Augusztus 30-án ünnepelte Bocsa József piarista szerzetes pappá szentelésének 50. évfordulóját. Az aranymisést a váci piarista templomban ünnepi szentmisében köszöntötték. Az alábbiakban Vereb Zsolt Sch.P. házfőnök beszéde olvasható.
Aranymisén vehetünk részt. Ötven év kegyelme, ötven év történelme tárul föl előttünk. Sík Sándor Te Deum című versének szavaival: Hálát adunk mindenért… A jóért és a rosszért, a szépért és a rútért…
Először is Istennek adunk hálát József atya létbeszólításáért és a meghívásáért a papi-szerzetesi szolgálatra. Másodszor mindazoknak, akik a hívás hangját felerősítették. És hálát adunk József atyának is a rendíthetetlen hűségéért, buzgalmáért, amellyel az Úr szőlejében fáradhatatlanul munkálkodik a lelkek javára, és amellyel használja az Úr rábízott talentumait.
Az Evangéliumban a talentumokról és az azokkal való sáfárkodásról esett szó. A történet tanítása nagyon felszabadító. Az első két ember jól használja fel a rábízott vagyont. A harmadik azonban lusta, megtagadja a szolgálatot, és ami a legfelháborítóbb, magát az Istent teszi felelőssé, hogy az Ő túlzott szigora bénította meg, és ásatta el vele a kincset.
A történetbe illenék Jézus logikája szerint egy negyedik szereplő is, aki ügyetlen, bénázik a talentumaival, és elveszíti mindet. A számonkéréskor előáll és így szól: Uram, Tudásom legjava szerint iparkodtam a rám bízott talentumokat megsokszorozni, de elvesztettem mindet. Itt állok előtted üres kézzel. Tégy velem belátásod szerint. Az Úr azonban látván szorgalmát, becsületességét, elmosolyodik, megöleli, és azt mondja: Semmi baj. Látom tisztalelkűségedet, itt van újabb három talentum, tanultál az esetből, most majd ügyesebb leszel.
Ha valóban ismerjük Istent, aki maga a Szeretet, akkor tudjuk őt tiszta szívvel szeretni, és életünket neki áldozni.
Szent Pál mondja: Az adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz. Mindnyájan különböző dolgokban vagyunk tehetségesek, és ezáltal színes a világ, és emiatt érzi úgy az Úr, hogy létbeszólításunk nélkül szegényebb, szürkébb lenne a világ, sőt a Mennyek országa is. Az Isten Szentlelke ad erőt, bölcsességet egyéni hivatásunk megvalósításához.
József atya szintén bőkezűen kapta az Úrtól a talentumokat. De nem ásta el, hanem mindnyájunk örömére kamatoztatta-kamatoztatja sokszínűen és gazdagon.
A pap feladata, hogy személyes jóbarátja legyen az Istennek. József atya minden szavában, mozdulatában érződik, hogy közvetlen kapcsolatban áll Istennel, hogy mindig vannak olyan titkok, amelyek csak őelőtte tárultak fel, mert közel áll hozzá, mert kapcsolatuk őszinte és mély. Talán ezért is esett rá a választás, hogy számos éven át a rendi növendékek elöljárója, magisztere legyen.
A pap feladata az imádság. Nem csak a szent offícium, a zsolozsma végzése tartozik ide. A személyes beszélgetések Isennel, akár a kápolnában, akár a szerzetesi szoba csendjében, akár a nagymarosi remetelakban. József atya mindnyájunk személyes gondjait az Úr elé viszi, és rendszeresen közben jár értünk. Akár megtérésünkért, akár a hitünk erősödéséért, akár a bűneinktől való szabadulásért, vagy lelki és testi sebeinkből való gyógyulásunkért.
