Sárközi Sándor piarista atya magyar-német-hittan szakos középiskolai tanár, a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Házban él, ahová Kecskemétről érkezett több mint 6 évvel ezelőtt. A következőkben kinti hivatásába enged betekintést személyes hangvéteéű sorain keresztül.
Cinkék röpködnek a ház előtti bokrokon, szól a déli harangszó, le-föl járok házunk előtt. Piaristaként a ferences Somlyó közelében. Jól megférünk, immár 6 éve. Asztrik, Anaklét, Arthur, Ambrus, hogy csak az ABC elejét említsem… Szerzetes a szerzetesek közt. Már rendalapítónk, Kalazancius nagyra becsülte Franciscust, többször elzarándokolt Assisibe, a szegénység radikális szeretetét tőle tanulta. A gyerekek szeretetét pedig még otthonról, a katalán Peraltából, a nyolcgyerekes családból hozta magával. Országot váltott, de szívet nem.
Csíksomlyó erőterében…
Minden papnak dobog a szíve, amikor először mutat be szentmisét a kegytemplomban. De ez csak a szokásos megilletődés. Igazából a hívek áhítata fogott meg. Elsőszombati liturgiák, térdeplések a kopott kövön a rózsafüzér alatt, tömegek kitartó zarándoklatai, buzgó énekei. Közben gyóntatok hátul, nem sokat beszélve, de komolyan véve a gyónót és gyónását, és Azt is, aki adja a feloldozást. Pedagógusokat Szentgyörgyből, asszonyokat-férfiakat Hidegségből, idegenbe készülő édesanyát, patrulokat és munkanélkülieket, fiatalok szenvedélyeit és gyermekek elmosolyodását. Jóllehet otthon is templomjárók, de ide húzódnak hónapról-hónapra. Számukra nem üres szólam, hogy „Mária köténye védőn takarja be” őket és közeli-távoli szeretteiket. Elégtételül sokszor azt kérem tőlük, hogy az összegyűlt zarándokokért ajánljanak fel egy-egy tizedet…
Nem szeretek mások előtt jámborkodni, pedig erről szól papi életem. Jól esik észrevétlenül hátul meghúzódni, vámosként, letérdelni futballgörcsös lábaimmal, szolidárisan együttimádkozni, családomért, régi és újabb diákjaimért, a tőlem segítséget kérőkért, az általam esketett párokért… Aztán a gyertyás körmenet alatt – végre járhatunk! – nem pletykákat megosztani, nemcsak elérzékenyülni a kígyózó meneten, hanem énekelni a kihajoló kórházi betegekért, zarándoktársakért. Aztán, kissé összerogyva, szusszanás a ferences ebédlőben. Velük.
Csíksomlyó erőterében…
A Mária Rádió Csíksomlyói Stúdiójának műsoraihoz Ferencz Kornélia hívott. A magyartanárt hívta. Kedvenc szépirodalmi olvasmányainkról, klasszikusokról és modernekről beszélgetünk-felolvasunk. Szívet megmozgató írások Kosztolányitól, Móra Ferenctől, Fekete Istvántól, Goldingtól, Tolsztojtól, Wass Alberttől, a Gulág-irodalomból… Közben a zeneirodalom gyöngyszemei… A piarista „pietas” (vallásosság) mellett a piarista „litterae” (tudománytisztelet) is szót kaphat. A kultúra megbecsülése, egy imádságos rádió keretein belül. Napokig tartó készülődések a délelőtti gimnáziumi órák után, hozzáolvasások, zenekeresések. Nem gondoltam, hogy egyszer „egész népemet fogom”, persze középiskolás fokon, tanítani. „Írástudói” kötelesség, és boldogság… Hívnak magukkal a falvakba is, imádkozás-felvételekre, de délutánonként más a dolgom. Korrepetálások…
Csíksomlyó erőterében…
A Csaba testvér által létrehozott Szent István Otthonba én kopogtattam, a megalakulás heteiben. Tárt ajtókkal fogadott az igazgatónő. Azóta délutáni-esti tantárgyi segítések, lelki beszélgetések bentlakókkal, nevelőkkel… Van diák, akivel a szorzótáblát gyakoroltuk, van, akivel olimpiászra, érettségire készülünk, de sokan nem is igénylik a tanári segítséget. Megyek végig, köszöngetve, a fiúk folyosóján, majd a lányokén. Sok üresjárat. És furcsa helyzetek… (Pedig hozzászoktam a kamaszvilághoz korábbi évtizedeimben Kecskeméten, Szegeden, Mosonmagyaróvárt.) Mosolyok és óvatosságok, depressziók és önérzetességek, sár a múltban és jelenben, kiszolgáltatottságok, kötelező hálák… Rólam valójában mit gondolnak? Csütörtökönként mennek kötelezően a kegytemplomba, az esti misére.
Itt is esteledik. A szomszéd a hullott gyümölcsöt szedi. Szúnyogok, bogarak… Kutyus (azt hiszem) boldog, hisz együtt lehetünk, no meg a kapott csont sem akármi. Sokszor gyanakodtam, hogy csak érdekből „szeret-e”? Azt hiszem, akkor elkergetném…
Csíksomlyó erőterében élek, de piarista szerzetesként. Gyónva és gyóntatva, tanítva és tanulva, mellékszereplőként, figyelmetlenségek és ragaszkodások közt. Szolgálva, de nem szolgaként. Könnyes boldogságban.
Sárközi Sándor SP
