„Belépve a kórtermekbe csak annyit mondok betegeimnek: Lajos atya vagyok! Jézust hordozom! Üdvözli önöket!” – ünnepi interjú a katolikus ifjúsági találkozók „földi” motorjával, a 84 esztendős Kerényi
"Belépve a kórtermekbe csak annyit mondok betegeimnek: Lajos atya vagyok! Jézust hordozom! Üdvözli önöket!" – ünnepi interjú a katolikus ifjúsági találkozók "földi" motorjával, a 84 esztendős Kerényi Lajos atyával
Ünnepi interjú a 84 esztendős dr. Kerényi Lajos piarista atyával, az Esztergom-Budapest Főegyházmegye külső-ferencvárosi Szent Kereszt Plébániatemplomának plébánosával, aki az egerszalóki és nagymarosi ifjúsági találkozók "földi" motorja és kedvelt előadója, a Szent Margit Gimnázium hittanára, a Magyarországi Tiszta Szívek Mozgalmának (TSZM) létrehozója, sokunk szeretett lelkiatyja…
Születésnapján egy üveg vörösborral köszöntöm, beszélgetek Vele családról, szerelemről és szeretetről, betegségről, életről és halálról…
Lajos atya születésnapja ünneplésén keresztül is tanít: hogyan kell emberhez méltó módon ünnepelni; a Család évében, a nagymarosi és egerszalóki ifjúsági találkozók között pedig félúton is terel szavaival a Jézus Krisztus-i értékek felé. A család és szentségek felvételének fontosságáról, fiatalok helyes neveléséről, szerelem és szeretet csodálatosságáról, az isteni erőterekbe való bekapcsolódás szépségéről beszél.
– "Vérbeli piarista" vagy Lajos atya, ahogy szoktad mondani. Hogyan kerültél a piaristákhoz?
Almásfüzitői vagyok és a Szüleim Tatára irattak be a piaristákhoz, 10 éves koromban. Akkor 8 osztályos gimnázium volt, ahol szép lassan a piarista szellemiség, a szeretet és a csodálatos személyek a szívemmé váltak. Aztán jött a borzalom, még érettségi előtt, az utolsó évben már hozták a sebesülteket, kitört a háború, az iskola udvarán pedig kórház lett. Vége lett a tanításnak, s minket besoroztak katonának. Frontharcos lettem, bevetéseken vettem részt, Tatán is, egészen Brünnig. A sok szenvedés ezután kezdődött, fogoly lettem, kivittek a Donyec-medencébe, szénbányába dolgozni, s ott érlelődött bennem a papi hivatás. Érdekes élmény volt, elhatároztuk, hogy mi fiatalok, – 18 évesek voltunk ekkor -, megtérítjük a Szovjetúniót. A Szentléleknek ihletése volt, mi pedig tisztában voltunk azzal, hogy mekkora erőtere van a keresztnek, a feszületnek, Jézusnak. Tudtuk, hogy képes áttörni az embereket megszálló materializmust. Amikor külszíni munkán dolgoztattak bennünket, felvettük nyakunkba a keresztet, s úgy dolgoztunk. És csodák csodája, jöttek oda a fiatalok, gyerekek, s csókolgatták Jézust a feszületen, "Krisztosz!" – mondogatták. Persze voltak őrök akiknek ez nem tetszett, de voltak olyanok is, akik csendben, félrehúzva bevallották, hogy otthon ők is szoktak imádkozni, templomba járni, vallásosak. Ezek mind mind az Isten-élményeim, amelyek megerősítették bennünk a kereszt transzcendenciáját, a Természetfölötti legyőzhetetlen erejét. Nehéz időszak volt, de a papi hivatásra komoly lelkülettel készültem.
– Gyakran hangoztatod, fontosak a példaképek. A piaristáknál voltak példaképeid?
Papp Elemér piarista igazgatónk volt rám nagy hatással, aki egy csúcs ember volt, akkora tekintély, fiatalon nála szoktam gyónni. És ott volt Selmeczi-Kovács József latin-francia szakos tanárom, impozáns, remek ember, aki a háború hatására, idegileg meggyengülve, talán félelmében elhagyta a rendet és megnősült, de örökre barátságban maradtunk. És hát ott volt az Öveges professzor úr is.
