2011. április 18-án, halálának 25. évfordulóján Tomek Vince generális atyára emlékezünk, aki 1947 és 1967 között a rend általános elöljárója volt. Érdemes megemlékeznünk róla
Tomek Vince atya halálának 25. évfordulójára
a Generálisi Kongregáció levele
2011. április 18-án, halálának 25. évfordulóján Tomek Vince generális atyára emlékezünk, aki 1947 és 1967 között a rend általános elöljárója volt. Érdemes megemlékeznünk róla és röviden feleleveníteni minden olyan piarista számára, akinek nem volt szerencséje ismerni őt, mit is jelent ő a rend számára.
1892. november 9-én született Palocsán (Plaveč), a mai Szlovákia, akkoriban pedig Magyarország területén, egy szerény elemi iskolai tanító fiaként. Középiskolai tanulmányait a kisszebeni kegyesrendi iskolában végezte, költségeit a piarista közösségnek végzett munkából fedezte. 1908-ban öltötte magára a piarista habitust, örökfogadalmát pedig 1914-ben tette le. 1916-ban szentelték pappá, és azonnal a rendi növendékek képzésére jelölték ki. 1946-ben tartományfőnökké választották, és az is maradt az 1947-es generálisi káptalanig, ahol őt választották a rend általános elöljárójává.
Sok mindent ki lehetne emelni generálisi szolgálatának időszakából, de talán elég csupán azt megemlíteni, hogy a rend 1947-ben 11 nemzetben volt jelen (hét európai és négy amerikai), 15 rendtartománya, 2 viceprovinciája, 130 háza és 2035 tagja volt. Tomek atya generálisságának végére – azaz 1967-ben – már 25 nemzetben (tíz európai, egy ázsiai, egy afrikai és 13 amerikai) volt jelen a rend, 29 területi egységgel rendelkezett (16 rendtartomány, nyolc viceprovincia, két generálisi delegáció és három tartományi delegáció, amelyek ma provinciai vikariátusok), 175 házzal és 2429 szerzetessel. A jelentős számbeli növekedésen túl a rend a missziók, a plébániai lelkipásztori munka (míg 1947-ben hat, 1967-ben már 36 plébánia működött) és a Kalazanciusi Szerzetek Családja stb. irányába is nyitott.
A 2012-es Piarista Hivatás Évére készülődve érdemes kicsit megállnunk, és elgondolkoznunk ezen. Tomek atya számára, aki az új hivatások képzésének szentelte egész életét, ez volt a rend egyik legfontosabb feladata. A hivatásgondozás fellendítése érdekében minden területi egységben létrehozta a hivatásgondozás felelősének és minden iskolában a lelkiigazgatónak a posztját. Nagy gondot fordított a rendi képzés színvonalának emelésére, a növendéknevelők és a növendékházak tanárainak felkészítésére, megjelentette a tanulmányi és képzési szabályzatot. Kezdeményezte a növendéknevelők gyakori találkozását, az Ephemerides Calasanctianában külön rovat foglalkozott a hivatásgondozással és a rendi képzéssel stb. Megindító érzés tudni, hogy amikor 1958-ben megoperálták, minden fájdalmát és szenvedését a hivatásokért ajánlotta fel.
Ezen képzési szemponton belül ki kell emelni azt a figyelmet, amelyet a piarista identitásnak és ekképpen szent alapítónk megismertetésének szentelt. A generálisi kongregáció minden gyűlésének első pontja „szent atyánk tisztelete" volt; mindig valamilyen újdonságot gyűjtött róla, és minden alkalmat megragadott, hogy Kalazanciust előtérbe helyezze. Többek között azt is neki köszönhetjük, hogy alapítónkat – a Providentissimus Deus kezdetű brévében – a világ minden keresztény népiskolája védőszentjévé nyilvánították; hogy Kalazancius halálának háromszázadik évfordulójára úgy emlékeztek, hogy ereklyéit egész Spanyolországban körbehordozták; továbbá a Kalazanciusra vonatkozó kutatások felvirágozását is neki köszönhetjük.
A rend mindenekelőtt a kalazanciusi kutatások előmozdításáért lehet hálás Tomek atyának. Állhatatosságának és tisztánlátásának gyümölcse Kalazancius levelezésének megjelentetése (Picanyol atya szerkesztésében), Bau atya Kalazanciusról írt Kritikai életrajza, a Revista Calasancia [Kalazanciusi Szemle] 1957-es különszáma Kalazancius születésének négyszáz éves évfordulójára, és a Kalazanciussal kapcsolatos tanulmányok megsokszorozódása.
1947. szeptember 19-én írta első körlevelét a rendnek, amelyben a következő négy pontot fogalmazta meg programjaként: 1. A legodaadóbb hűség az egyházhoz. 2. A szent rendalapító örökségének fiúi és hívő tisztelete. 3. A rendi növendékek képzésének egészséges előmozdítása. 4. Buzgó és szent vágy arra, hogy a piarista rend virágozzék.
Tomek atya nagyszerűen véghezvitte programját. Ma, amikor halálának 25. évfordulójára emlékezünk, arra hívunk mindnyájatokat, hogy lépjünk az ő nyomdokába, tegyük magunkévá a programját, és az egész rendben intenzíven éljük meg a Hivatás Évét.
Róma, 2011. április 18.
a Generálisi Kongregáció
