Emlékkiállítás Tóth János piaristáról

Dr. Tóth János piarista szerzetes halálának 125. évfordulóján emlékkiállítás nyílt  Nyőgérben, a falu könyvtárában. A faluban sokáig senki nem tudott arról, hogy 1804. november 7-én  itt született dr. Tóth János, aki a szegedi iskolatörténet  jeles alakjává vált.

2006. február 25-én a Magyar Nemzetben Tanyasi apostol címmel megjelent egy cikk, amely dr. Tóth Jánosról szólt, aki településünkön született és Szegeden  végezte pedagógiai munkáját.  A XIX. században megszervezte a   tanyasi iskolákat a szegedi tanyavilágban. A újságcikket a polgármester egyik ismerőse  küldte el. Így vált ismerté, hogy dr. Tóth János a falu szülöttje.

Több Tóth család is él a faluban, egyenlőre senki  sem tudja, hogy vajon kinek az rokona a híres szülött, de remélem, kutatásaim eredményre vezetnek. Jómagam könyvtáros lévén szeretek a  múltban  kutakodni, ezért is keltette fel érdeklődésemet az a hír, hogy a településen született a kegyesrendi tanító. Kíváncsi voltam, milyen életutat járt be a sok érdemet szerzett bölcseletdoktor, kegyes tanítórendi áldozópap, népiskolai felügyelő, akit I. Ferenc József Koronás Arany Érdemkereszttel tüntetett ki, s aki kormánytanácsos és királyi tanácsos címet is kapott.

Kutatásomat a nyőgéri plébánia anyakönyveinek átnézésével kezdtem. A kereszteltek anyakönyvében  megtaláltam a bejegyzést Tóth Jánosról, akinek szülei Tóth György és Szabó Katalin voltak. A bejegyzés másolata látható a kiállításon.

Élettörténetéből tudjuk, hogy tízéves korában a szombathelyi premontrei gimnáziumba került. Tizenhat évesen belépett a piarista rendbe. Később tanulmányait Trencsénben folytatta, tanított Vácon, tanult Kalocsán. A pesti tudományegyetemen avatták bölcseleti doktorrá. 1828-ban a  nyitrai püspök áldozópappá szentelte.