– Tatán érettségiztél…
Igen, ott érettségiztem, először felajánlották a hadi érettségit, amely sokkal gyengébb tudást igényelt, de én azt visszautasítottam, inkább rendesen, becsülettel felkészültem a normál érettségire és kiváló eredménnyel tettem le azt. Majd rögtön jelentkeztem a piaristáknál a rendbe 1946 augusztusában. Aztán noviciátus volt Vácott, majd Pesten 3 évet töltöttem, mint növendék. Aztán feloszlatták a rendet, s átkerültem az egyházmegyébe, de piarista révén, akkor már megvolt az örökfogadalom, itt tanultam végig a teológiát Budapesten a Központiban. Két címre szentelt fel dr. Péteri József váci püspök, akinek az volt az utolsó szentelése. Fehér vértanú volt, háziőrizetbe került, majd Hejcére, és ott halt meg, remek ember volt, soha nem alkudott meg.
Akkor már az Esztergomi egyházmegyének is tagja voltam, mint piarista. Helyem azonban egyáltalán nem volt a piaristáknál, mert megvolt a lezárt létszám, sok atyának abba is kellett hagynia a tanítást, pl. néhai nagybátyádnak, Vékey (Vézner) Károlynak is.
Ezek után én a kommunisták tüzébe kerültem, üldöztek, 15 helyre helyeztek át egymás után. A fő bűnöm mindig az ifjúsággal való foglalkozás, a sok fiatal mozgósítása, tanítása volt, és persze a kórházakban a betegek látogatása is, amely ugyancsak hivatásommá lett.
– Hogyan alakult ki ez a "hivatásod"?
Úgy, hogy nekem mindig érdekesek voltak a halottak, kisgyerekként először féltem tőlük, aztán a fronton annyi halottat láttam, hogy az őrület… meg aztán állandó halálveszélyben is voltunk ott. S később, amikor pap lettem a Krisztinavárosban, egyszer hívtak, hogy menjek az Onkológiára egy beteghez, s akkor az Úristen valahogy észrevetette velem, hogy azon a betegen kívül más súlyos beteg is van abban, és a szomszéd, illetve a környező kórtermekben. Amikor következőnek mentem meglátogatni, akkor már benyitottam a szomszéd szobába is, meglátogattam más betegeket is, aztán a környező szobákba is benyitottam, szép lassan egyre több és több helyre. Jöttek aztán persze már más kórházak is, jelenleg 9 kórházban látogatom a betegeket rendszeresen. Mindenhova megyek, szépen sorban. Körülbelül 25 kórházban jártam az 50 év alatt. Rendszeresen megyek, ha hívnak, ha nem.
Beköszönök a kórtermekbe, beszélgetésekre jövök, nem pedig az van, hogy "gyónjál meg", "áldozzál", szó se róla, mert akkor aztán megijednek, nem jönnek oda hozzám. Egyszerűen csak megjelenítem a természetfölöttit, mert belépve a kórtermekbe csak annyit mondok, hogy "Lajos atya vagyok! Jézus üdvözli önöket!", az pedig a már a természetfölötti megjelnítése. És akkor ennek hallatlan hatása van, a betegekből izgalom tör elő, van aki örül, van aki mérgelődik, és van aki beszélgetni akar… Mert mindenkit érdekel az Isten, hiszen a maga képére teremtett minket, s nyugtalan a szívünk, amíg Benne meg nem nyugszik.
Olyan szépen mondja Ady Endre "Álmom: az Isten" című versében: "Nem bírom már harcom vitézül, / Megtelek Isten-szerelemmel: / Szeret kibékülni az ember, / Mikor halni készül." Meg még egy van, azt mondja, hogy "az ember Istenhez hanyatló árnyék". Ezek a legnagyobb Isten-élmények, a betegek közötti csodák, megtérések és a többi. És hát a másik nagy Isten-élmény az ifjúságnak a mérhetetlen vágyódása Isten után.
Ebből alakult ki aztán a két, hatalmas, most már európai hírű mozgalom. 35 éve kezdtük el Nagymarost, amely egyre inkább virágzik, és 28 éve pedig Egerszalókot, amely 4 napos nyári sátortábor, hihetetlen vonzó erővel és kegyelmi erők kínálásával kerül nyaranta megrendezésre.
– Évről évre ifjúsági találkozókat szervezel, tanítasz a Margit Gimnáziumban, amely mint mondod "piarista fiókiskola", ugyanakkor plébániádon a hittanóráidra is számtalan fiatal jár. Milyennek látod a mai fiatalságot?
