Válaszunk a Lélek hívására – megtartotta tavaszi ülését a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája

Április 16-án a magyarországi férfi szerzeteselöljárók a Czuczor Gergely Győri Bencés Gimnáziumban találkoztak Székely János szombathelyi megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökével.

A találkozót szentmisével kezdték az elöljárók, ahol Székely János püspök atya mondott homíliát. (Ennek összefoglalása a cikk alján olvasható). A beszédében kiemelte, Jézusban a Lélek teljessége lakozik, és Ő ezt az „élő vizet” akarja továbbadni a világnak. Ez a folyamat a feltámadás után válik teljessé, amikor rálehel az apostolokra: „Vegyétek a Szentlelket”. A szerzetesi karizmák nem mások, mint ennek a teljességnek a gyümölcsei, az alapító szentek válaszai a Lélek hívására.

A szentmisét követően a püspöki konferencia és a férfi szerzeteselöljárók közös útkeresésére került sor. A két grémium kapcsolatának szorosabbra fűzésének lehetőségeit keresték. Emellett, szóba kerültek az ifjúságpasztoráció, a 2027-re tervezett hivatások éve kezdeményezés és az külföldi lelkipásztorok hazai missziójának kérdései.   A találkozó végén  Székely János püspök atya kérte a szerzeteseket, hogy imádkozzanak a püspökökért, erőért, bölcsességért, és megtartó testvéri kapcsolatokért.

A plenáris ülés folytatásában az elöljárók a 2025-ös év beszámolójával, illetve a 2026-os év pénzügyi tervezésével foglalkoztak.

Székely János püspök atya homíliájának összefoglalása

1. A Lélek, akit Isten nem mérve ad
   A teológiai alapunk János evangéliuma: a Fiú és az Atya egysége. Jézus az, aki az Atya kebelén van, és aki által megismerhetjük az Istent. A zsidó rabbik úgy tartották, hogy a próféták különböző mértékben részesültek a Lélekből, Isten azonban a Fiúnak „nem adja szűkösen a Lelket”. Jézusban a Lélek teljessége lakozik, és ő ezt az „élő vizet” akarja továbbadni a világnak. Ez a folyamat a feltámadás után válik teljessé, amikor rálehel az apostolokra: „Vegyétek a Szentlelket”. A szerzetesi karizmák nem mások, mint ennek a teljességnek a gyümölcsei, az alapító szentek válaszai a Lélek hívására.
   
   2. Személyes példaképek: A ferences egyszerűség és alázat
   A szerzetesi életet nem elméletekből, hanem hiteles életekből ismerhetjük meg. Gyermekkorom a ferencesekhez kötődik. Emlékszem Gyula atyára, aki egy egyszerű mozdulattal kötötte be a cipőfűzőmet, és Matyi bácsira (Miklós testvér), a sekrestyésre és kapusra. Matyi bácsi falusi emberként, egyszerű meséken és történeteken keresztül tette természetessé számunkra az Istenhez tartozást; az ő zsíros deszkája hagymával a közösség igazi asztalközösségét jelentette. A ferences pedagógia egyik legszebb vonása a „szívek nyitogatása” volt. Tanáraink nemcsak a biológián keresztül vezettek el a teremtett világ iránti ámulatig, hanem a szomszéd népek (szlovák, román, szerb) irodalmának megismertetésével a szeretetre és nyitottságra is neveltek. Kiemelkedő példa számomra Gábor atya, aki képes volt bocsánatot kérni a kamaszoktól, ha hibázott – ez a fajta alázat a hiteles szerzetesi magatartás valódi mércéje.
   
   3. A titkos szemlélődés és a női karizma „aranyfedezete”
   A „máriás” lelkiséget egy titkos kármelita nővéren keresztül értettem meg, akit csak „Orgonás Máriának” hívtunk. Az a pillanat, amikor a sötét templomban az örökmécsesnél azt mondta: „Maradjatok, Jézus itt van”, megtanított a csendben való imádkozás és a valóságos jelenlét erejére. Az Egyháznak két arca van: a „péteri”, amely a tanításért, a hierarchiáért és a struktúrákért felel, és a „máriás”, amely a befogadó szeretetet, az imádságos hátteret és az Egyház anyaságát képviseli. A női szerzetesség és szentség adja az Egyház kifelé irányuló aktivitásának „aranyfedezetét”. Míg a péteri oldal cselekszik és vezet, a máriás oldal – Máriához hasonlóan a kereszt alatt – hűségével és befogadásával élteti a közösséget.
   
   4. Szalézi vidámság és jezsuita igényesség
   A szerzetesi paletta rendkívül gazdag. A szaléziaknál a testvéri közösség erejét tapasztaltam meg. Itt a tanárok és diákok együtt játszották az olaszos bocce-t, és a tegeződés nem a tiszteletlenség, hanem a közvetlen, krisztusi barátság jele volt. Később, a jezsuita hatások révén a római évek alatt a szellemi igényesség, a tágas horizont és a társadalmi felelősségvállalás mélységeit ismerhettem meg.
   
   5. A totális „IGEN”: Mária és József modellje
   A szerzetesi hivatás lényege a totális Istenre mondott „fiat”, az az igen, amely Mária életében három pilléren nyugodott:
   Totális odaadás: Ő volt a kapu, akin keresztül Isten belépett a történelembe.
   Bizalom a vezetésben: Nem kérdőjelezte meg az utat sem a betlehemi szálláskereséskor, sem az egyiptomi meneküléskor. Amikor József álmában megkapta az utasítást, azonnal indultak – ez a kérdések nélküli, teljes ráhagyatkozás a szerzetesi engedelmesség alapja.
   Kitartás a kereszt alatt: Mária nem omlott össze a Golgotán, mert hite szerint tudta, hogy a Fiú él.

Befejezés
Adjunk hálát a szerzetesi karizmák sokszínűségéért! Imádkozzunk, hogy Egyházunkban a péteri és máriás karizmák egyensúlyban legyenek, és hogy a Szentlélek továbbra is áradjon ki ránk, bátorítva minket a totális bizalomra és a jókedvű áldozathozatalra. Ámen.

Szöveg: Stomfai Zsófia, Barlay Vince

Képek: Barlay Vince