Miklós Péter történész szerkesztésében megjelent A piarista nevelés újraindulása Szegeden című kötet, mely az intézmény 1991 és 1999 közötti történetét tárgyalja. A Magyarország piarista múltjából sorozat ötödik köteteként megjelent munka tanulmányokat, visszaemlékezéseket és az iskola történetéhez kötődő személyiségekkel készített beszélgetéseket tartalmaz, valamint a tárgyalt időszakból származó képeket ad közre.
250. tanévét zárta le a Dugonics András Piarista Gimnázium – az évfordulóhoz szépen illeszkedik a Miklós Péter történész szerkesztésében megjelent A piarista nevelés újraindulása Szegeden című kötet, mely az intézmény 1991 és 1999 közötti történetét tárgyalja.
„Szabadság és űr, a szárnyalás korlátlan lehetősége és a mérce hiányából adódó kivetettség, az újrakezdés áldása és a gyökértelenség” – így idézi fel az újraindulás időszakát a kötet előszavában Urbán József SP, akinek első állomáshelye volt a szegedi gimnázium és rendház, később a gimnázium igazgatója, majd a piarista rend magyarországi tartományfőnöke volt.
A Magyarország piarista múltjából sorozat ötödik köteteként megjelent munka tanulmányokat, visszaemlékezéseket és az iskola történetéhez kötődő személyiségekkel készített beszélgetéseket tartalmaz, valamint a tárgyalt időszakból származó képeket ad közre.
„A piarista hagyomány több mint négy évszázados hagyományából Szeged is részesült, hiszen a városban 1720-ban letelepedett kegyes atyák egy évvel később megnyitották iskolájukat. A szegedi piarista gimnázium falai között több mint százezer diák tanult az elmúlt csaknem háromszáz évben” – írja bevezetőjében Miklós Péter. 1948-ban az államosítással törés következett be az intézmény történetében, és csak a rendszerváltás után kezdhette meg ismét működését a piarista gimnázium.
Az 1991 és 1999 közötti időszakról történeti áttekintést ad Miklós Péter írása, illetve Futó Béla piarista atya visszaemlékezése. Zombori István történész, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szegedi elnöke arról értekezik, milyen szerepet játszott az újrakezdésben a KÉSZ, Vajda Tamástól pedig a Sík Sándor Piarista Egyetemi Kollégiumról olvashatunk. Nem marad ki a kötetből az újraindult iskola zenei neveléséről szóló írás sem Lajos István tollából, Rakonczai János főiskolai tanár, öregdiák és az újraindulásban is szerepet vállaló tanár, valamint Sárközi Sándor piarista szerzetes szubjektív visszaemlékezései a piarista iskola világába engednek bepillantást.
A beszélgetések még személyesebbé teszik a tárgyalt időszakot. A szegedi piarista gimnáziumban tanult például Paskai László bíboros is, aki a keresztény nevelésről beszél a kötetben, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök pedig nem csak diákként kötődött az intézményhez, hanem főpapként tevékeny szerepet vállalt az iskola újraindításában is. Az állam és a város nézőpontjáról a Szalay Istvánnal, Szeged egykori polgármesterével, illetve egyházi ügyekért felelős államtitkárral készített beszélgetés ad képet. A könyvben megszólalnak piarista atyák – Kállay Emil, Szegheő József és Urbán József – és tanárok is, mint Kakuszi Péter, Fodor Gábor, Angyal László és Károlyi Attila, jelenlegi igazgatóhelyettes.
A kötet végén az újraalapítás kronológiáját találjuk, majd gazdag képanyagot, az 1991-es Veni Sanctétól az iskola mindennapjai, kirándulások életképein át a templom felszenteléséig.
