A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán október 20-án a 130 éve született nagynevű professzorra, Schütz Antalra emlékeztek. A szakmai napot a Hittudományi Kar Dogmati
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán október 20-án a 130 éve született nagynevű professzorra, Schütz Antalra emlékeztek. A szakmai napot a Hittudományi Kar Dogmatikai Tanszéke szervezte a hallgatók, érdeklődők és a testvérintézmények professzorai számára.
Az előadások sorozatát e szavakkal vezette be a konferencia szervezője, Puskás Attila, a Dogmatika Tanszék vezetője: „Ezen a konferencián Schütz Antal nagy egyénisége és teológiai életműve előtt szeretnénk tisztelegni. Konferenciánk mottója egy idézet magától Schütz Antaltól: A Deum in Deo, azaz Istenhez Istenben. 1950-ben állított össze a nagy piarista hittudós felnőtt keresztények számára egy imakönyvet, és ennek az imakönyvnek a fedőlapjára címként szánta ezt az idézetet: ‘Ad Deum in Deo, Istenhez Istenben’. De találhattunk volna másik mottót is konferenciánk számára, például azt az ágostoni kijelentést, amit maga Schütz Antal idéz kétkötetes dogmatikájának az elején, amely ágostoni mondat a teológia hivatását fogalmazza meg a következőképpen: Theologia Deum docet, a Deo docetur, ad Deum ducit – azaz: a teológia Istent tanítja, az Istenről tanít, de ezt úgy teszi, hogy maga tanul az Istentől, és ennek a gyümölcse az, hogy elvezet Istenhez. Schütz Antal egész pályafutása ezt a hitvallást tükrözi. A Hittudományi Karon 1916-tól 1946-ig, harminc éven keresztül volt a Dogmatika Tanszék tanszékvezető professzora. Kétkötetes magyar nyelvű dogmatikájával megajándékozta hallgatóit, és generációk nőttek fel ezen a dogmatikán, Istennek a hitigazságait, misztériumait ezen dogmatika közvetítésével ismerték meg. Négy kiadást ért meg, latin nyelvre is lefordították; munkáját nemzetközi elismertség övezte. Schütz Antal teológiai programját, ami az ágostoni mondatban megfogalmazódott, dékánként is célkitűzésének tekintette. Kétszer választották meg a Hittudományi Kar dékánjának, és az is ismeretes előttünk, hogy a Pázmány Péter Királyi Tudományegyetemnek rektora is volt, rector magnificusa. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjaként is és a Szent István Akadémia tagjaként is ezt az életprogramot, ezt krisztusi hivatást követte. Konferenciánk célja tisztelegni őelőtte, a nagy életmű előtt, és ízelítőt adni, felvillantani valamit ebből a mai teológus hallgatók számára."
A következőkben négy előadás hangzott el: a piarista Borián Tibor „Schütz Antal, a piarista szerzetes", Bolberitz Pál pedig „Schütz Antal, a nagy bölcselő, filozófus" címmel tartott előadást. Dogmatikai tanítását Puskás Attila ismertette. Kuminetz Géza Schütz Antalt mint a nevelőt, a pedagógust mutatta be, ismertetve egyben most megjelentetett Pedagógia című művét. Schütz professzor nevelői tevékenysége ugyancsak kiemelkedő volt, és ebben a tárgykörben is jelentek meg kisebb tanulmányai, így a Magyar életerő, Az Ige szolgálatában, az Eszmék és eszmények című gyűjteményes kötetekben, valamint a Pázmány mint nemzetnevelő című dolgazatában. Ám élete utolsó szakaszában írott összefoglaló nevelési kézikönyve, amelyet Pedagógia címmel, 1948-as keltezési idővel, gyorsírással készített (s amit Sima János volt teológiai tanár gépelt le 1965-ban az akkori piarista tartományfőnök kérésére), ismeretlen nemcsak a pedagógus társadalom, de a szakmai akadémikus körökben is. Örömünkre szolgál, hogy ez a mű a Szent István Társulat gondozásásban végre megjelenhetett és mindenki számára elérhetővé vált (Schütz Antal: Pedagógia. Szent István Társulat, 2010; sajtó alá rendezte: Kuminetz Géza).
A nagy teológus életművét és személyiségét méltató megemlékezések sorát végül egy másik rendtárs, Lukács László visszaemlékezése és értékelése zárta; ez utóbbi előadás szövege a csatolt dokumentumban található.