"Nagyon úgy néz ki, hogy csakugyan fiatalok írnak itt kortársaiknak. Semmi kínos okítás – inkább útkeresés jellemzi a röviden is tartalmas cikkeket."
Radikálisan mérsékelt
Újra megjelent az Igen
2007-ben elhallgatott, de némi erőgyűjtő szünet után, kibővült és megfiatalodott szerkesztőgárdával nekilátott huszadik évfolyamának az Igen, mely alcímében a katolikus közösségek radikálisan mérsékelt lapjának vallja magát. Radikálisan mérsékelt? Tartalmával ismerkedve igyekszem jól érteni: szélsőértékek világában, de az evangélium erőterében eltökélten keresik a kiegyensúlyozottságot. Az egyházi médiumokban a két évtizeddel ezelőtti induláskor is ritka friss és életszerű hangot, eleven kérdésfelvetésből és komoly válaszigényből született írásokat most sem hiába keres
sük a formáját tekintve trendire és kisebbre tervezett, negyven oldalon megjelenő újságban.
A szerkesztők ígérete szerint ezentúl évente hat alkalommal lát napvilágot az Igen, melynek első újjászületett számát olvasva megérint az érzés: nagyon úgy néz ki, hogy csakugyan fiatalok írnak itt kortársaiknak. Semmi kínos okítás – inkább útkeresés jellemzi a röviden is tartalmas cikkeket. Akár a Biblia évéről s a nyilvánosságról, a házasság előtti szexuális élet vágyának és dilemmájának húsbavágó kérdéseiről, vagy a hívő s a magyar ember és nép azonosságtudatáról olvasunk a lapban, olyan szempontok és valóságdarabkák surrannak elénk, amelyekkel a szerzők hitük szerint a mindennapi élet közelében igyekeznek tartani az onnan időnként elsodródó egyházias gondolkodást. A katolikus anyahajót belülről szemlélve és menet közben tovább építve kérdéseik vannak – s ez örömhír: azt mutatja, élnek, érzékelhető elszántsággal, az egyházban s az egyházért. Igen.
Szigeti László
Forrás: Új Ember, 2008. május 4., 10. old.
