Emléktáblát avattak 2013. június 14-én délelőtt a Pozsony megyei Tallóson (szlovákul Tomášikovo) az egykori Esterházy-kastély előkertjében, abból az alkalomból, hogy 250 évvel ezelőtt ebben az épületben nyílt meg Magyarország első állami árvaháza, amelyet tizenhat éven át, 1766-tól 1782-ig piarista szerzetesek vezettek.
Emléktáblát avattak 2013. június 14-én délelőtt a Pozsony megyei Tallóson (szlovákul Tomášikovo) az egykori Esterházy-kastély előkertjében, abból az alkalomból, hogy 250 évvel ezelőtt ebben az épületben nyílt meg Magyarország első állami árvaháza, amelyet tizenhat éven át, 1766-tól 1782-ig piarista szerzetesek vezettek. A tábla készíttetője és az ünnepség szervezője Puss Sándor szlovákiai magyar jezsuita volt, aki évek óta rendez nyári gyerektáborokat Tallóson, a Kis-Duna mellett.
A családias hangulatú ünnepségen Ruppert József piarista mondott beszédet, majd Gyágyor József helytörténész mutatta be az épület múltját. Az árvaházat Mária Terézia királynő és Esterházy Ferenc magyar udvari kancellár alapították 1763-ban, és erre a célra Esterházy saját kastélyát ajánlotta föl. Az intézetet 1766-tól piarista szerzetesek vezetésére bízták. 1773-ig piarista volt az igazgató, a lelki vezető (egyben az elemi iskola vezetője) és a geometria tanára. Később a rendtagok száma csökkent, míg 1782-ben az utolsó piarista is elhagyta az intézményt, amelyet időközben Szencre, majd Pozsonyba, végül Győrbe helyeztek, ahol 1809-ben megszűnt. A kastélyban jelenleg szlovák állami kisegítő iskola működik. Az épület elég rossz állapotban van, felújításra szorulna, de a kastélypark hatalmas és különleges fái máig biztosítják a festői környezetet. Az elkészült kétnyelvű emléktábla sajnos még nem kapott hivatalos engedélyt, így fölhelyezése az épület falára csak később fog megtörténni.
A megemlékezés délután Galánta mellett, a Kaskady konferenciaközpontban folytatódott, ahol pedagógiai tudományos konferenciát tartottak „Gondoskodás az elhagyott gyerekekről – múlt és jelen” címmel. Ennek megfelelően az előadások részben a gyermekvédelem helyi múltját, részben annak mai helyzetét járták körül. Jelenits István a piarista iskolák pedagógiájáról beszélt, Koltai András levéltáros a piaristák által működtetett 18. századi árvaházakról, Horváth Veronika pedig Magyarország második, Nagyszombatban alapított kisdedóvó intézetéről. Jana Levická a szlovák gyermekvédelem helyzetét, Eva Martinkovičová és Bíró Árpádné pedig az általuk vezetett intézményeket mutatták be.
