári tanulási veszteség), a szellemi képességek hanyatlása. A kutatások jelentős rombolásról adnak hírt, a tartós szellemi tétlenség leépíti a megszerzett tudást az agyban. A fizikai fittség látványosan visszaesik, ha valaki csak a gép előtt ül. Sőt, sokan még arra is lusták a szünetben, hogy a barátaikkal személyesen találkozzanak, mert kényelmesebb az online térben maradni. A napi 2-3 vagy annál több órát meghaladó passzív képernyőhasználat és a közösségi média céltalan görgetése bizonyítottan depresszióhoz, szorongáshoz és magányhoz vezethet. A nyári délelőttökön senki sem fogja elvenni tőletek a telefont. Mit fogtok tenni? Ebben a helyzetben csap le rátok az a szél és zivatar, amiről az evangélium beszél.
A mozgó homok a pillanatnyi impulzusoknak való teljes kiszolgáltatottság és a passzív tartalomfogyasztás, amely elszigetel benneteket. Jézus figyelmeztet, hogy az ilyen alapra épített ház sorsa az összeomlás: „összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle” – a görögben ez így hangzik: és az ő bukása nagy volt.
A kőszikla ezzel szemben maga Krisztus és az Ő szavainak tettekre váltása. A bölcs ember nemcsak hallgatja, hanem meg is teszi azt, amit Krisztus kér tőle. A sziklára épített nyár nem a semmittevés üressége, hanem a minőségi idő eltöltése. A léleknek szüksége van a pihenésre – a bibliai szombat (sabbat) szent nyugalmára –, de ez a nyugalom a Teremtőre figyelő, aktív és értékteremtő elcsendesedés, nem pedig a fásult tehetetlenség. Ferenc pápa a Christus Vivit kezdetű apostoli buzdításában élesen figyelmeztet, hogy ne hagyjuk magunkat elaltatni a modern kor ezen szirénjei által, amelyek el akarnak téríteni az élet mélyebb értelmének keresésétől. Jézus arra hív minket, hogy építsünk sziklára: válasszuk az aktív, alkotó jelenlétet és a valódi emberi kapcsolatokat.
A piarista pedagógia szerint a fiatal nem egy edény, amit tele kell tölteni tudással, hanem tűz, amit fel kell gyújtani. Kalazanci Szent József öröksége arra hív, hogy a nyáron is lángolnotok kell. Most, az iskola falain kívül derül ki igazán, milyen belső fény lakik bennetek, és milyen világosságot tudtok gyújtani a környezetetekben. A nyár az a laboratórium, ahol megtanulhattok felelősséget vállalni a saját időtök és az életetek felett. Hogy a gyakorlatban ez a nyár ne a hanyatlás és a szétcsúszás, hanem a sziklára épülés és az értékes időtöltés ideje legyen, négy rövid tanácsot adjak nektek:
Amikor az evangéliumi szakasz végén a nép elragadtatással hallgatja Jézust, azért teszi, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Az írástudók külső szabályokat idéztek, Jézus azonban a szívhez szólt, és belső átalakulást követelt. Ez a tekintély hív most titeket is arra, hogy a vakáció kapujában hozzatok okos döntéseket.
Mi piaristaként valljuk és hisszük, hogy a nevelés valójában a jövő iránti remény megnyilatkozása. Adjunk hálát a mögöttünk álló tanév minden kegyelméért, a barátságokért, a megszerzett tudásért, a kudarcokból levont tanulságokért. Kérjük a Szentlelket, adjon mindannyiunknak salamoni „bölcs és értő szívet” a nyárra és az egész életünkre, hogy a vakáció szabadsága olyan sziklaalap legyen, amelyre örömmel és Isten dicsőségére építhetjük az életünket.
Ámen!
