Január 28-án jött Magyarországra a piarista rend generálisa, Carles Gil i Saguer Sch.P. és Jacek Wolan Sch.P. generálisi asszisztens vizitációra. Február 7-én szombaton Jacek Tomasz Wolan atyával, a piarista rend Európáért felelős asszisztensével beszélgettünk. Mielőtt a rend asszisztense lett volna, Jacek atya a lengyelországi tartományban töltött be fontos szerepet.
Kezdésképpen megköszöntük, hogy rendelkezésünkre áll és arra kértük, meséljen kicsit magáról, ki ő és mi a feladata a rend életében.
– Köszönöm a meghívást, nagyon örülök, hogy beszélhetek veletek. Ez szép emlékeket idéz fel bennem, diákkoromban én is írtam cikkeket, valamint a tartományom szóvivőjeként is dolgoztam. Visszatérve a kérdésre hittan- és spanyoltanár vagyok. Valamint matematikatanár is lettem, tavaly szereztem meg a diplomámat. Ifjúságpasztorációs referens is voltam, az én felelősségem volt a fiatalok lelki gondozásának megszervezése a Piarista Rend Lengyel Tartományában. Azon túl, hogy rendezvényeket kellett szervezem, megszervezni a tanévet, az is feladatom volt, hogy ösztönözzem az embereket együttműködésre, ösztönözzem a diákságot, és a tanárokat is, ami nem volt nehéz. Ezt szeretném hangsúlyozni, hogy nem volt nehéz. Júniustól az a kiváltságom adódott, hogy generálisi asszisztens lehetek Európában, Carles Gil i Saguer generális atya mellett.
– Mi a benyomása az iskolánkról? Milyen a többi piarista iskolához képest?
– A válasz nagyon egyszerű, mert az iskolák hasonlóak és különbözőek. Hasonlóak, mert ugyanaz a karizma, hasonlóak, mert mint minden piarista iskolában, itt is érezhető a tanári karon az elkötelezettség, a lelkesedés az oktatás, a gyerekek, a fiatalok kísérése iránt, mert ez valami közös, ami jelen van minden iskolánkban. Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Ausztriában vagy Spanyolországban és Olaszországban is, mert ez az elkötelezettség és ez a lelkesedés közös érték.
És miért különböznek egymástól? Mert minden iskola rendelkezik valami sajátossággal, mert mindegyik helyben gyökerezik. Minden iskola rendelkezik egy-egy jellegzetes árnyalattal, ami valami egyedülálló, valami különleges, valami nagyon-nagyon szép. Nekünk lehetőségünk volt a generális atyával beszélni nem csak a budapesti diákokkal, hanem szinte minden piarista iskola diákjaival. Meglátogattuk az osztályokat, részt vettünk tanórákon, amelyek nagyon tetszettek nekünk, és találkoztunk a fiatalokkal is, többek között a Kalazancius Mozgalom vezetőivel és tagjaival, a diákönkormányzat képviselőivel, vagy éppen cserkészekkel.
Csütörtökön, diákokkal beszélgetett a két vizitátor, erre is reagált Jacek atya:
– Volt egy óránk 7. osztályos fiúkkal, ami az első évfolyam a diákoknak ebben az iskolában. Nagyon érdekes volt, nagyon vidám, bemutatkoztunk a generális atyával, megmutattuk Európa térképét, megmutattuk a piarista világ térképét, hogy honnan származunk, hol vannak jelen a piaristák. Sok szép kérdést kaptunk a piarista életünkről, a piarista valóságról, nagyon jó volt. Mi nagyon élveztük, játékos, jókedvű körülmények között zajlott.
