Kerényi Lajos atya idén ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Ez alkalommal június 24-én plébániáján, a Szent Kereszt Plébánián volt gyéméntmiséje.
Ezúton is gratuláluk neki és sok erőt kívánunk további papi és piarista szolgálatához.
Kerényi Lajos atya idén ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját.
Ez alkalommal június 24-én plébániáján, a Szent Kereszt Plébánián volt gyéméntmiséje.
Ezúton is gratuláluk neki és sok erőt kívánunk további papi és piarista szolgálatához.
Alább közöljük Labancz Zsolt tartományfőnök köszöntőjét:
Kedves Lajos atya, kedves gyémántmisés Rendtársam!
A Piarista Rend Magyar Tartománya, szeretett rendtársaid nevében nagy
szeretettel, örömmel és büszkeséggel köszöntelek! Nagy örömmel, hogy
együtt tudjuk ünnepelni ezt a szép évfordulós napot, és büszkeséggel,
hogy a rendtársad lehetek.
Kalazanci Szent Józsefnek, rendünk alapítójának az alakja, az ő lelkisége
– amint egyszer meséltél erről – „már egészen fiatalon megragadott"
Téged. Elvarázsolt az ő személye, aki „mindig nagy szeretettel fordult a
csellengő utcagyermekek felé", hogy segítőtársaival együtt „összeszedjék
a rongyos kis kajlákat."
Mély párhuzam fedezhető fel kettőtök életútja között: mindkettőtöket
legalapvetőbben a papi hivatás titka szólított meg. Kalazancius Peralta
kis falucskájában kapta a papi életre szólító meghívást, Te pedig
Almásfüzitőn egy különös, szép látomásban. Attól kezdve életed
központja volt, hogy „Jézusnak ministrálj", hogy Őt szolgáld. Ez a
meghívás azután megjellegezte egész további életedet, cselekedeteidet,
kapcsolataidat. Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatod adott erőt
a világháború kegyetlen nehézségei közepette, s a Vele való kapcsolat
vezetett Téged a Piarista Rendbe is. S bár az elkötelezett készület
évei után 1950-ben el kellett hagynod a Rendet, ősszel titokban még
örökfogadalmat tettél. Majd pedig hatvan évvel ezelőtt elkövetkezett
életed várva várt pillanata, amikor pap lettél mindörökre.
Kedves Lajos atya! Te a piaristák azon nagy generációjához tartozol, akik
a történelem viszontagságai miatt a rendi kereten kívül kerültetek, s így
szolgáltátok az Egyházat, az embereket. Sóként ízt vittetek a körülöttetek
alakuló közösségekbe, világító mécsesként fényt adtatok a rátok
bízottaknak, s elkötelezetten kerestétek és építettétek Isten Országát.
Papi életed két nagy csoport szolgálatában állt és áll ma is: a betegek
és – nagyon piaristás módon – a fiatalok szolgálatában. Azok között
mozogsz, akik még készülnek az életre, s azok között, akik lassan
mozogsz, akik még készülnek az életre, s azok között, akik lassan
már búcsúznak tőle. Az élet titkáról nagyon sokat tudsz Te. Papi
jelmondatodnak ezt választottad: „Adj nekem lelkeket, Uram!"
Visszatekintve az elmúlt hatvan esztendőre, és ma itt a templomban
körbenézve is egyértelműen mondhatjuk: az Úr meghallgatta kérésedet,
bőségesen meghallgatta, sok-sok embert küldött hozzád, sok-sok
emberhez küldött Téged.
Ma szívből hálát adunk gazdag életutadért, az elmúlt hatvan és
nyolcvanöt esztendőért, megköszönünk Téged az Úristennek, hálát
adunk érted.
Én először tizennyolc évvel ezelőtt találkoztam Veled, a
Kalazantínumban, kispapként; elmélkedéseket tartottál nekünk.
Emlékszem, nagyon megfogott az arcod, jellegzetes mély vonásai,
barázdái arcodnak. Ezek az egyértelmű vonalak számomra a Te életed
egyértelműségéről, a Te hűségedről szólnak.
Ma, amikor hálát adunk az Úristennek érted, Neked is megköszönjük,
hogy az Úristen alkalmas eszközévé tetted magad, hogy ilyen szép, tiszta
hűségben élted mindnyájunk javára az életed! Köszönjük szépen, Lajos
atya.
S engedd meg, hogy most átadjam Szentatyánknak, XVI. Benedek
pápának apostoli, pápai áldását, amelyet gyémántmiséd alkalmából
küldött és ad Neked.
Köszönjük, Lajos atya, köszönünk Téged, kedves Rendtársam, Isten
éltessen!