A pap feladata az áldozat bemutatása. Jézus az áldozat, a főpap és az oltár. A pap csak megjeleníti, jelenbe hozza Krisztus áldozatát. És közben maga is áldozattá válik. Megszentelődik és elég. Ha a pap fontosnak tartja, hogy Krisztust öltse magára új emberként, akkor maga is áldozattá lényegül át. Ahogy Szent Pál fogalmaz: kiegészítem testemben mindazt, ami krisztus szenvedéséből még hiányzik. József atya jó kedvvel mutatja be a legszentebb áldozatot, de a lelke mélyén ott van a szenvedés fájdalma is.
A pap feladata a tanítás. József atya Krisztus szőlejében a prédikációival segít közelebb Istenhez. A személyes lelki kísérések öröm és bánatkönnyekkel teli világáról József atya lelki gyermekei tudnak beszámolni. A könyvek és más kiadványok szintén a tanítói meghívás felelősségteljes vállalásának tanúi. Kalazancius fiaként pedig különleges törődés az ifjúsággal. Tanította a latin nyelvet, a történelmet, a hittant, volt osztályfőnök, vezetett diáktúrákat, testestől-lelkestől ott volt a rábízott ifjak között.
A pap feladata az elesettek gyámolítása, a szociális érzékenység. Sok szép példát lehetne felsorolni, amiből kitűnik, hogy József atya húséges társává vált a nélkülözőknek, a gyámolításra szorulóknak.
És akkor még nem is tettünk említést a személyes karizmákról:
Máriás lelkület. Ennek szép gyümölcse a Schioi Mária szobor a rendház udvarán.
Nyitottság a lelkiségi mozgalmak felé. Teljes szívvel-lélekkel élte meg a karizmatikus megújulás szárnyalását. De ugyanakkor elköteleződött a Tridenti Zsinat értékei mellett is. És ennek a két lelkiségnek a kontrasztját szépen össze tudta békíteni szívében.
A Szent Angyalokról nevezett közösséggel való szoros kapcsolat, amelynek része volt a Siegfried atyával való személyes barátság.
Különleges lelki programok. A pénteki engesztelések. A családfagyógyítás különleges alkalmai. A Szent Anna réti engesztelő kápolna első szombati szentmiséi. Az Örökimádás kápolna kialakítása és az ott imádkozók közösségének megszervezése templomunkban.
Felsorolni is nehéz.
Egykori váci rendtársunk, Molnár István két ifjúsági csoportot is vezetett Oratórium és Patrióta címmel. A diákokat a tanév végén komoly vizsgának vetette alá. Egy magnószalagra mondta fel az egyes kérdéseket, majd mindegyik után hagyott kellő időt a válaszra, végül ennyit csak mondott: ELÉG, és jött a következő kérdés. Pista bácsi halálakor Bocsa József volt a házfőnök. A hagyaték, a szoba felszámolása komoly feladat volt. A szobában szorgoskodók bekapcsolták a magnetofont, és munka közben hallgatták Pista bácsi vizsgakérdéseit. József atya éppen egy kérdés utáni csendben lépett be a szobába. Látva a sok szanaszét heverő holmit, szóvá tette, hogy ez a Pista bácsi mennyi kacatot halmozott fel, és így és úgy… Ám egyszercsak váratlanul megszólalt Pista bácsi a magnóról: ELÉG. József atya levegő után kapkodva huppant le egy fotelba.
Ezt a történetet csak azért meséltem el, hogy tudjam mondani: József atya NEM ELÉG. Tedd a kötelességed, amire a lelkiismereted indít, számos éven át. Most még erőd teljében legyél köztünk áldás és engesztelés. Ám idővel, ha szükséges lesz, mint az öregedő Mózesnek, akinek áldásra nyújtott karjait tartani kellett, hogy a csata sikeres legyen, ugyanígy mi is tartjuk majd, ha kell, gyengülő kezeidet.
Ti pedig kedves testvéreim lélekben frissüljetek meg József atya buzgó élete példáján, csatlakozzatok a hálaadáshoz. Számoljátok az Úr nagy tetteit, és meglátjátok majd imádságotokban, hogy a számuk végtelen. Imádkozzatok új papi és szerzetesi hivatásokért, hogy unokáitoknak is legyenek József atyái. Ámen.
