A budapesti Piarista Központi Könyvtár egyik legértékesebb kincsének, a Lászlóffy-kódexnek sorsáról írt tanulmányt Koltai András, a rendtartomány levéltá
A rendtartomány könyvtára jelenleg két kódexet őriz. Az egyik, a Horányi-kódex, egy 13. századi kisalakú bibliakézirat, a másik, a Lászlóffy-kódex pedig Ulrich lilienfeldi ciszterci apát (1345–1351) „Concordantiae caritatis" című munkáját tartalmazza. Ulrich apát az 1350-es években egyházi év minden vasárnapjára és ünnepére készített egy-egy „konkordanciát", amely tartalmazta a vonatkozó evangéliumi történet magyarázatát, két ószövetségi előképét, valamint két „természeti" párhuzamot (természetesen a középkor természetfelfogása és ismerete szerint). Mindegyik konkordancia szövege egy oldalt foglal el, a kódex szemközti oldalán pedig színes képek beszélik el ugyanazt. Ez a középkor legterjedelmesebb ilyen jellegű gyűjteménye.
A rendi könyvtár kódexe a „Concordantiae caritatis" második legkorábbi illusztrált példánya (a Lilienfeldben őrzött „szerzői kéziratot" követően). Stephan Lang bécsi polgár másolta 1413-ban, illusztrációi pedig legalább hét különböző kéztől készültek.
A kódex első ismert tulajdonosa Lászlóffy Pál, a bécsi Magyar Udvari Kancellária regisztrátora volt. Lászlóffy 1625-től Nagyszombatban és a bécsi egyetemen tanult, majd az 1630-as évek végétől lett a kancellária tisztviselője. Feladata elsősorban a kiadott okleveleknek a királyi könyvekbe való bemásolása volt, de némelykor a távollévő püspök-kancellárt is helyettesítette, sőt 1642-ben követként küldték Erdélybe. Befolyásos helyzetét kihasználva birtokokat szerzett Sopron, Somogy és Tolna megyékben, háza volt Bécsben, Szakolcán és a Moson megyei Oroszváron. 1647-ben halt meg Pozsonyban.
Lászlóffy halála után a kódex sorsa bizonytalan, azonban 1666-ban biztosan a bajmóci várban volt, ahol Hanacius Ferenc (Franciscus a S. Wenceslao) piarista lemásolta. Emiatt idáig úgy vélték, hogy a Pálffy család (Bajmóc tulajdonosai és a privigyei piarista rendház alapítói) birtokában lehetett, és ők adták a piaristáknak. A tanulmány szerzője azonban úgy véli, hogy 1666-ban a kódex Lászlóffy Pál sógoráé, Mednyánszky János bajmóci tiszttartóé volt, és csupán később került a piaristákhoz. Tény ugyanis, hogy csak 1795-ben bukkant föl a szentgyörgyi piarista rendház könyvtárában, méghozzá föltehetően Peer Jakab (1750–1792) piaristának, a pozsonyi akadémia történelemtanárának gyűjteményéből, aki több ezer kötetes könyvtárat (benne középkori kódexeket is) hagyott maga után. A Lászlóffy-kódexet 1906-ban szállították át mai őrzőhelyére, a magyarországi piarista rendtartomány könyvtárába, Budapestre.
* * * * *
Illusztráció: A Lászlóffy-kódex egyik lapja a pünkösd utáni szombat evangéliumának (Péter anyósának meggyógyítása) magyarázatával.
