Mi a szerepe a katolikus iskoláknak a mai világban?
Tegyük fel bátran magunknak a kérdést! – Erre buzdít minket Carles Gil piarista generális, a Gravissium Educationis dokumentum 60 éves ünnepi konferenciáján.
A választ beszédében ő maga 5 pontba sorolva adja meg.
1. Egy széttöredezett világban szükségünk van értelemre és bölcsességre.
A katolikus iskola a világ nézeteivel szemben az életet igazi hivatásnak tekinti. Ahhoz, hogy ezt felfedezzük, szükségünk van egy átfogó emberképre, amely a spiritualitást és a tudást képes összekapcsolni. A kritikus és etikus gondolkodás és cselekvés mellett egy emberi és evangéliumi talajra kell vezetni a diákokat, amelyből az igazi növekedés fakadhat.
2. Egy pluralista és szekuláris világban identitásra van szükségünk.
Az ember, ha támadják, biológiai lényként reagál: menekül, harcol, vagy mozdulatlanná dermed. Így történik ez akkor is, amikor hitét éri támadás, megkérdőjelezés. A menekülő ember visszahúzódik a komfortos környezetébe, nem mer kilépni onnan. A harcoló minden követ megmozgatva bizonygatja igazát, gyakran túlzásokba esve, a megdermedő pedig csendben fejet hajt és jelentéktelenné válva beletörődik sorsába. Egyik megoldás sem helyes. Az egyház egy negyedik utat javasol: Egy bizalommal teli, párbeszédre képes jelenlétre hívja a tagjait.
Erre nevelnek a katolikus iskolák, egy olyan identitásra, amely táplálja a küldetést, és egy olyan küldetés felfedezésére, amely az identitásból fakad.
3. Egy egymásra utalt világban szövetségekre van szükségünk.
A nevelés valódi megvalósulásához szükség van a szülők, tanárok és a társadalom együttműködésére, ezt hangsúlyozza a Gravissium Educationis. A kulcs tehát a szövetségben van, hiszen a nevelés a kapcsolati hálókon keresztül működik, ezt mondta ki Ferenc pápa 2019-ben és ezt erősítette meg Leó pápa a „Remény térképeinek megrajzolása” c. apostoli levelében.
A katolikus iskola a közösség értékét adja ehhez a hálóhoz. Amikor hálózatban működik, megsokszorozza a hatását, és a széttöredezett világban az egység jelévé válik – zárja le gondolatmenetét a generális atya.
4. Egy szegénységgel és kirekesztéssel terhelt világban igazságosságra van szükségünk.
A katolikus iskolák egyik küldetése, hogy mindenkinek biztosítsanak lehetőséget a tanulásra. Számos nehéz sorsú gyermek itt találkozik először szeretetteljes közeggel, ahol méltóságát tisztelik, továbbá sokan vannak, akiknek a katolikus iskolák jelentik az első találkozást az egyházzal is.
A szegények között való jelenlét nem választható lehetőség, hanem a katolikus iskola legmélyebb igazsága. Ahol a katolikus iskola megnyitja kapuit a legkisebbek előtt, ott az evangélium láthatóvá válik – emeli ki Carles Gil piarista generális.
5. Egy sebzett világban reményre van szükségünk.
A nevelés feladata reményt vetni a bizonytalan talajba, hinni abban, hogy a jó erősebb az erőszaknál és a nehézségeknél. Maga a remény cselekedete a nevelés, hiszen tanítani annyit tesz, mint bízni a jövő generációjában, az emberiségben. A katolikus iskolák célja olyan diákokat nevelni és engedni az életbe, akik kitartóan ápolják kapcsolataikat és gyógyítják be a világ „sebeit”.
Mindezen a pontokon és a megfelelő oktatáson felül kulcsfontosságú a tanárok mindennapi életének hitelessége. A katolikus iskolák nevelési dimenziója a következő:
Ezek az iskolák kilépő iskolákká válnak. Nyitottsággal lépnek a Másik, avagy az Isten felé és a másik, azaz az emberek, főképp a sebezhetőek felé, bevonva ezzel mindenkit az üdvösség közösségi folyamatába.
A diákok napjaik nagy részét az iskolában töltik, éppen ezért szükséges, hogy az iskola a valahová tartozás helyévé váljon. A keresztény nevelés szíve pedig az egyénről és a közösségről való gondoskodás, amely nem kiegészítő feladat, hanem a maga a nevelés módja.
Ebben az értelemben a kiskorúak és sérülékeny személyek védelme nemcsak intézményi kötelezettség, hanem ennek a gondoskodás-kultúrának mély kifejeződése – jelenti ki a generális atya.
A család az elsődleges nevelési tér, a gyermek itt találkozik először nevelő szándékkal. A katolikus iskolák célja tehát nem ennek a szerepnek az átvétele, hanem kísérése oly módon, hogy a szülőkkel kapcsolatot tart, meghallgatja őket, stabilan áll a családok mellett, mögött.
Amennyiben a szövetség a családok és az iskolák között megvalósul, az oktatás valódi közösségi dimenzióvá válik, melynek küldetése az ember teljes kibontakoztatása.
Carles Gil piarista generális, ünnepi beszédét a következő gondolatokkal zárja le:
Mindezek után azt mondhatnánk, hogy az egész gondolatmenet öt szóban foglalható össze: értelem, identitás, szövetség, igazságosság, remény… A katolikus iskolák nem luxusintézmények, és nem is a múlt maradványai, ahogyan néhányan gondolják, hanem lelki közjavak, amelyek az egész társadalmat szolgálják… Adja Isten, hogy katolikus iskoláink továbbra is olyan helyek maradjanak, ahol a fiatalok nemcsak azt fedezik fel, mit tudnak tenni, hanem azt is, kik ők valójában:
Isten szeretett gyermekei, akik arra kaptak hívást, hogy emberibb világot építsenek.
Szöveg: Németh Letícia (Piarista Rend Magyar Tartománya)
Képek: Lambert Attila (Magyar Kurír)