1929-ben kezdett tanítani a szegedi Líceumban. A természettani, fizikai, földrajzi és mezőgazdasági tanszéket vezette. Rövid idő alatt híressé váltak kísérletekkel színesített előadásai. Az általa vezetett tanszékre az ország távolabbi vidékeiről is jelentkeztek hallgatók.  Munkája mellett népművelődési előadásokat is tartott nem csak Szegeden, de a Szeged környéki tanyákon is. Így egyre jobban megismerte és megszerette   a tanyasi embereket. 1852-ben egyszerre három helyre kapott igazgatói megbízást. A városi és tanyai népiskolákba , a Tanítóképezdébe és az Alreáltanodába. Megkezdte a tanyasi iskolák szervezését; volt  időszak,  amikor 25 tanyasi iskolában 4000 gyerek ismerkedhetett az írással és az olvasással. Gyakran járt ki a tanyasi iskolákba, segítette a tanítók munkáját. A kiállításon látható egy térkép a tanyasi iskolák elhelyezkedéséről, melyet nem sokkal halála után készítettek. Ugyancsak a kiállításon található a valamikor róla elnevezett tanyasi iskola fényképe – ez az azóta megszűnt kunhalmi  iskola volt. Pedagógiai   munkájáért   kapta a Koronás Arany Érdemkereszt kitüntetést is, aminek fotója  szintén látható az emlékkiállításon.  A népiskolák felügyelőjeként munkája során tapasztalta, hogy a polgári középosztály leánygyermekei csupán elemi iskolát végezhetnek, nincs alkalmuk további  ismeretek megszerzésére. Javaslatára a szegedi közgyűlés 1874-ben polgári leányiskolát létesített, melynek igazgatójává őt nevezték  ki. Fontosnak tartotta a magyar nőnevelést. Azt vallotta, hogy az a leány tud később családanyaként jó nevelést adni a gyermekének, aki maga is jó nevelést kapott mind erkölcsi, mind vallási téren. Fontosnak tartotta az egészségtan és a háztartási ismeretek tanítását is. 350 kötetből álló könyvtárát és ásványtani gyűjteményét is később ennek az iskolának adományozta. A szegedi nagy árvíz után ő avatta fel a polgári leányiskola új épületét is. 1883-ban I. Ferenc József Magyarországra látogatott. Járt Szegeden és a szegedi tanyavilágban is. A látogatás során dr. Tóth János is a kíséret tagja volt, ugyanis az uralkodó meglátogatta az egyik általa alapított  iskolát is. A látogatásról fennmaradt egy történet, melyet Móra Ferenc örökített meg a Kedves  öreg árnyak  című elbeszélés-kötetében. Ugyancsak látható a kiállításon az a levél, melyben élete utolsó napjait örökítette meg a piarista rendház házfőnöke, és temetéséről is sokat megtudhatunk. 1887. aug. 6-án hunyt el. Haláláról Móra Ferenc  így emlékezett meg: Harminchárom éven át ő járt ki a tanyára, a harmincnegyedik évben a tanya jött be hozzá a koporsójához. Nagyot mondok vele, de nem tudom, István király óta gyászolt-e meg valakit a szegedi magyar úgy, mint a "nagyságos direktor urat". És most még hihetetlenebbet mondok: noha tanfelügyelő volt, minden tanító sírt a temetésén." Ennek a nagyszerű embernek, a tanyasi iskolák  apostolának  próbáltam és a továbbiakban is próbálom a megmaradt emlékeit felkutatni. Közel 200 év távlatában nagyon nehéz, pedig nem tűnt el nyomtalanul. Rezner János Szeged története c. művében az iskolaüggyel kapcsolatban sokszor méltatja munkásságát. Halálának 55. évfordulóján rendtársa, dr. Diósi Géza írt róla méltató megemlékezést. Az életút kezdetéről így írt: "Tóth János a Dunántúli Nyőgér szülötte. Onnan, a szülői házból hozta magával egyszerű nemes jellemét, minden szépért-jóért tenni, áldozni kész tiszta lelkületét." Halálának 100. évfordulóján a Délmagyarország című újságban Bátya  Jenő írt róla megemlékezést  A város és a tanya tanítója címmel. Horváth Dezső tanyasi iskolákkal foglalkozó munkáiban is szerepel, mint a tanyasi iskolák lelke. Sok írásos anyaghoz sikerült hozzájutnom az utóbbi években. Sokan voltak segítségemre, hogy csak néhányat említsek: a szegedi Somogyi Károly  Könyvtár dolgozói, Csizmadia Edit és Gaál Gabriella könyvtárosok; a piarista rend magyar tartománya központi könyvtárból Homor Ferenc, akik írásos anyagokkal, útmutatásokkal segítették a kutatásomat. A kiállítás berendezéséhez helyi pedagógusok is tárgyi segítséget adtak, de a sótonyi iskolából is kaptam   eszközöket. Maga az emlékkiállítás csupán az írott anyagok bemutatásával nem lett volna mindenki számára érdekes, ezért próbáltam régi taneszközökkel, könyvekkel berendezni egy osztálytermet, mintegy megidézni azt a kort, amelyben dr. Tóth János is végezte pedagógiai munkáját, melyet élethivatásának tekintett. Emlékét mostantól szülőfaluja is őrizni fogja. A kiállítást a Nyőgéri Falunapon Nagy Károly polgármester nyitotta meg; tudósított róla Vas megye napilapja a Vas Népe is 2012. aug. 14-i számában Az alföldi tanyavilág néptanítója címmel. (Bozzay Lajosné, könyvtáros)