Aztán volt egy találkozónk a tizenkettedik osztályos tanulókkal is. Ez a beszélgetés merőben más volt, azonnal őszinte, mély beszélgetés alakult ki. Felmerültek fontos kérdések, meglátások, valóban nagyon mély gondolatok. Érdekes volt, hogy ennek a találkozónak már nem mi voltunk a főszereplői, hanem ők. Ők maguk akartak megosztani, kérdezni és nagyon megható volt számomra, hogy a tizenkettedik osztályosok nem csak az érettségi vizsgáikkal vannak elfoglalva, hanem a jövőjükön is gondolkodnak. És annyira vágynak arra, hogy teljes életet éljenek, gondolnak a karrierjükre, de nem csupán a pénzkeresés céljából, hanem mint hivatásukra, mint életük részére. Ők is érezték, hogy a hivatás valami Istentől jövő végtelenül nagyobb dolog, több, mint pusztán pénzszerzési mód. Szeretném megragadni az alkalmat és kifejezni hálámat Carles atyával együtt ezért a beszélgetésért. Köszönöm, ezt a találkozást, nagyon-nagyon szép élmény volt. Beszélgettünk az élet értelméről, az élet teljességéről és nagyon érdekes érdekes volt, hogy a diákok olyan szavakat hoztak be, mint a hivatás, Isten, Evangélium anélkül, hogy ezekre mi vezettük volna rá őket. Ők maguk léptek be ebbe a nagyon-nagyon mély világba.
– Miért választotta a piarista rendet? Hogyan lett pap?
– A gyors válasz az, hogy nekem mindig két álmom volt. Az első, hogy matematikatanár legyek. Ugyanakkor időnként felmerült bennem a papság gondolata. Ez tényleg csak időnként merült fel, és igyekeztem elnyomni. Majd eljött az a pillanat, amikor befejeztem a szakközépiskolát, ami az én esetemben a elektrotechnikusi végzettséget jelentett, és leérettségiztem. Akkor Krakkóba mentem tanulni, és most már tökéletesen tudom, hogy az Isten gondviselése vitt Krakkóba, mert ott ismerkedtem meg a piaristákkal. Ekkor rájöttem, hogy köztük mindkét hivatásomat megvalósíthatom. A piaristák esetében ez a két hivatás, a tanári hivatás és a papi hivatás kombinálható, ami számomra nagyon fontos volt. És az az érdekes, hogy ha elfogadod a hivatást, Isten mindig ad neked valami többet. Hittantanárként kezdtem, majd spanyol nyelvtanárként folytattam. Végül csak egy évvel ezelőtt lettem matematikatanár is. Ha elfogadod az Isteni hívást, mindig kapsz valamit, ami váratlan, mint például számomra az a kiváltság, hogy most generális asszisztens lehetek, amit sosem terveztem. Így meglátogathatom az összes piarista iskolát egész Európában, megismerhetem az embereket, beszélgethetek velük, értékes megosztásokon vehetek részt és megismerhetem a valóságot. Még egy dolog, a papi hivatásom esetében: Én különösképp az evangélium hirdetésére, vagyis a prédikálásra kaptam indíttatást. Persze nagyon szeretem az Eucharisztia szentségét, a gyóntató szolgálatot is, de az elsődleges hivatásom az, hogy hirdessem az igét, ezért nagyon szeretek előadásokat készíteni fiatalok számára, találkozókat szervezni, prédikációkat, konferenciákat tartani. Ez az én világom. Ezért beszélek annyit, ez talán észre is vehető.
– Hogyan látja, hogyan tudják legjobban támogatni a fiatalokat a piarista szerzetesek?
– Rengeteg dolgot lehetne felsorolni, de most csak kettőt szeretnék kiemelni: kísérni és segíteni a hivatástisztázásban. Természetesen jó dolog tanítani, projekteket vezetni, rendezvényeket szervezni. Mégis a legalapvetőbb feladatunk kísérni. Kísérni kísérni és kísérni. És a második kulcsszó számomra a hivatástisztázás. Mert úgy gondolom, hogy a mai fiataloknak, mint minden korszak fiataljainak, meg kell találniuk a saját hivatásukat. Nem arról van szó, hogy a fiataloknak nincs hivatásuk, hanem arról, hogy a fiataloknak meg kell találniuk a helyüket ebben a világban, meg kell találniuk a módját, hogy hogyan szolgálhatják az egyházat, Istent, a társadalmat, akár szakembereként, akár családosan, akár jó szamaritánusokként, Carles atya szavait idézve. Segítenünk kell, hogy megtalálják, hogyan lehetnek jószívű, elkötelezett keresztény emberek. Ez a kísérő szolgálat a mi feladatunk. És miért? Hogy segítsünk tisztán látni, hogy a fiatalok felismerjék hivatásukat, megtalálják helyüket a világban és az egyházban.