Nagyon fertőzött. Tele vannak vírusokkal, ezeknek a túlhaladott siralmas világnézeteknek a vírusaival. Ilyen az ateizmus. Tilos volt beszélni Jézusról, Istenről az iskolákban… a szülőket pedig megbüntették, ha gyermekeiknek Jézusról beszéltek.
– S ebben a közegben felnőtt egy generáció.
Sajnos három generáció. És még az is bántotta őket, hogy a "Krisztus előtt" és a "Krisztus után" fogalmakat használtunk a történelmi adatok idézésekor, ezért bevezették az "i.e." és "i.u." mozaikszavakat, hogy még Krisztus nevét se kelljen, ne lehessen használni sem az iskolákban, sem a tudományos életben. Az erkölcsök is szép lassan leromlottak, mert Nyugatról a sok métely és moslék özönlik be. Ezért is gondolom, hogy kellett, mert szükséges egy új, jó médiatörvény, amelyet utálnak, akik ebből élnek. A médiában napjainkban fő témakör az agresszivitás és az erotika. Csak meg kell nézni egy híradót vagy egy esti műsort, hiányzik belőle a szép, a jó. Ezen a téren is a legnagyobb pusztítást a laza szexualitás jelenti, mert ha itt megfertőződnek a fiatalok, akkor az genetilkailag is degeneráltságot idéz elő.
– Amikor szexualitásról, szerelemről, házasságról, erotikáról beszélsz, mindig mondod: "abban benne kell, hogy legyen Isten".
Igen, mert a szexualitás szép és szent dolog. Isten remek gondolata, hiszen az életet adja tovább, ha tényleg életet adó! De gyomorrontást is lehet kapni tőle, mint a jó ételtől vagy a finom italtól is, mert ha túlzásba viszik, mértéktelenül fogyasztják, ha visszaélnek vele – mérgezést, májzsugort is tud okozni.
Ezért fontos, hogy a szexualitást egészségessé tegyük, és annak módját, megélését nagyobb erőterekbe is bekapcsoljuk. Isten gondoskodik arról, hogy döntő élethelyzetekben plussz égi erőt biztosítson, hogy el ne vesszünk! Ilyen erőterek a szentségek.
Születéskor megkeresztel bennünket az egyház, és akkor Isten beköltözik hozzánk.
A bűnbánat szentsége megtisztít a bűntől a szentgyónás által, ahol Krisztus vére vetül ránk, s lemossa bűneinket.
Betegség esetén? Ott a betegek kenete, hogy értelmes legyen a szenvedés, gyümölcsöt hozó.
Házasságban? Igen nagy többleterőt ad a szentségi házasság, hogy azt az 50-60 évet hűségben, igen nagy értékeket gyűjtve, szépen éljük meg – hogy életen át "elviseljük" a másikat, hogy egymás társai lehessünk! A szentségi házasság nem divat, hanem égi erő biztosítása, hogy ez a szent kötelék boldogság forrása és varázsolója legyen a felek és a gyerekek számára, példa a jövő nemzedékének. Sajnos rengeteg a rossz házasságok áldozata. A veszekedések és elválások a gyerekeket teljesen tönkreteszik, pszichésen és jellemileg, a jövő szempontjából is.
Egy 19 éves lány mondta: "Van apám és anyám is, különválva és még sincsenek szüleim!"
– A Családok évében mit tanácsolsz a párválasztás, illetve a házasságkötés előtt álló fiataloknak?
1. Mi legyünk szerethetők, gazdag lelkűek, értékadó fórumok. Hiszen mindenki sugároz valamit. Mert nem csak biogenetika, hanem pszichogenetika is van. Mindenki továbbadja valahogy magát.
2. Fontos az egy-két éves megismerés, de szex nélkül, mert az "leállít" értékszerzésben és megöli az igazi szeretetet.
3. Ha őszintén feltárják egymás tulajdonságait, lehetőségeit, akkor nem érheti csalódás őket, amit a jog úgy nevez "tévedés a személyben".
Itt külön meg kell jegyezni a Szentlélek általi csodát, a Tiszta Szívek Mozgalmát, mert egyre több fiatal dönt amellett, hogy tisztán éljük meg a jegyességet a házasságig.
4. Messze kerülni kell az értékfosztó fórumokat és személyeket, amelyek profanizálják az emberben, ami szép, ami szent, ami jó, ami művészi, és a kincs, hír, gyönyör függőivé teszi. Így aztán számíthat az ember Isten különös segítségére: a kegyelemre, amely szerencsés módon igazít el az élet útvesztőiben is.
