Sokszínűség: Piarista Pedagógiai Napok Kecskeméten
(2009. október 21-22.)
Az immár hagyománnyá vált
pedagógiai találkozók sorában ismét eljött egy újabb alkalom arra, hogy
megálljunk, és egy kicsit körülnézzünk, mi történik mostanában iskoláinkban: milyen
kihívásokat ad korunk, milyen problémákkal küszködünk, milyen kérdésekre keressük
a választ, merre haladunk?
2009. október 21-22-én ismét
megrendezésre került Kecskeméten a Piarista
Pedagógiai Napok konferencia.
Találkozónkat
megtisztelte jelenlétével rendünk új legfőbb elöljárója, Pedro Aguado generális atya, valamint a Közép-Európáért felelős új
generálisi asszisztens, Mateusz Pindelski
atya.
Az első nap délelőttjén piarista
témájú előadások hangzottak el: a generális atya, a generálisi asszisztens és a
tartományfőnök atya beszéltek a piarista rend céljairól, a világiakkal közös
táguló jövőképről. Urbán József világosan
felvázolta, milyen célokat tűz maga elé a rend és milyen irányba való
elmozdulásra hívja a világi munkatársakat is.
Az iskola különleges szerepet
tölt be a társadalomban, hiszen a család után a fejlődő személyiség
alakulásának legfontosabb közege. Szerencsés esetben sok jó, embert formáló tapasztalat
megélésének helyszíne – vagy éppen olyan hely, ahol elbátortalanodik az ember;
ahol megéli, hogy nem fogadják be vagy nem értik a problémáját; ahol
perifériára kerül, mert kilóg.
Az osztályban és az
iskolában tapasztalható sokféleség viszonylag új – és a pedagógus dolgát
igencsak megnehezítő – helyzet. A gyerekek nagyon különböző családi környezetből
érkeznek, más-más fokú figyelemben és gondoskodásban volt és van részük. Ez
alighanem korábban is így volt, manapság azonban sokkal nagyobb azoknak a
gyerekeknek az aránya, akik valamiről lemaradtak, akik valamiben – többnyire
szeretetben – hiányt szenvedtek vagy szenvednek. A szülői figyelem stílusbeli
különbségei mindig is érezhetők voltak, ma viszont már nem pusztán árnyalatnyi
eltéréseket látunk, hanem már-már jóvátehetetlennek tűnő sérülések nyomait és
következményeit. Régebben lehetett azt mondani, hogy az efféle sérülésekkel
forduljanak másokhoz, mi nem vagyunk az ilyen jellegű gyermek segítésében szakemberek.
Manapság azonban mindnyájan azt érezzük, hogy nem intézhetjük el így a dolgot.
Az új helyzet új választ kívánt tőlünk: nem azt, hogy kiválogassuk a
felkészültségünkhöz vagy a kulturális stílusunkhoz jobban illő diákokat, hanem
azt, hogy többféle, egymástól jelentősen különböző adottságú diákokat is
felvegyünk, sőt olyanoknak is adjunk helyet, akiknek a jelenléte új tudás
megszerzését, valamint új egyéni és közösségi működésmódot kíván tőlünk.
Szeretnénk nem divatból, nem is társadalmi trendeknek engedve, hanem a valósággal és az adottságokkal tudatosan
szembenézve növelni befogadóképességünket és affinitásunkat. Az a hit vezet ebben minket, hogy így leszünk
továbbra is hűségesek alapító Szentatyánk, Kalazancius karizmájához, így tudunk
egyre inkább mindenki számára elérhető, egyre többeket és többféle gyermeket
befogadni képes iskola lenni.
Ezzel az új helyzettel
egyre nagyobb tudatossággal néztünk szembe az elmúlt évek során. Konferenciánk
témaválasztása ennek a növekvő tudatosságnak a gyümölcse.
Másfél napos továbbképzésünkön
két menetben közelítettünk a sokfeléség jelenségéhez. Elsőként azt vizsgáltuk
meg, milyen fejlődésbeli elakadásai vagy hiányai lehetnek a gondoskodásunkra
szoruló gyermeknek vagy fiatalnak
Változások, nehézségek az életkori feladatok tükrében címmel tartott előadást K.
Németh Margit klinikai
pszichológus, majd ezt követően 16 helyszínen, kb. 20 fős csoportokban, mindenki
szabadon válogathatott az őt érdeklő különböző témakörök között. A témákat tapasztalati
tanuláson alapuló műhelymunkában dolgozták fel a résztvevők.
A második napon pedig a
diák (mind kollektív, mind egyéni értelemben vett) világa és a mi felnőtt
világunk közötti lehetséges eltéréseket, kulturális különbségeket vettük
szemügyre.
Kőpataki Judit, az OFI tudományos
munkatársa előadásában az együttnevelésről és a befogadásról, továbbá a hagyományok
és az új kihívások témájáról beszélt.
Ezt az előadást is műhelymunka
követte, melyben a tanárok nagy aktivitással vettek részt. A műhelyfoglalkozások
vezetésére külső szakembereket kértünk fel, de saját iskoláink tanárai közül is
szép számmal jelentkeztek vállalkozók, akik egy-egy, saját iskolájukban jól
működő, sikeres tapasztalatról számoltak be a kollegáknak.
A programok és a
szervezés lebonyolításában 15 nyolcadikos rendező diák vett részt, akik lelkes
munkájukkal hozzájárultak a programok gördülékeny megvalósulásához.
A képek tanúsága szerint
is látható, hogy a rendezvény jó hangulatban zajlott. A két tartalmas nap
közötti estén volt lehetőség a kikapcsolódásra, spontán ismerkedésre, beszélgetésre
egy pohár bor vagy tea mellett.
Az esti programot
színesítette még Fábri Géza és Ivánovics Tünde élvezetes, színvonalas népzenei koncertje, ahol
a jókedv végül egy kiadós közös táncba torkollott.
A konferencia zárásaként a
templomban gyűltünk össze, ahol a záró szentmisén örökfogadalmat tett Böszörményi Géza piarista.
