Szeptember 12-én az Egyház Mária neve napját ünnepeli, ami a Piarista Rend titulusa is egyben. Hogyan kerül a piaristák szívébe és címerébe az Istenszülő neve?
Jelenits István Sch.P. (1932-2024) így ír erről:
A sajátos piarista spiritualitásnak jellegzetes kifejezője a rend címere, amelyben Mária monogramja van: Maria, métér theou, Mária Isten anyja. Trento után vagyunk, a katolikus újjászületés korában, a hangsúlyos Mária-tiszteletnek lehet egy árnyalatnyi protestáns-ellenes színezete. Tasso és Zrínyi ekkor köszönti a múzsák helyett Máriát. Ugyanakkor épp egy tanítórend címerében különös értelmet is kap Mária neve. A rend férfiakat gyűjt össze, az iskolában fiúkat nevelnek. Az egész közösség mégis egy asszony oltalma alá helyezkedik, aki Isten Fiának anyja, s felnevelője volt. [Jelenits István: Korszakhatáron. In: Vigilia 57(1992), 574-576]
Mária nevének diadala. Filippo Gherardi freskója a római piarista San Pantaleo templomban, 1690.
Elrejtve, mégis a szemünk előtt található kincs: a mindennapi teendők labirintusában leszegett tekintettel bolyongó ember aligha venné észre, hogy a kereszténység központjában, Rómában, annak is a közepén, San Panteleo templomában, Mária tiszteletének micsoda pompázatos és mellbevágóan dicsőséges tanúsága látható. Filippo Gherardi, 1690-ben festette meg Mária nevének diadalát, az itáliai barokk festészet egy kiemelkedő remekművét a piaristák anya-egyházában. A mennyezet telve a mennyek mintázatával, ahol az Atya mellett, angyalok társaságában hálás mosollyal áll az Istenszülő Szent Szűz. Lábai előtt, lángoló betűkkel szent nevének monogramja, kiolvasva: Mária. Vizuális ingerektől túlstimulált modern idegrendszerüknek is kell egy pár másodperc, amíg magunkhoz térünk a szeretetteljes dicsőség érzésétől, melyet olyan nagyszerűen ragadott meg a művész, Mária életének és igenjének esszenciáját magába foglalva. Már a gondolatba is beleszédül a fölfelé csodálkozó látogató, hogy mennyi rétege, és micsoda jelentősége van annak, amit ez a festmény ábrázol: mennyire bizonytalan a jövőm? Miért van annyi szenvedés a világban? Miért nyer mindig a gonosz, és bűnhődnek a jók? Hol van mindebben Isten? – A válasz itt van, a szemünk előtt, mégis elrejtve. Csak fel kell nézni!
Istenünk, a kereszt oltárán haldokló Fiad azt akarta, hogy édesanyja,
a boldogságos Szűz Mária, a mi anyánk is legyen.
Add meg jóságosan, hogy valahányszor bizalommal „oltalma alá futunk”,
anyai nevének segítségül hívása mindannyiszor megerősítsen minket.
Üdvözítőnket ünnepeljük, aki Szűz Máriától született. Most könyörögve mondjuk: Urunk, járjon közben értünk édesanyád!
Világ Üdvözítője, te megváltásod erejével a bűn minden szennyétől előre megőrizted édesanyádat, – őrizz meg minket és növendékeinket tisztán a bűntől!
Örök Ige, te azt akartad, hogy gyermekkorodban Mária legyen nevelőd, – add meg nekünk, hogy őt követve az igazság alkalmas munkatársaivá váljunk!
Megváltónk, te Szűz Máriát köztünk lakozásod tisztaságos nászházává és a Szentlélek szentélyévé tetted, – tégy minket és tanítványainkat Szentlelked örök templomává!
Királyok Királya, te azt akartad, hogy édesanyád testben és lélekben fölvétessék a mennyei dicsőségbe, – add, hogy mindig az odafönt valókra törekedjünk.
Ég és föld Ura, te Máriát királynőként jobbodra állítottad, – tégy minket és növendékeinket ugyanazon dicsőség részeseivé.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
