Május 12-én, kedden a magyar piarista intézményvezetőkből és tartományfőnökségi munkatársakból álló küldöttség pedagógiai témájú konferencián vett részt a Római Magyar Akadémia dísztermében, melynek címe: A nevelés magyar csillagképei – Új reménytérképek rajzolása a magyar katolikus oktatásban. A konferencia Zsódi Viktor piarista tartományfőnök kezdeményezésére valósult meg a magyarországi Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája és a magyarországi Szerzetesi Köznevelési Fórum szervezésében, és számos, a magyar katolikus oktatásban jelentős szerepet betöltő közösség képviseltette magát.
A konferencia házigazdája Rubovszky Rita volt, a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatója, akit nemrégiben Székely János püspök a MKPK oktatási bizottságának főtanácsadójává nevezett ki.
A konferenciát Kveck Péter, Magyarország szentszéki nagykövete, aki maga is kecskeméti piarista öregdiák, beszéde nyitotta, és Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója is köszöntötte az egybegyűlteket.
Az előadók között volt a ferencesek képviseletében Mikesy András és Vörös Andrea, a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium pedagógusai, a Don Bosco szaléziak közösségéből Vitális Gábor tartományfőnök atya, a ciszterciek részéről John Bayer atya, valamint Tóth Balázs, Lőrincz Tamás és Bozsik Zoltán tanár urak, Puskás Balázs a Váci Szent Mihály Intézményfenntartó részéről, Seszták István atya a Hajdúdorogi Görögkatolikus Főegyházmegyéből, a Piarista Rend Magyar Tartományát pedig Zsódi Viktor tartományfőnök atya, Márkus Roland atya és Kalmár Petra tartományfőnökségi munkatárs képviselte előadóként.
Az előadások számos aspektusból világították meg a magyar oktatás és különösen az egyházi oktatás, a szerzetesi iskolák jelenét. Beszámolókat hallhattunk innovációkról, bevált jó gyakorlatokról, a jelen kihívásairól és a jövő útkereséséről is.
Márkus Roland piarista atya A szív kísérése a perifériákon című előadásában a Kalazancius Mozgalomnak az elmagányosodó társadalom kihívásaira adott válaszait foglalta össze.
Személyes tapasztalatokon keresztül mutatta be a sátoraljaújhelyi cigánytelepen végzett önkéntes munkát, ahol a fiatalok nemcsak segítséget nyújtottak, hanem bátran és nyílt szívvel belépve közvetlenül megtapasztalták a periférián élők valóságát is. Az előadás egyik központi gondolata az volt, hogy a legmélyebb szegénység nem az anyagi hiány, hanem a társadalmi láthatatlanság: amikor emberek „nincsenek rajta a térképen”, és kiszorulnak a közösségi figyelemből.
Előadásában hangsúlyozta: az egyházi és oktatási közösségek feladata, hogy felismerjék saját felelősségüket a társadalmi kirekesztés és az elmagányosodás problémáiban, majd tudatosan a periférián élők felé forduljanak. A piarista iskoláknak és közösségeknek olyan kapcsolódási pontokká kell válniuk, ahol az önkéntesség, a személyes jelenlét és a közösségi tapasztalat segíti a szegények, magányosok és fiatalok bevonását. Kiemelte, hogy nemcsak beszélni kell a periférián élőkről, hanem lehetőséget kell adni számukra a megszólalásra és a közösségi jelenlétre.
„Ne feledjük: amikor hiteles jelenlétünket felajánlva a digitális magányból és a perifériáról a személyes találkozások felé vezetjük a ránkbízottakat, azzal nem csupán elfeledett vagy elszigetelődött sorsokat teszünk fel az üdvösségtörténet térképére, hanem valójában mi magunk is ezen a találkozáson keresztül válunk önmagunk és mások számára láthatóvá és teljessé emberré.”
Márkus Roland előadásának teljes leírta itt olvasható.
