Április 24-én, pénteken búcsúztatta a piarista közösség Adamát Lajos rendi tanárt Mosonmagyaróváron.
A Magyaróvári Plébániatemplomban bemutatott gyászmisét Zsódi Viktor piarista tartományfőnök celebrálta rendtársak, családtagok, kollégák és egykori tanítványok jelenlétében. Prédikációjában felidézte a tanár életének fontos helyszíneit és szolgálatát, kiemelve, hogy nemcsak tudást adott át, hanem szemléletet, tartást és hitet is közvetített. Hangsúlyozta: Lajos atya a tudomány és a hit egységében élt, és pedagógusként a gondolkodás szabadságára, valamint az Istenre irányuló életre nevelt.
„Kedves Lajos! Köszönjük a hűségedet. Köszönjük, hogy megmutattad: a legmodernebb technológia sem ér semmit, ha nincs mögötte emberi tartás és isteni kegyelem. Köszönjük a chateket a tanári szobában, a hosszú trabantos utazásokat, a nagy beszélgetéseket és azt a rendíthetetlen hitet, amellyel a családjaink legnehezebb pillanataiban is mellettünk álltál.”
(Zsódi Viktor tartományfőnök atya prédikációjának teljes szövege itt olvasható.)
A szentmise után a gyászoló közösség ünnepélyes menetben kísérte az urnát a mosonmagyaróvári temető piarista kriptájához, ahol végső nyugalomra helyezték. A temetést követően az iskola aulájában tartottak megemlékezést.
Az első felszólaló Fekete Tamás volt, gimnáziumi osztálytársa, aki diavetítéssel idézte fel Adamát atya budapesti diákkorát és már akkor megmutatkozó tehetségét a természettudományok iránt. Beszédében felidézte tanáraik, különösen osztályfőnökük, Kovács Mihály atya alakját, aki a kísérleti fizikaoktatás és a számítástechnika, programozás tanításának úttörője volt, és akinek örökségét Lajos atya pedagógusként is tovább vitte.
Ezt követően Dr. Thiesz Aletta, egykori tanítványa emlékezett meg róla diáktársai nevében. Beszédében hangsúlyozta: Adamát Lajos személyisége volt legfőbb „módszere”, aki jelenlétével, figyelmével és bizalmával nevelte diákjait. Partnerként tekintett rájuk, kérdezni tanított, és segített abban, hogy saját gondolataik révén fejlődjenek. Elfogadta a hibákat, közösséget épített, és példájával mutatta meg, hogy az ember értéke nem a jegyekben, hanem a személyiségben rejlik.
„A környezetében szinte észrevétlenül alakultak ki közösségek. Nyitott, befogadó, élő közösségek. Gitárral, beszélgetésekkel, vitákkal. Ő nem volt a középpontban. Nem parancsolt, nem emelte fel a hangját. Figyelt. Engedte, hogy történjenek a dolgok. És az intelligenciájával, jelenlétével mederben tartotta mindezt, hogy az építő maradjon, ne romboló.”
(Dr. Thiesz Aletta megemlékezésének teljes szövege itt olvasható.)
A megemlékezés végén Nyerges-Zombó Katalin, a Mosonmagyaróvári Piarista Iskola főigazgatója búcsúzott a tantestület nevében. Kiemelte: Adamát Lajos összetett, mély személyiség volt, akit nem volt könnyű elsőre megérteni, de közvetlensége, elkötelezettsége és belső derűje maradandó nyomot hagyott mindenkiben. A tudományok és a zene világában egyaránt otthonosan mozgott, és életpéldájával bizonyította, hogy a valódi értékek csendben hatnak tovább.
„A halál nem oltja ki a fényt, csak eloltja a lámpást, mert megvirradt.” A lámpás lehet, hogy kialudt, de a fényed tovább él köztünk. Tovább él azokban a diákokban, akiknek tehetséggondozását vagy felzárkóztatását vállaltad, akik számára mindig megszólítható voltál, azokban a gondolatokban, amelyeket elindítottál bennünk, a még általad betanított gitáros együttes áldozatkész szolgálatában, az általad összeadott házaspárok szerelmében, megszámlálhatatlanul sok emlékben és sok-sok csendes kapcsolódásban, amelyek talán csak kevesek számára voltak láthatók, de annál mélyebbek voltak.”
(Nyerges-Zombó Katalin megemlékezésének teljes szövege itt olvasható.)
A megemlékezés agapéval zárult, amely alatt a résztvevők diavetítés segítségével idézhették fel a pap, a szerzetes és a tanár életének egy-egy mozzanatát.
Fotó: Szabó Csaba