Vendégünk a 2026-os PYM (Piarist Youth Meeting – Piarista Ifjúsági Találkozó) egyik főszervezője. Az eseményen piarista kötődésű fiatalok gyűlnek össze egész Európából, hogy különböző programokon vegyenek részt. Az idei Kolozsváron lesz, erről is kérdeztük:
– Köszönöm a kérdést, ahogy mondtad, az egyik szervező vagyok, ez büszkeség számomra. Ennek a találkozónak már megvan a története. Európa ezen részén, azaz Közép-Európában született. Az első találkozóra 2009-ben Wadowicében, Lengyelországban került sor. Azóta minden évben megrendezésre került, volt többek között Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában, Olaszországban és Spanyolországban is. Ez a találkozó kapcsolódik az Ifjúsági Világtalálkozóhoz. Ha van Ifjúsági Világtalálkozó (három évente kerül megrendezésre), akkor nincs hagyományos értelemben vett PYM, hanem az IVT-t vehetjük úgy, mint egy tágabb PYM, azaz ifjúsági találkozó az egész világ számára. Idén Kolozsváron lesz a PYM találkozó.
Ezután egyenként megköszönte szevezőtársainak a PYM-ért végzett áldozatos munkájukat. Majd így folytatta:
– Szeretnénk fenntartani a PYM dinamikáját. És miért? Mert azt tapasztaljuk, hogy működik, és a fiatalok szívesen jönnek újra és újra. És ezért szeretnénk fenntartani ezt a dinamikát, a beszélgetéseket, a nemzetközi kis csoportokban való megosztást, ami mindig nagyon gyümölcsöző része az eseménynek. Aztán meg akarjuk őrizni a mindennapi közös imádságot, a közös szentmisét is, ami szintén nagyon fontos. Folytatni akarjuk a keresztény parti hagyományát is tánccal és szórakozással.
Továbbá ami még fontos, hogy szeretnénk kihasználni, amit Kolozsvár kínál nekünk, ez ugyanis egy olyan város, ahol nagy a kulturális sokszínűség, vallási szinten is sokszínű, jelen vannak különböző keresztény egyházak, felekezetek. Ki akarjuk használni, nem csak a templomok meglátogatására, hanem az az ötletünk, hogy találkozzunk a Kolozsváron élő más, nem katolikus egyházak tagjaival, hogy megoszthassuk egymással a tapasztalatainkat. Ez fontos, mert a kezdetektől fogva így gondoltuk, hogy nem csak turisták akarunk lenni, akik meglátogatják a templomokat, hanem beszélgetni és találkozni szeretnénk az emberekkel, és meghívni őket egy közös találkozóra az esemény végén. We grow together, hangzik a mottó angolul, ami a PYM közös nyelve, és erre Kolozsvár sokszínűsége különös lehetőséget ad. Talán fontos megemlíteni az alsó korhatárt, ami tizenhat év. Az átlagéletkor 17 és 20 között van. Mindenkit hívunk, akinek fontos a piaristaság és kötődik a rendhez valamilyen úton, akár iskolákhoz, mint Magyarországon, akár egy-egy piarista plébániához.
Ezután a XXI. századi technológiák kapcsán kérdeztük a közösségi média hatásairól, a mesterséges intelligencia térhódításáról és arról, hogy hogyan lehet helyesen használni ezeket az eszközöket.
