A Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja május 28-án, szerdán délelőtt tette közzé „A tekintély szolgálata és az engedelmesség"
„A tekintély szolgálata és az engedelmesség" – a Szerzetesi Kongregáció új dokumentuma
2008. május 28-án tette közzé új útmutatását a vatikáni kongregáció és mutatta be a legfőbb szerzetesi elöljáróknak Rómában. A mintegy ötven oldalas dokumentum hangsúlyozza, hogy az engedelmesség gyökere Isten és akaratának keresésében rejlik, amely minden hívő sajátja. A keresztény és szerzetesi engedelmesség nem pusztán a törvények végrehajtásában vagy az egyházi intézkedések követésében merül ki. Lényege Isten keresése, az út, amely Isten szavának hallgatásán keresztül vezet, tudatosítva magunkban az Úr szeretettervét, Krisztus alapvető tapasztalatát, aki szeretetből engedelmes volt egészen a kereszthalálig.
A szerzetesi életben való tekintélyt úgy kell értelmezni, mint a közösség szolgálatát, ahol Isten akaratát egyszerre kell keresni és megvalósítani. A vatikáni kongregáció új dokumentuma kitér az ún. „nehéz engedelmesség" kényes témájára is. Ezekben az esetekben az elöljáró olyasmit kér a szerzetestől, amit különösen nehéz számára teljesítenie. Esetleg úgy gondolja – ahogy Assisi Szent Ferenc mondta –, hogy valami más jobb és hasznosabb lenne lelke számára, mint amit elöljárója kért tőle. Az ilyen helyzetekben Krisztusra, az engedelmesség mintaképére kell tekinteni, aki az engedelmességet az elszenvedett dolgokból tanulta meg.
A vatikáni útmutatás egy lehetséges lelkiismereti ellenállást is megnevez VI. Pál pápa még ma is időszerű dokumentuma alapján. A lelkiismeretre való hivatkozás segít, hogy az engedelmességet ne egyszerűen passzív, felelősség nélküli parancsvégrehajtásként fogjuk föl, hanem mint tudatos kötelezettségvállalást, amit Isten akaratának konkrét megnyilvánulásaként teljesítünk.
A tekintély funkcióját Isten akaratának emberi közvetítéseként közelíti meg a Szerzetesi Kongregáció dokumentuma. Ez nem azt jelenti, hogy az elöljáró akarata tökéletesen és automatikusan egybeesik Isten akaratával. Sokkal inkább eszköz arra, hogy megismerjük Isten akaratát, és mint minden emberi valóságnak, az elöljáró akaratának is korlátai vannak és tévedések jellemzik. Ennek ellenére akárhányszor a szerzetes vagy szerzetesnő egy legitim paranccsal találja szemben magát, az Úr azt kéri, hogy engedelmeskedjék a tekintélynek, amely abban a pillanatban őt képviseli.
A vatikáni útmutatás megjegyzi, hogy a tekintély szolgálata is nehéz lehet olykor, ezért az elöljárókat arra biztatja, hogy keressék a párbeszédet, a közös felelősséget, hallgassák meg szerzeteseiket és építsék a szeretetközösséget a különbözőségek dacára. Minden rájuk bízott személyt irgalommal kezeljenek, testvéri engedelmességre ösztönözve őket.
Végül a dokumentum megállapítja: a szerzetesi közösség az a hely, ahol az elöljáró vezetésével arra kell törekedni, hogy közösen készítsék elő a döntéseket. Még ha a végső döntés a tekintélyé is, az elöljáró nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a közösség Isten akarata megismerésének és befogadásának kiváltságos helye.
(Vatikáni Rádió)
