A Piarista Rend Magyar Tartománya áldott, szeretetben, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kíván. A cikkben Labancz Zsolt tartományfőnök atya húsvéti köszöntője olvasható.
A Piarista Rend Magyar Tartománya áldott, szeretetben, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kíván Labancz Zsolt tartományfőnök atya gondolataival.
2014 húsvétján
Olyan szép, ahogyan évről évre összekapcsolódik a természet tavaszi sarjadó megújulása és a nagyböjti időszak, Jézus húsvéti feltámadására való készületünk. Az egyre többször s egyre melegebben ragyogó napsütésből, a zöldülő-virágzó növényekből árad felénk a megújulás hívása. Húsvét ünnepe újra és újra arra szólít, hogy keressük életünk igaz forrását, s keressük életünk megújulását. Ferenc pápa nemrégiben magyar nyelven is megjelent Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdítása igen sok értékes és provokáló, kihívást adó szempontot kínál e húsvéti megújulási úthoz.
Bizalom a szentségekben
A nagyböjti időszak hagyományosan a bűnbánat, a megtérés, a megújult Krisztushoz térés időszaka. Ezen az úton különös jelentősége van Egyházunkban a szentségeknek: elsősorban az Eucharisztiának és a bűnbocsánat szentségének. Ferenc pápa a papokhoz fordulva így ír: „a gyóntatószék nem lehet kínzókamra, csakis az Úr irgalmasságának a helye.” Hiszen, ahogyan folytatja: „Mindenkihez el kell hogy jusson Isten üdvözítő szeretetének vigasztalása és ösztönzése, amely – túl a hibáin és elesésein – mindenkiben titokzatosan munkál.” (EG 44.) Az Oltáriszentséggel kapcsolatban pedig így tanít és buzdít: „Az Eucharisztia, jóllehet a szentségi élet teljességét jelenti, nem jutalom a tökéletesek számára, hanem bőkezű gyógyszer és táplálék a gyöngéknek.” (EG 47.) Sokszor gondolkodunk úgy Istenünkről, hogy először meg kell változnunk, előbb jóvá kell lennünk, s majd utána állhatunk „Isten színe elé”. Ferenc pápa szavai ahhoz az evangéliumi igazsághoz vezetnek minket vissza – vagy inkább haza –, hogy higgyük el: Isten életünk minden szakaszában velünk van, szerető jelenlétével már most kísér minket, szomjazza a velünk való találkozást, s épp innen fakadhat életünk alakulása, változása is.
Öröm
Húsvét a bőséges alleluja időszaka. A feltámadt Krisztussal való találkozásból mély benső öröm fakad: visszakapjuk „lelkünk fiatalságát”, kitisztul életünk értelme, újra bekapcsolódunk a megváltás világába. Ahogyan Ferenc pápa írja: „Akik engedik, hogy [Jézus] üdvözítse őket, azok megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm.” (EG 1. ) Keresztény létünk nem csak az egyházi év ezen szakaszában kell, hogy feltámadástól „megjellegzett” legyen, egész életünkben arra kapunk meghívást és egyben küldetést, hogy a feltámadás és a Feltámadott örömének tanúi legyünk. Sokféle formájú „elsivatagosodás” játszódik le körülöttünk. E sivatagos, a teljes életre szomjazó világban arra hív Ferenc pápa, hogy „amfora-emberek legyünk: adjunk inni másoknak”(EG 86.) – elsősorban örömünkkel szólítva meg azokat, akik örömüket és életük értelmét keresik.
Új kapcsolatok építői
A feltámadott Úrral való találkozás arra hív, hogy „győzzük le a mai világ sugallta gyanakvást, az állandó bizalmatlanságot, a megtámadástól való félelmet, a védekező magatartást.” (EG 88.) És bár sokszor magunk is hajlunk a bezárkózásra, a feltámadás öröme arra késztet, hogy „vállaljuk a másik arcával, minket megszólító fizikai jelenlétével, fájdalmával és kéréseivel, ragadós örömével való találkozás kockázatát.” Az új, megváltott világ csírái indulnak el ezekkel a találkozásokkal, az így alakuló kapcsolatokkal, ahol számot vetünk „az evangélium társas természetének realizmusával”.
E gondolatokkal kívánok minden kedves Olvasónknak, a tágas piarista közösség tagjainak áldott, a feltámadás örömét hozó szent Húsvétot:
Labancz Zsolt SP
tartományfőnök