– Én elektronikusi végzettséggel nem mondhatom, hogy a technológia rossz dolog. Mert ez az én világom. A közösségi médiát, az új technológiákat én kommunikációs platformnak tekintem, nem pedig a barátságkötés eszközének. A kommunikációra szolgálnak, tehát információmegosztásra, és persze barátságok közvetítésére is, de nem helyettesíthetik a valódi kapcsolatokat.
Hadd mondjak egy példát: szüleidnek, biztosan volt még fotóalbumuk. És mire szolgált ez a fotóalbum? Arra szolgált, hogy megmutassa a barátságokat, átadja, hogy valamit együtt éltünk át, és ezt most a közösségi médián keresztül tesszük. Csak a platformot változtattuk meg. Már nem készítünk nyomtatott albumot, hanem feltesszük a fotókat az Instagramra vagy a Facebookra. Kérdezd meg a nagyszüleidet, ők még a vezetékes telefont használták a hívásokhoz, faxon vagy telexen üzentek. Most pedig már vannak rá alkalmazásaink, hogy kommunikáljunk, de a stratégia ugyanaz, vagyis kapcsolatba lépni, kapcsolatban maradni. Ez viszont nem helyettesítheti a valódi kapcsolatokat.
És most a mesterséges intelligenciáról is mondanék pár gondolatot. Számomra ez egy csodálatos találmány, nagyon gyakran, használom a mesterséges intelligenciát, sok mindenre, fordításra, információkeresésre, néha összehasonlításra. Ehhez kapcsolódóan, a rendünkben van egy platform, amit Ifjúsági Lelkipásztori Hálózatnak hívunk. Ez elsősorban a spanyolul beszélőknek szól. Már elindítottunk egy projektet, melyben keressük a lehetőségét a mesterséges intelligencia felhasználására az ifjúsági lelkipásztori munkában. Február 21-én online találkozót tartunk Lucio Ruiz atyával, a Vatikáni Dikasztérium kommunikációs titkárával, hogy egy kicsit elmélyítsük ezt a témát: hogyan lehet a mesterséges intelligenciát felhasználni az ifjúsági pasztorációban. Szeretnénk létrehozni egy eszközt a mesterséges intelligencia felhasználásával, amelyet a fiatalok használhatnak például anyagok keresésére. Nem akarjuk a fiatalokat a mesterséges intelligencia dzsungelében, a vadonban hagyni. Mi tanítani akarjuk a mesterséges intelligenciát. És ez is a mi iskolai küldetésünk. Konkrétan arról van szó, hogy a mesterséges intelligencia segítségével létrejöjjön egy olyan eszköz, amely a nyelvi korlátokat leküzdve hasznos lehet mindenki számára. Természetesen húzni kell határokat is, hogy ne kerüljünk olyan világba, amely veszélyes, mert nem arról van szó, hogy kivágjuk az összes fát a vadonból, hanem arról, hogy egy nagyon szép erdőt hozzunk létre. Itt a kérdés az, hogy az iskolai karizmából kiindulva hogyan taníthatjuk a mesterséges intelligenciát úgy, hogy az ifjúsági pasztorációban is hasznos legyen.
– Mit üzen a magyar piarista diákoknak?
– Mielőtt elindultunk volna meglátogatni a magyar tartományt, szerettem volna átadni egy üzenetet: Legyetek bátrak! De miután bejártuk az ország piarista intézményeit, kicsit átfogalmazom ezt az üzenetet, kicsit megváltoztatom. Ne legyetek, mert pontosan tudom, hogy már most is bátrak vagytok. Maradjatok bátrak!
– Köszönjük Jacek Wolan Sch. P. atyának, a beszélgetést jó utat kívánunk hazafelé!
Interjú: Szirmai Boldizsár // Piarinsta
Kérdések, Szöveg, Fotók: Kökény Vince // Piarinsta
Lektorálás: Balogh Veronika // Piarinsta
