Jelenits István a Bibliáról és a nevelésről – április 12-én

Jelenits István SchP.jpg

Körössy László az Új Ember április 20-i számában Jelenits Istvánnak a KPSZTI konferenciáján tartott előadásáról számolt be.

ÉLETÜNKÖN VÉGIGKÍSÉR…

A Bibliáról és a nevelésről a tanáregyesületek konferenciáján

Megszerettetni a Bibliát – erről a talán nem is olyan könnyű tanári és szülői feladatról szólt Jelenits István piarista szerzetes a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet április 12-én megtartott konferenciájának gondolatébresztő előadásában. A Szentírás, a Biblia szavai, mondatai, az ó- és újszövetségi történetek, személyek végigkísérik a keresztény ember életét, megragadva emlékezetében: olykor rejtetten, máskor sorsalakító tényezővé válva.

Fontos, hogy már kiskorában oly módon találkozhasson a Bibliával a gyermek, hogy ne csak megismerje, hanem lassan meg is szeresse azt, hogy felnövekedve egyre gazdagabb, színesebb kapcsolata legyen a Szentírással – indította előadását Jelenits István. – Nem a tudományos magyarázattal kell kezdenünk, hanem valami módon egy kedves emléket kell adnunk a gyermeknek, ami elkíséri majd élete folyamán, s amelyben ott a lehetőség a továbbgondolásra is. Bele kell ugyanis nőnünk a Biblia világába, ahogyan a minket körülvevő világba is.

A családban talán azzal segíthetjük ezt a folyamatot, hogy általánosságban a könyv megbecsülésére neveljük a gyermeket, hogy tudjon annak örülni, és később elő-elővenni, együtt élni vele – folytatta a piarista tanár, és felhívta a figyelmet arra is, hogy már egészen kicsi korban megragadnak emlékek a Bibliáról, például a szentmisén. Jó, ha a nagyobbacska gyermekkel a szülő vált néhány szót a mise után a hallott szövegekről, vagy a kisebbekkel együtt lerajzolják a jeleneteket, amelyekről a misén hallottak. A gyermekek imádságai közé pedig nem szükséges feltétlenül a jól bevált, de kissé együgyű gyerek-imákat erőltetni – hiszen így istenképük is együgyű, egyoldalú marad -, hanem bátran elő lehet venni megfelelő zsoltárokat is. A költészet ugyanis olyan dolog, hogy általa a szavak, képek beletapadnak az ember, képzeletébe, lelkébe, amelyeket azután megőriz magában. A zsoltárok pedig olyan költemények, amelyeknek mondatai életünk során egyre mélyebb tartalommal telhetnek meg. Tehát nem a tudományt kell tanítani, hanem ahogy az irodalomban is: a remekműhöz kell elvezetnünk a gyermeket.

Jelenits István hangsúlyozta: a Szentírás nem úgy szent, hogy érinthetetlen, nem arra való csupán, hogy csodáljuk, hanem élő szöveg, amely által Isten beszél hozzánk. Különösen fontos, hogy már a gyermeket is megtanítsuk arra, hogy élő kapcsolata legyen a Bibliával, merjen gondolkodni a szentírási szövegekről, vesse össze saját tapasztalataival, hogy ezt a „módszert" későbbi, felnőtt életében is készséggel gyakorolja.

Körössy László

 

Forrás: Új Ember, 2008. ápr. 20. – LXIV. évf. 16. (3114.), 4. old.