A Megszentelt Élet Napja kapcsán az Új Ember interjút készített Labancz Zsolt tartományfőnökkel, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnökével.
A Megszentelt Élet Napja kapcsán az Új Ember interjút készített Labancz Zsolt tartományfőnökkel, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnökével.
– Magyarországon harmincnál is több férfirend van,
egymástól sokban eltérő küldetéssel. Hogyan lehet mégis összefogni őket?
– Valóban, életformájukat –
monasztikus, kolduló, illetve apostoli – vagy történetüket tekintve is sokféle
rend létezik ma Magyarországon. A Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciájának
két célja van. Egyrészt összefogni a különböző szerzetesrendekben meglévő
erőforrásokat és elkötelezettségeket, másrészt elősegíteni a rendek közötti
együttműködést. Hisszük, hogy az összefogással nagyobb energiákat
mozgósíthatunk, mint külön-külön. Ez persze visszahat majd az egyes
közösségekre is.
Van egy prófétai feladatunk
is: előre meg kell álmodnunk a magyarországi szerzetesség jövőjét. Közösen kell
kigondolnunk azt, hogy mely utak vezetnek egy életteli jövő felé.
Nagy előrelépés, hogy a megszentelt
élet napja körül elindul egy szerzetesi honlap. A szerzetes. hu-t – melynek
címe a II. János Pál pápa által inspirált Gratuitas, azaz ingyenesség lesz – a
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Szerzetesteológiai Intézete
indította el, de a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciája szeretné segíteni
működését. A honlap nemcsak a már megszentelt életet élőknek kíván
információkat nyújtani, hanem azok számára is igyekszik útmutatást adni, akik a
szerzetesrendek iránt érdeklődnek. Olvashatóak lesznek itt tanulmányok, rendi
tájékoztatók is. Később ehhez kapcsolódva egy elektronikus folyóirat is indul
majd.
A szerzetesközösségek –
világiakkal közös – együttműködésének jó példája a Servitor Pro Multis Kft.,
melynél a gazdasági működés kedvezőbb feltételeinek megteremtése érdekében jött
létre az összefogás. Ehhez plébániák, egyházi mozgalmak, intézmények is
csatlakoztak. Az anyagi téren megvalósuló együttműködés és bizalomépítés alapot
teremthet ahhoz, hogy más vonatkozásban is könnyebben keressük és találjuk meg
a közös tevékenységek lehetőségeit.
– Milyen helyzetben van ma a szerzetesség Magyarországon?
– Reménnyel átitatott
realizmussal kell tekinteni a mai viszonyokra. Nagyon sok olyan vonással
rendelkezik a magyar szerzetesség, mely a Szentlélek működéséről tanúskodik.
Van olyan monasztikus közösség, mely a lectio divina (a lélek táplálkozása
Isten igéjének olvasásával – a szerk.) útját újra felfedezi, van olyan rend,
mely az eredeti karizmájához szeretne visszatérni, máshol a testvéri élet
jobbítása felé tesznek lépéseket.
Másrészt vannak elöregedő
rendek is, amelyek a kommunizmus után újjáéledtek, ahol a szerzetesek hűségben
élték meg hivatásukat, de fiatalok már nem csatlakoztak hozzájuk. Arra kell
számítani, hogy tíz éven belül lesznek olyan közösségek, amelyeknek tagjairól
és intézményeiről gondoskodnunk kell.
– A hit évének feladataiból, az újraevangelizációból miként
tudják kivenni részüket a szerzetesrendek?
– XVI. Benedek pápa Porta fidei című apostoli levelének
következő mondatát mintha nekünk írták volna: „A mai világnak elsősorban olyan
emberekre van szüksége, akiknek szívét-lelkét megvilágosította az Úr szava, és
így képesek sokak szívét, elméjét megnyitni arra, hogy vágyódjanak Isten és a
vég nélküli igaz élet után.” Mi olyan emberek szeretnénk lenni, akiknek a
szívét megvilágítja az Úr szava. Ha a hivatásunkhoz hűek tudunk maradni, ezt
belső örömmel és odaadottsággal tudjuk élni, akkor ennek önmagában evangelizáló
ereje van. Akkor esély van arra, hogy mások is vágyódjanak az igaz élet után. A
sokféle tevékenységet is – hitoktatás, rászorulókkal való foglalkozás,
lelkipásztorkodás – ebben az összefüggésben kell folytatnunk.
– Az egyház Magyarországon a hivatások terén komoly
létszámgondokkal küzd. Hogyan lehet megismertetni, megszerettetni a mai
fiatalokkal a szerzetességet?
– Hazánkra az a jellemző, ami
sajnos Európára is, hogy az elkötelezett életre való hajlandóság csökken.
Fontos azonban, hogy elsősorban a valósággal foglalkozzunk, ne az
elvárásainkkal. Igen, örülnénk, ha több fiatal kopogtatna rendházaink ajtaján
felvételét kérve. Ugyanakkor látnunk kell, hogy vannak nagyszerű fiataljaink,
akiket megragadott a krisztusi radikalitás, és közösségben szeretnék Isten és
embertársaik szolgálatára szentelni az életüket. A mai média sztereotípiákat
közvetít a szerzetességről, melyek lebontásában, helyreigazításában nagy
feladatunk van. Erre jó példa az Iránytű hivatástisztázó műhely, ahol a
Sapientia főiskola berkein belül a szerzetesrendek hivatásgondozással megbízott
tagjai működnek együtt.
– Elfogadottabbá lehet tenni a szerzetességet a társadalom
szemében?
– A szerzetesrendek
együttműködésének komoly társadalmi üzenete van. Ma ugyanis bizalomhiányt
tapasztalunk szerte az országban. Ám ha mi tudunk bizalmat építeni egymás
között, akkor ez meghívást jelent a társadalom számára is. Azt tapasztaljuk,
hogy az emberekben nagy az igény a transzcendens felé, sokan keresik az élet
értelmét, vágynak valami másra, többre. A szerzetesrendeknek a spirituális élet
szakértőiként segíteniük kell az embereket, hogy ráleljenek az igazi, krisztusi
útra. Mi, szerzetesek osztozunk minden ember közös sorsában. Azzal, hogy a
szerzetes fogadalmat tesz, nem szűnik meg ember lenni. Ugyanaz a töredezettség
van bennünk is, ami mindenkiben. Életformánk és fogadalmaink által ezt az
emberséget visszük Krisztus közelébe, mert hisszük, hogy „benne ragyogott fel
az emberlét egész teljessége”.
Baranyai
Béla, Új Ember