-Azt mondtad: értékadó fórum a TSZM. Hogyan működik?
1. Ezt a mozgalmat is veszélyes kísértés fenyegeti, ezeket jó kikerülni. A TV, a számítógép, az internet kínálta ilyetén rossz portékát igyekezzünk kihagyni.
2. Mihelyt megbotlik valaki, azonnal tisztítsa meg magát a szentgyónásban.
3. Igen sok pozitív értéket kell gyűjteni a művészet, a tudás, a megismerés, a szeretet és a természetfeletti szép kincseiből. Éljünk kiegyensúlyozott, egészséges életet, mindenki aludja ki a 8 órát, sokat mozogjon, sportoljon, és legyen önuralma, mert fontos az aszkétika, amelyet azonban ki kell gyakorolni.
Ugyanakkor ez a mozgalom a házasságot kötöttek számára is nagyon hasznos, mert párban vesznek részt benne. A házasélet során is sok a kísértés… éppen ezért fontos a tisztán megélt házasélet.
Így kiküszöbölhető mindenféle flört, házasságtörés, megcsalás vagy idétlen viselkedés a másik nemmel szemben. Egy biztos, ahogy Jézus mondja: "nálam nélkül semmit sem tehettek", vagyis az Ő kegyelme nélkül nem tudunk üdvösséges cselekedeteket produkálni.
– Te viszont a család, a gyermekvállalás és a házasság intézménye helyett másik életformát, a papi hivatást választottad…
Igen. Ez is egy nagyon döntő állapot, küldetés, hivatás. Isten itt segítségünkre jön a papszentelés kegyelmei által.
– Lelkigyakorlatokon, hittanóráidon, szentmiséken és könyveidben egyaránt hangoztatod, hozzátéve, hogy magadra is érted: "Vállaltad? Vállatad!"
A "vállaltad?" szabad döntést jelent Jézus és az eszmények mellett, s aki ezt vállalja, az akkor utána ne "nyivogjon", hanem viselje méltósággal! S mihelyt meginog, álljon azonnal talpra, hiszen "vállalta(d)!" Éppen ezért szüksége van minden jóra törő egyénnek eszményképekre, jóbarátokra, tanácsadókra, lelkiatyákra. És természetesen föloldozásokra és a Jézussal való személyes találkozásra az áldozásban.
A visszaszerzett tisztaság Isten szemében ugyanolyan mint az el nem vesztett!
– Június 1-jén töltötted be a 84-et. Ünnep ez is, mint minden névnap, karácsony, húsvét és pünkösd… Fontosak az ünnepek, mert elgépiesedő mindennapjainkban olykor meg kell állni. Miért fontos időközönként ünnepelni? Te hogyan ünnepelsz?
Egyik könyvem, melynek a címe "Tanuljunk meg ünnepelni!", úgy kezdődik, hogy "Saint-Exupéry Kis Hercegének rókája egy alkalommal ezt mondja a kis hercegnek:
– Mindig mondd meg előre, mikor jössz, és én díszbe öltöztetem a szívemet. Tudod, szükség van bizonyos szertartásokra is.
– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól."
Ez mérhetetlenül fontos, mert az emberek már ünnepelni is elfelejtenek. Kirívó, ízléstelen ruhákat viselnek, nem tudnak felöltözni elegánsan. Pedig az ünnep arra való, hogy leálljunk, visszanézzünk, kijavítsunk, hálát adjunk és új lendülettel még szebb és boldogítóbb életet éljünk és sugározzunk, különösen abban a szegény magyar mezőnyben, amelyről Ady azt mondja: "buja földön dudva, muhar", s ráismerünk: "Ez a magyar Ugar". S lehajolva a szent humuszig kérdez is: "Hát nincsen itt virág?" S erre én azt válaszolom Adynak: már nem csak virágok nyílnak, hanem virágrétek ragyognak egyre szebben, reményteljesebben.
Ámen
Remélem, ezen szép ünnepnap alkalmán barátaid társaságában, talán Almásfüzitőn, egy eredményes horgászás végén elfogyasztod a vörösbort a piarista ifjúság egészségére. Szívből kívánok mindannyiuk nevében is jó egészséget! Remélem szavaiddal még sokáig és sűrűn öltöztetsz minket ünnepi öltözékbe…, gondolataiddal pedig teszed szebbé "elgépiesedett" mindennapjaink!
Áldjon meg a Jó Isten!
interjú, fotó: Mikecz Tamás, öregdiák
