Régi adósságot törlesztett Ladislav Kačic szlovák zenetörténész, amikor nyomtatott kottás kiadásban adta közzé egy elfelejtett 18. századi piarista zeneszerző ki
Egy piarista karácsonyi mise kottakiadása
Régi adósságot törlesztett Ladislav Kačic szlovák zenetörténész, amikor nyomtatott kottás kiadásban adta közzé egy elfelejtett 18. századi piarista zeneszerző kiváló művét, Petykó Péter (Petrus a S. Martino) bájos karácsonyi miséjét.
Petykó (szlovák változatban: Peťko) Péter 1713-ban született a szepességi Gnézdán (szlovákul Hniezdne, németül Kniesen/Gnesen). A podolini piarista iskolában tanult és ott lett 1733-ban a rend, pontosabban a lengyelországi rendtartomány tagja. Számos lengyelországi iskolában tanított, továbbá működött kisegítő lelkészként a podolini rendházhoz tartozó szepességi plébániákon, például Szepesbélán és Újszandecen, majd 1780-ban Podolinban élt, többek között mint novíciusmester is. 1782-től e rendház lakóival együtt magyarországi rendtartomány tagja lett, így is halt meg 1793-ban Podolinban.
A forrásokban már növendék korától követhető a zene iránti szeretete és tehetsége, és erről tanúskodnak fönnmaradt, a barokk és klasszikus zene határán járó kompozíciói is. Közülük Kačic véleménye szerint a legértékesebb egy karácsonyi mise (Missa ex G Jesuli nati), amelynek kéziratát jelenleg a Szlovák Nemzeti Múzeum és a Pozsonyi Területi Levéltár Modori Fiókja őrzi (de eredetileg a podolini rendház gyűjteményében volt). A mű 1759-ben Podolinban keletkezett, négy énekhangra (fiúszoprán, alt, tenor, basszus), két hegedűre és orgonára. Minden kétséget kizárólag a podolini piarista templomban adták elő a december 25-i egyik misén. A barokk iskolai környezetre utal, hogy az előadók a kottában horatiusi pásztori neveket kaptak (a négy énekhang: Alexis, Thyrsis, Menalcas, Tytiris, hangszerek pedig: Damelas, Jolas, ás Amphion). A zenét máig igen életszerűvé teszi az, hogy a szerző a pásztori hangulat elérése érdekében az általa ismert észak-magyarországi (Tátra alatti) népi vonósegyüttesek motívumait és hangulatát is beépítette a művébe. Kiemelkedő a Gloria „Domine Fili" kezdetű tétele, egy siciliano a szoprán és a basszus duettjére.
Petykó atya művének újrafölfedezése azzal kezdődött, hogy az 1990-es években a pozsonyi Musica Aeterna együttes Peter Zajíček irányításával régi hangszerekkel kiváló CD-felvételt készített róla a szentgyörgyi plébániatemplomban. A most kinyomtatott partitúra, amelyhez Ladislav Kačic életrajzi és zenetörténeti bevezetése járul, lehetővé teszi. hogy a szép piarista karácsonyi mise kisebb-nagyobb templomi előadóegyüttesek kórusok repertoárjára is fölkerüljön.
Peťko, Petrus [P. Petrus Peťko a Sanco Martino SP], Missa ex G Jesuli Nati [Vianočna omša G dur, 1759], ed. Ladislav Kačic, Súzvuk, Prešov, 2009 (Musica Scepusii Veteris IV/1).
Felsőgödi Római Katolikus Jézus Szíve Egyházközség krónikája, 1907-2008
(Szerk.: Bajnógel József-Láng József, Felsőgöd, 2009.)
A százéves egyházközség krónikáját, visszaemlékezéseket és más adatokat tartalmazó kötet a plébánia káplánjai között ismerteti Holl Béla és Jelenits István piaristák életrajzi adatait is. Holl Béla 1956 és 1959 között, Rajz Mihály plébánossága idején váci püspöki könyvtárosként volt kisegítő lelkész Felsőgödön, sőt – az itt közölt plébániai krónika szerint – ott is lakott (56-60). Édesapja, Holl Bertalan 1959-ben statikai vizsgálatot végzett a templomon (58). (Az viszont nem igaz, hogy Holl Béla segédlelkész lett volna, amint az itt közölt életrajza állítja). Jelenits István 1991-től kezdve misézik rendszeresen Alsó- és Felsőgödön.
Plébániai levéltárak I: A Gyulafehérvári, a Sepsiszentgyörgyi, a Szamosújvári és a Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárak repertóriuma.
(Összeállította: Bernád Rita. Gyulafehérvár-Budapest, 2009. Erdélyi római katolikus levéltárak, 3)
A repertórium olyan levéltári segédlet, amely dobozonként (vagy néha bővebben) közli egy levéltári anyag tartalmát, jelen esetben a gyulafehérvári főegyházmegyé regionális gyűjtőlevéltáraiba a plébániákról „menekített" levéltári anyagokat. Ezek között a szerző a 220-230. oldalakon ismerteti az 1879-ig piaristák által vezetett besztercei plébánia 14 folyóméternyi iratanyagát, amelyek között megtalálhatók a besztercei piarista rendház iratai is. Legértékesebb darabjai minden bizonnyal a rendház krónikái (historia domus) és a gimnázium régi anyakönyvei. Ezek – más régi iratokkal együtt – 2009 szeptember elején kerültek elő az egykori kolostorépület (ma plébánia) padlásáról, habár létük korábban sem volt ismeretlen, hiszen Entz Géza ismertette őket a Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának 1943. évi jelentésében.
Váci végrendeletek II: (1729-)1751-1770(1785)
(Sajtó alá rendezte: Horváth M. Ferenc-G. Molnár Péter, Vác, 2010. Váci Történelmi Tár, 6).
Követve a 2006-ban megjelent első kötetet, ez a könyv is váci polgárok 18. századból fönnmaradt magyar, német és latin nyelvű végrendeleteit tartalmazza, amelyek számos helytörténeti, művelődési és gazdasági adatot tartalmaznak a dunamenti város akkori életéről. Mivel a legtöbb végrendelkező hagyott pénzt misemondásra vagy egyéb kegyes célra a város egyik vagy akár mind a négy templomának, a testamentumokban gyakran említésre kerülnek piaristák, illetve iskolájuk, templomuk, sőt oltáraik és kongregációik is – csakúgy mint például a szintén nyomtatásban is közzétett kecskeméti végrendeletekben (Iványosi-Szabó Tibor szerkesztésében jelentek meg, 2002-2004 között).
