2010. október 30-án 11 órakor a nagyváradi székesegyházban boldoggá avatták Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt. A szertartáson Böcskei László nagyváradi megyéspüspök kérte Bogdánf
2010. október 30-án 11 órakor a nagyváradi székesegyházban boldoggá avatták Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt. A szertartáson Böcskei László nagyváradi megyéspüspök kérte Bogdánffy boldoggá avatását, majd ismertették a vértanú püspök életút-jának főbb mozzanatait. Ezt követően Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa felolvasta a boldoggá avatásról szóló apostoli levelet, amit magyarul Fodor József általános helynök ismertetett. Ebben XVI. Benedek pápa kifejti, hogy Bogdánffyt ezentúl boldognak tisztelhetjük, és ünnepe megtartható minden év október 3-án.
Bogdánffy Szilárd 1911. február 11-én született a Torontál megyei Feketetó községben, amely ma Szerbiában található. 1920 és 1929 között tanult a temesvári piarista gimnáziumban. A nyomtatott iskolai évkönyvek szerint hetedikes korában a Mária Kongregáció könyvtárosa, majd prefektusa volt (utóbbi a diákelnöknek felelt meg), és az évkönyv szerint ugyanebben az időben elsősegély-tanfolyamot is tartott. A gimnáziumot követően Budapesten a Központi Papnevelő Intézet növendékeként hittudományi doktorátust szerzett, majd a nagyváradi egyházmegye papja lett.
Egyénisége, lelkisége, nevelési módszere, a szegényekről való gondoskodása, a betegek látogatása maradandó hatást gyakorolt tanítványaira és híveire. Védte az üldözötteket, ezért a román csendőrség sokat zaklatta. Szálka volt a nyilas hatalom szemében is, mivel zsidókat rejtett el és mentett meg a deportálástól. A Merici Szent Angéla orsolyita harmadrend alapításával a keresztény családokat kívánta erősíteni. Tevékenyen részt vett a szatmári-nagyváradi egyházmegye vezetésében. Az egyházüldözések várható fejleményeit látva Róma engedélyezte a püspökök titokban való felszentelését, így Bogdánffy Szilárdot a bukaresti nuncius 1949 februárjában szentelhette püspökké.
Elismerten nagy tudású teológiai professzor és különleges pedagógiai képességekkel megáldott hittantanár volt. Amikor a kommunista hatóságok a katolikus egyházat román nemzeti egyházzá akarták alakítani, szembefordult az erre törekvő mozgalommal. Az elsők között tartóztatták le; négy évet töltött az ország legkegyetlenebb börtöneiben és a Capul Midia-i haláltáborban, ahol sokat kínozták. A börtönben rabtársai vigasza volt, fogságban sem hanyagolta küldetését, az elesettek vigasztalását, az Evangélium hirdetését. Ellenállása miatt a hatóságok hazaárulással vádolva tizenkét évi kényszermunkára ítélték. Tüdőgyulladást kapott, de a börtönorvos nem adott neki gyógyszereket, így kezelés hiányában 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben meghalt. Az egyházhoz való hűségéért szenvedett. Halála vértelen vértanúság volt.
Nagyváradon 1192. február 2-án volt hasonló horderejű egyházi esemény, amikor a városalapító László királyt avatták szentté.
