A kivételes néprajz tudós, akinek hősies erényeit néhány éve elismerte a Szentatya, nemcsak piarista öregdiák, hanem a rend konfrátere is volt. Erről tanúskodik a Móra Ferenc Múzeumban őrzött oklevele is, amelyet a közelmúltban másolatban a Rendtartománynak is megküldtek.
Bálint Sándor (1904–1980), a „legszögedibb szögedi”, a 20. századi magyar vallási néprajz kiemelkedő alakja volt, aki tudományos munkásságával és személyes hitével egyaránt maradandó örökséget hagyott maga után. Egész életében arra törekedett, hogy feltárja és bemutassa a magyar nép vallásos hagyományait, különösen a katolikus népi vallásosság világát.
Szellemi és vallási formálódásában meghatározó szerepet játszott a szegedi piarista gimnázium, ahol diákévei során mély katolikus és humanista nevelésben részesült. Kapcsolata a piarista renddel később is élő maradt: szakmai munkáját Sík Sándor is nagyra becsülte, sőt, 1978-ban a rend generálisa Rómában hivatalos oklevélben vette fel őt a rend konfráteri közösségébe, elismerve hitét, tudományos munkásságát és a rend szellemiségéhez való hűségét. Ez a kivételes elismerés jól mutatja, hogy Bálint Sándor nemcsak egykori diákunk volt, hanem a piarista lelkiség hiteles képviselője is.
Bálint Sándor mélyen vallásos életet élt, hitét nemcsak kutatta, hanem személyesen is megélte. Boldoggá avatásának ügye már halála után megindult: a hivatalos eljárást 1994-ben kezdték meg, és Ferenc pápa 2021-ben elismerte hősies erényeit, amellyel elnyerte a „Tiszteletreméltó” címet. Ez a boldoggá avatás előtti utolsó fontos lépcső, amely azt jelenti, hogy életét az Egyház példamutatónak és hiteles keresztény tanúságtételnek ismeri el.
Ma Bálint Sándor boldoggá avatásának folyamata a végső szakaszába érkezett: Róma már befogadta ügyét, és a hívek imádsága, valamint egy elismert csoda vezethet el a boldoggá avatásig. Élete arra emlékeztet, hogy az életszentség nem rendkívüli tettekben, hanem a hithez, az igazsághoz és az emberekhez való mindennapi hűségben valósul meg. Bálint Sándor személye így nemcsak a magyar tudomány, hanem az egyház és a piarista közösség számára is maradandó példát jelent.
