Augusztustól Vereb Zsolt irányítja a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskolát.
A budapesti születésű, matematika–fizika szakos piarista atyát eddigi útjáról és intézményvezetői terveiről kérdezte a Kisalföld munkatársa.
„Szolgálatommal építeni, növelni, erősíteni, éltetni szeretnék az elkövetkező években” – vallja a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola új igazgatója, Vereb Zsolt. A budapesti születésű, matematika–fizika szakos piarista atyát eddigi útjáról és intézményvezetői terveiről kérdezte a Kisalföld munkatársa.
Augusztustól Vereb Zsolt irányítja a mosonmagyaróvári Piarista Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskolát. A korábbi intézményvezető, Farkas István („Lupus atya”) házfőnökként, a rendi közösség elöljárójaként folytatja tevékenységét. Ő viszi tovább többek közt a vasárnapi „tipegős misét”.
– Budapesten születtem. Felhőtlen gyerekkorom volt, szüleim komoly áldozatokat vállalva mindent megadtak nekem és két fiatalabb testvéremnek. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem 1978-ban. Matematikatanárom a bezenyei születésű Pogány János, latintanárom az egykori óvári piarista igazgató, Galambos László piaristák voltak. Érettségi után felvételemet kértem a piarista rendbe. Kispapi éveim alatt párhuzamosan jártam a rendi teológiai főiskola, valamint az ELTE képzéseire. Ez utóbbin matematika–fizika szakos diplomát szereztem – kezdi beszélgetésünket Vereb Zsolt, aki az elmúlt 26 évben a rend több gimnáziumában tanított, Budapesttől Kecskeméten keresztül Vácig. Utóbbi intézményben már ismerkedett az iskolavezetés feladataival. Innen Nagykanizsára vezetett az útja. Itt tizenhárom évig igazgatta a helyi iskolát. Irányítása alatt kiépült a gimnázium, megszületett a kollégium, megnyitotta kapuit az első magyar piarista óvoda. Az elmúlt évben tanulmányúton vett részt Spanyolországban és a Dominikai Köztársaságban, amely izgalmas vállalkozásnak bizonyult.
– Az idő legnagyobb részét Granada bevándorlók által lakott, igen szegény negyedében töltöttem. A szerzetesek részben tanítanak a belvárosi piarista iskolában, részben segítik a szegénynegyed utcákon kallódó fiataljait értékes és értelmes szabadidős programok szervezésével. Haiti szigetén megdöbbentő volt a szegénység és a jókedv kontrasztja. Nagy szeretettel fogadtak a dominikaiak. Ott mindennap miséztem, prédikáltam – emlékezett vissza a piarista atya, aki Mosonmagyaróvárra való megérkezéséről is vallott.
– A város polgárai megelőlegezett bizalommal és szeretettel nyitottak felém, amiért ezúton is köszönetet mondok. Ennek a szeretetnek oka részben az államosítás előtti régi iskola máig tartó kisugárzása, részben a dr. Thiesz Józsefné Angéla által újonnan megszervezett, Pályi Gábor, Sárközi Sándor és Farkas István piaristák által gondos kezekkel vezetett, újraindult iskola közösségének hitelességét, értékteremtő voltát hirdeti. Örömteli, hogy ebben a határközeli kisvárosban milyen sokan választják a piarista iskolát: idén a tavalyi két első osztályhoz képest hármat indítottunk.
– Fontosnak tartom, hogy a vezető jó példával járjon elöl, a munkából tisztességgel kivegye a részét. Amellett, hogy távlatokat nyit, irányt mutat, közösséget formál, minőséget teremt. Ha kell, tudjon széket pakolni, udvart seperni, azaz benne lenni az iskolai élet sűrűjében. Nagyon nem szeretem a látszatmunkát. Példaképem a gótika, ahol az épületek oromdísz szobrait hátulról is kifaragják. Ezt ugyan az utcai járókelő már nem látja, de a szobrász az Istennek készíti alkotását.
– Szeretném, ha a középiskolai oktatásunk még jobban megerősödne és a Győr által leárnyékolt, határközeli városban a Kossuth-gimnáziumnak méltó kihívói, jó értelemben vett vetélytársai lennénk. Szeretném elérni, hogy a nyolcadikos diákjaink fejében meg se forduljon, hogy más középiskolát is lehetne választani. Ennek a programnak része a nyelvoktatás még hatékonyabbá tétele és az iskola meglévő kincseinek előhozatala, tartalékainak mozgásba hozása például emelt szintű, tagozatos képzés bevezetésével – számolt be további terveiről az új piarista iskolaigazgató.
Forrás: Kisalföld
