A Magyar Nemzet szombati (márc. 26) számában olvasható egy cikk a piaristák gödi munkájáról.
Az újság (25.oldal) Emberképző címmel mutatja be a piaristák Alsógödön húsz éve működő szakmunkásiskoláját, amelyet különleges nevelési-oktatási módszerei tettek sikeressé. A cikk kiemeli: Jelenits István akkori tartományfőnök lelkesedésének köszönhető elsősorban, hogy a piaristák 1991-ben szakképző iskolát rendeztek be az ácsnak, asztalosnak, kőművesnek, kőfaragónak, szerkezetlakatosnak, karosszérialakatosnak vagy szerszámkészítőnek készülő fiúk számára. Szabó László igazgató, piarista tanár elmondta: a nyolcadik után a diákok 30 százaléka választja – általában kényszerből – a lehetőséget, hogy szakmát tanuljon. Ezek a 14-15 évesek a legsérülékenyebbek közül kerülnek ki: korábbi általános iskolai életük a tanulást illetően kudarcok sorozatából állt. A diákok közel hetven százaléka kényszerből választja ezt a pályát. A velük való nevelőmunka lényege az első két évben az önbizalom ébresztgetése, a jövőkép kialakítása. Ez csak kisközösségekben történhet meg. A piaristáknak jelenleg 360 tanulójuk van, amivel a kicsik közé számítanak, fegyelmezései gondjaik is elenyészőek a többiekéhez képest. A felvételnek nem kritériuma a vallásosság, többen úgy kerülnek ide, hogy meg sincsenek keresztelve. Havonta egyszer mennek közösen szentmisére, hittant is tanulnak. A hittanórákon azonban elsősorban a tanulók számára fontos témák, problémák kerülnek napirendre. Évente több diák keresztelkedik meg, illetve bérmálkozik. Az iskola igazgatója azonban elmondta azt is: a kialakult és jól működő képzési rendszer működőképességét erősen veszélyeztetné a közelmúltban nyilvánosságra került két elképzelés. A kereskedelmi és iparkamarával kötött kormánymegállapodás az egyik, amely nagyrészt kivonná a szakképzést az iskolákból, és a különböző vállalkozásokhoz irányítva a kezdetektől „életszerű körülmények" közé helyezné a diákokat. Az egykor valóban működő segéd-mester viszonyt újítanák fel. Ám Szabó László szerint képtelenség lenne a megreformált rendszert felállítani, mert az iparban nincs ehhez megfelelő számú és képesítésű szakoktató, ráadásul a jelenlegi céges világtól idegen az emberképzési szemlélet. A társadalom problémái is sokrétűbbek, mint korábban. A közismereti órákra és a nevelésre fordítható idő is jóval kevesebb lenne, hiszen a gyári munka ezt gátolná. A másik probléma a tankötelezettségi korhatárnak tizenöt évre való csökkentése. A tanulási kényszer idő előtti megszüntetésével a munkaerőpiacon valószínűleg váratlanul sok képzetlen fiatal jelenne meg, és feltételeztetően számos szakképző iskola is kiürülne.
A cikk elolvasható itt!
forrás: Magyar Nemzet, Magyar Kurír
