Amikor a Piarista Rend szerepéről gondolkodunk a műszaki és természettudományos oktatásban, óhatatlanul eszünkbe jut jelmondatunk: Pietas et Litterae, Kegyeség és Tudomány. A „Tudomány” fogalma számunkra sosem szűkült le pusztán a humán műveltségre; a piarista hagyományban a kezdetektől fogva szerves egységet alkot a hit a világ megismerésének vágyával, legyen szó a természet törvényeiről vagy a technika vívmányairól.
Már rendalapítónk, Kalazanci Szent József is felismerte a matematika és a gyakorlati ismeretek fontosságát. A szegény sorsú gyermekek felemelkedését nemcsak az írás-olvasás, hanem a számolás, a „kenyérkereső tudományok” oktatásában látta. Ahogy ő írta: „…ez a tudomány és gyakorlása igen hasznos azoknak a szegényeknek, akiknek nincs vagyonuk ahhoz, hogy munka nélkül tudjanak megélni”. Ez a gyakorlatias, az életre nevelő szemlélet kíséri végig rendünk több mint négy évszázados történetét.
A magyar piarista múltra tekintve büszkeséggel tölthet el minket az a szellemi örökség, amelyet elődeink hagytak ránk. Gondoljunk csak Lutter Nándorra, aki a 19. században nemcsak kiváló matematikatanár és tankönyvíró volt, hanem a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként a tudományos élet szervezésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Az ő nevét viseli ma az a tehetségtámogató hálózatunk, amelyet olyan öregdiákjaink alapítottak, akik maguk is kiváló eredményeket értek el a természettudományok területén, és most mentorként segítik a jövő nemzedékét.
De említhetném Kiss Adorjánt, a szenci Collegium Oeconomicum tanárát, aki a zirci apátság vízellátását tervezte, vagy Illyés Józsefet, aki rajztanárként inspirálta a híres vízépítő mérnököt, Beszédes Józsefet. Ők mindannyian bizonyítják: a piarista nevelés mindig is nyitott volt a világra, a technikai haladásra, és kereste a választ a kor kihívásaira.
A 20. században két ikonikus alak, Öveges József és Kovács Mihály neve fémjelzi ezt az elkötelezettséget. Öveges professzor, a „nemzet fizikatanára”, a televízió hőskorában milliókkal szerettette meg a fizikát, és mutatta meg, hogy a legbonyolultabb jelenségek is megérthetők, ha kellő lelkesedéssel és szemléletességgel fordulunk feléjük. Az ő nevét viseli a Kecskeméti Piarista Iskolában működő, a régióban is kiemelkedő Öveges Diáklabor, amely a Selye János Diáklaborhálózat részeként biztosít teret a kísérletezésnek, a felfedezés örömének.
Kovács Mihály atya munkássága pedig egészen egyedülálló. Ő volt az, aki Magyarországon – sőt, talán egész Európában – az elsők között ismerte fel a kibernetika és a számítástechnika jelentőségét a középiskolai oktatásban. Az 1950-es, 60-as években, amikor a számítógép még szinte ismeretlen fogalom volt, ő már kibernetikai szakkört vezetett a budapesti gimnáziumban. Diákjaival építette meg a „Műegeret”, a „Mikromat” kibernetikai építőkészletet, és ami talán még fontosabb: a gyakorlati alkotáson keresztül nevelt gondolkodásra, problémamegoldásra és a munka szeretetére. Nem félt a technológiától, hanem a Teremtő ajándékát látta benne. Ahogy ő maga fogalmazott egy diákjainak tartott beszédében:
„a férfi ember életében nagy élménynek és problémának kell lenni a munkának és az alkotásnak… a munkában ne csak a fáradságot és az izzadságot lássuk”.
Kovács tanár úr pedagógiája ma, a digitális forradalom és a mesterséges intelligencia korában aktuálisabb, mint valaha. Ő nemcsak a gépek működését tanította meg, hanem azt is, hogyan maradjunk emberek a gépek között. Azt vallotta, hogy a technikai tudásnak erkölcsi tartással kell párosulnia. A közelmúltban Szegeden megnyílt, az ő életét bemutató kiállítás is erre a páratlan életműre hívja fel a figyelmet.
Intézményeinkben a természettudományos és műszaki oktatás nem csupán tantárgyak sorozata, hanem a világ megértésének kulcsa. A Kecskeméti Piarista Iskola például az innováció egyik központja, ahol a természettudományok projektpedagógiai megközelítése, a robotika és a médiaműhelyek mind azt szolgálják, hogy diákjaink ne csak passzív felhasználói, hanem aktív alakítói legyenek a jövő technológiájának.
A váci Piarista Kilátó Központunk a szakképzésben és a pályaorientációban tölt be hiánypótló szerepet. Itt a munkaerőpiaci kompetenciák fejlesztése mellett a sajátos nevelési igényű fiatalok támogatása is kiemelt feladat, bizonyítva, hogy a technológia és a szakmai tudás a társadalmi felemelkedés eszköze is lehet.
Nagy örömünkre szolgál, hogy diákjaink évről évre kiválóan szerepelnek olyan rangos versenyeken, mint az Országos Tudományos és Innovációs Olimpia, vagy a Nemes Tihamér és a Kovács Mihályról elnevezett informatikai versenyek. Ezek az eredmények igazolják, hogy a piarista iskolákban a tehetséggondozás magas színvonalon zajlik.
Ferenc pápa a piarista rendhez intézett üzenetében hangsúlyozta a „három intelligencia” – az elme, a szív és a kéz – harmóniájának fontosságát. A műszaki és természettudományos oktatásban ez különösen igaz.
A Trastevere programunk keretében diákjaink társadalmi és környezeti problémákra keresnek megoldásokat, kisfilmeket forgatnak, projekteket valósítanak meg – itt ér össze a technikai tudás a szociális érzékenységgel. Ez a modern piarista válasz a kor kihívásaira.
A Piarista Rend küldetése, hogy a jövő reménységének szolgái legyünk. Amikor a műszaki és természettudományos pályákra készítjük fel fiataljainkat, akkor a jövő mérnökeit, orvosait, kutatóit és tanárait neveljük. De mindenekelőtt embereket nevelünk. Olyan embereket, akik – ahogy Kovács Mihály atya mondta – „a munkában Isten akaratát látják”, és tudásukat nem öncélúan, hanem a közjó érdekében, a teremtett világ megőrzésére és embertársaik javára fordítják.
