Excellenciás Bíboros Úr! Tisztelt Tartományfőnök Úr!
Tisztelt Oktatók!
Kedves Piarista Öreg és Fiatal Diákok! Hölgyeim és Uraim!
Mélyen tisztelt Klára Asszony és kedves Dalma Asszony!
Excellenciás Bíboros Úr! Tisztelt Tartományfőnök Úr!
Tisztelt Oktatók!
Kedves Piarista Öreg és Fiatal Diákok! Hölgyeim és Uraim!
Mélyen tisztelt Klára Asszony és kedves Dalma Asszony!
URH, Kontroll Csoport, Európa Kiadó. Az én nemzedékemnek ezek a szavak jutnak az eszébe, amikor belépnek abba az épületbe, ahol gyakran megfordultunk fiatal egyetemista korunkban, és – ahogyan Bíboros úrtól is hallhattuk – amely helység akkor az Egyetemi színpad nevet viselte. Azért jöttem ma ide nagy örömmel, és fogadtam el a tisztelt Tartományfőnök úr meghívását, hogy elmondhassam, meggyőződésem szerint Magyarországon akkor lesz békesség, derű és jólét, hogyha minden a neki rendelt, vagyis természetes helyére kerül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ennek megfelelően a mai köszöntésem mottójául nem egy URH-idézetet, hanem Hamvas Béla egyik gondolatát választottam, amely így hangzik: „A nagy örökség egyúttal kötelesség. Nehéz helyzet csak ott támad, ahol az ember kötelességét megtagadja. A nagy kultúrával feltétlenül együtt jár az a kötelezettség, hogy az ember tovább építse. Kultúrában születni nemcsak annyit jelent, hogy élvezzük a kiváltságokat, amiket az ősök alkotása teremtett, hanem annyit is, hogy előkészítjük az utódok kultúráját." Hamvas Béla sorai azért jutottak eszembe, mert amikor Önökhöz készülődtem, azt olvastam honlapjukon, hogy – idézem – „iskolánk 295. tanéve 58 év után újra a szokásos helyén kezdődik." Kettőszázkilencvenötödik tanéve. Micsoda tiszteletet parancsoló szám! Három évszázad, tizenkét emberöltő. Tizenkét nemzedék élete, öröme és bánata, sikere és kudarca sűrűsödött össze történelemmé. Az egymást követő nemzedékek sorsának metszéspontjában egy olyan iskola áll, amelynek falai között a magyar kultúra, a magyar történelem jeles alakjai nevelkedtek. A legendák ősi világába kalauzol minket az a nap, 1717. november 4-e, amikor Demka Sándor igazgató, Goldberger Lipót házfőnök, Puhóczy Márton és Kosticzky András piaristák Pestre érkeztek, miután a városi tanács 10 ezer forintnyi adományával a piaristákra bízta középfokú oktatásának alapjait. Kaptak egy rozzant házat, amely a mai Váci utcai rendháznak a Belvárosi templom szentélyére néző sarka helyén állott, és Demka Sándor igazgató november 5-én, Szent Imre herceg napján megtartotta a beírást. Összesen 155 tanulót jegyzett be a parvisták, a grammatisták és a szintaxisták osztályába, és ezzel kezdetét vette egy hosszú, tekintélyes és elismerésre méltó történet.
Tisztelt Ünneplő Egybegyűltek!
Már önmagában az is sokatmondó, hogy ennek az iskolának az alapítására a magyar történelem legnagyobb véráldozattal és pusztítással járó korszakát követően, a török hódoltság megszüntetése, majd a Habsburg-önkény ellen megindított Rákóczi-szabadságharc után került sor. Elgondolkodtató, hogy három évszázaddal ezelőtt egy kivéreztetett, porig rombolt országban a kiutat, a talpra állás lehetőségét éppen egy iskola alapításában látták eleink. Az iskola sorsa születése pillanatában szorosan egybefonódott a nemzet vészterhes történetével: harc a németesítő törekvések ellen II. József, majd a Bach-korszak idején, azután küzdelem a szovjet-orosz rendszer uniformizáló és nemzetellenes szándékaival szemben. Az idő hamar eltemeti a percembereket, az iskolabezáratókat és a hatalmaskodókat. Mert egyes emberek felett lehet uralkodni ideig-óráig, léteznek lelkek, amelyeknek áruk van, gerinceket is meg lehet törni erővel, de – és számomra ezt jelenti az Önök gimnáziumának a sorsa – az emberi szellem végül is törhetetlen. Lám csak: ez a megnyitó is több mint két emberöltő kihagyása, 58 év után zajlik az eredeti, történelmi helyén. Ez jó hír mindannyiunk számára, hiszen azt jelenti, hogy amíg vannak, lesznek, akik nem adják fel, akik mégis, akkor is, csak azért is képesek újrakezdeni, akik állandóan virrasztanak. Nos, addig nincs mitől félnünk.
Tisztelt Ünneplők!
De mit is jelent virrasztani? Mert a virrasztásnak jelentése és jelentősége van a közélet, a politika és az ország vezetői számára. II. János Pál pápa szerint annyit jelent, hogy megpróbálni lelkiismerettel élő emberré válni, azaz nevén nevezni a jót, nevén nevezni a gonoszt és nem mosni össze őket. De virrasztani azt is jelenti, hogy látni a másik embert, azaz nem zárkózni önmagunkba, kizárólag a saját érdekeinket, a saját szempontjainkat tartva szem előtt. Virrasztani azt is jelenti, hogy felelősséget érezni azért a nagy, közös örökségért, amit a hazának nevezünk, előkészíteni az utódok kultúráját, ahogy Hamvas fogalmazott. Ezért alapítottak iskolát az eleink éppen a legnagyobb szükségben.
Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Antall József miniszterelnök úr, egykori piarista diák egyszer azt mondta, hogy Európában még az ateista is keresztény. Ha jól értem, arra gondolhatott, hogy Európában a hívő és nem hívő egyaránt az anyatejjel szívta magába az alapvető keresztény tanokat, vagyis kulturális és morális értelemben az európai ember nem tud kibújni keresztény bőréből. Ez hatalmas lehetőség a megújulásra, amelyre kétségkívül szüksége van nemcsak Magyarországnak, de az egész európai kontinensnek. Nem a megújulás alapjait kell tehát megtalálni, mert azok adottak, azok megvannak, hanem ebből kell levezetnünk azokat a tanácsokat, javaslatokat, programokat, amelyekre szüksége van az európai és a magyar embernek a XXI. században. Ennek a gondolatnak a jegyében azt kívánom, hogy az ebben az épületben tanulók méltók legyenek a piaristák szellemiségéhez, nemzeti örökségéhez, mert valamennyiükre nagy szüksége lesz a hazának.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