Zsódi Viktor piarista tartományfőnök atya és Kalmár Petra, a Piarista Rend Magyar Tartománya Pasztorális és Pedagógiai Titkárságának munkatársa közösen megtartott előadásának címe A piarista karizma mint pedagógiai kreativitás volt, benne a pasztorális ökoszisztéma építéséről és a mai fiatalok világában való „térképrajzolás” folyamatáról osztották meg gondolataikat.
Zsódi Viktor atya beszédének központi gondolata szerint a katolikus nevelés és lelkipásztori munka csak akkor válhat valódi „reménytérképpé”, ha a pedagógusok és lelkipásztorok Kalazanci Szent József nyomán nem kész válaszokat erőltetnek a fiatalokra, hanem figyelmes jelenléttel, a valóság meghallgatásával és a fiatalok valódi érdeklődésének felismerésével keresik az evangelizáció útját.
„Számunkra a pedagógiai kreativitás nem új technikák gyártását jelenti, hanem azt a lelki szabadságot, amely képes új formát találni ugyanannak az evangéliumi szeretetnek. A fejlesztések egy lelki folyamat részei lettek, ami annak keresése, hogy hogyan ölthet ma újra testet a lelkiségünk.”
Kalmár Petra az előadás második részében a piarista karizmát pedagógiai kreativitásként értelmezte: „nem új technikák gyártásaként, hanem annak a lelki szabadságnak a formájaként, amely képes új formát találni ugyanannak az evangéliumi szeretetnek”. A bemutatott fejlesztések mögött ezért nem elsősorban szervezési logika, hanem teológiai látás állt: annak keresése, hogyan ölthet ma újra testet a lelkiség a fiatalok világában. Az előadás hangsúlyozza, hogy „ha a karizma valóban testet akar ölteni a jelenben, akkor annak szervezeti formái is lesznek”. A keresztény hagyományban a sruktúrák akkor evangéliumiak, ha az életet szolgálják. Ezért a szervezeti megújulás nem a karizma „bürokratizálása”, hanem annak egyik megtestesülési formája.
A pasztoráció célja így egy olyan kapcsolati háló építése, „amelyben a rendtagok, világi munkatársak, fiatalok és családjaik nem egymás mellett dolgoznak, hanem egy közös küldetés részeként tekintenek önmagukra”. Külön hangsúlyt kap az „ingyenesség teológiája” is: „a valóban értékes tudás ajándékjellegű”, ezért az oktatás nem válhat pusztán „termékgyártássá”, hanem olyan közösségi kultúrát kell építenie, ahol a tudás megosztható és továbbadható. Ez nem csupán technikai kérdés, hanem spirituális állásfoglalás i a versenylogikával szemben.
Az előadás végső üzenete szerint „a piarista karizma élő valóság, amely minden korban új nyelvet keres, mert „a keresztény nevelés az evangélium állandó megtestesülése az adott kor emberének életében”.
Zsódi Viktor és Kalmár Petra előadása teljes szövege itt érhető el.
Ez a mostani római konferencia a tervek szerint egy első lépés, az előadók és hallgatók közösen kinyilvánították, hogy várják, hogy a diskurzus folytatódjon, és eképp is tudják majd a magyar oktatás ügyét szolgálni. Megfogalmazódott továbbá az a vágy, hogy jövőre már a nemzetközi színtérre kilépve külföldi előadók meghívásával is gazdagodjon ez a párbeszéd.
A római utat szerda délelőtt a pápai audiencián való részvétel koronázta meg. XIV. Leó pápa katekézisében a Boldogságos Szűz Mária alakjáról elmélkedett, mint az Egyház mintaképe, kiemelkedő tagja és anyja, akiben az Egyház saját hívatását szemléli: az Isten igéjét befogadó, hitben élő és Krisztust a világba hordozó közösséget. Arra biztatta a híveket, hogy Mária példáját követve mélyebb szeretettel és hűséggel kapcsolódjanak az Egyházhoz, felismerve benne Isten ajándékát és az üdvösség közösségét.
Leó pápa apostoli áldásával megerősítve tért haza a római zarándok delegáció, hogy mindazokat a szellemi és lelki kincseket, amiket e négy nap során összegyűjtött, a soron következő időszakban tovább kamatoztassa a magyar egyházi oktatásban.
