Az újbudai kerületi önkormányzat emléktáblát avatott a budapesti piarista általános iskola egykori, sokak által szeretett világi tanára, Mathia Károly alezredes, zeneszerző utolsó budapesti lakóházának külső falán, a Fehérvári út és a Bocskai út sarkán (XI. kerület, Fehérvári út 23.).
Az újbudai kerületi önkormányzat emléktáblát avatott a budapesti piarista általános iskola egykori, sokak által szeretett világi tanára, Mathia Károly alezredes, zeneszerző utolsó budapesti lakóházának külső falán, a Fehérvári út és a Bocskai út sarkán (XI. kerület, Fehérvári út 23.). Az 2015. január 16-án délután tartott ünnepségen a táblát Molnár László alpolgármester avatta föl, majd pedig Borián Tibor piarista szentelte meg, Mathia Károly egykori tanítványainak jelenlétében.
Polihisztor volt, a bölcsésztudományok doktora, gimnáziumi és főiskolai tanár, zeneszerző, az MTA népzenekutató csoportjának munkatársa. „Olyan ember, akit könnyű volt szeretni és nehéz elfelejteni” – írta róla az Új Ember hetilap.
Eötvös-kollégistaként kiváló professzorai szerettették meg vele a tudományos kutatómunkát. A bölcsészkar (magyar-történelem-latin szakon végzett) mellett a zeneakadémián is diplomázott. A kiemelkedő zenei tehetség Kodály Zoltán tanítványa volt. Később olasz és angoltanári diplomát is szerzett.
A budai Rákócziánumban, a kőszegi honvéd alreáliskolában, a Ludovikán, a pesti bencés és piarista gimnáziumokban, majd az ötvenes években egy tanonciskolában tanított. (A negyvenes évek derekán, a budapesti bencés gimnázium utolsó működő osztályainak énektanáraként nemcsak zene- és énekoktatás terén nyújtott kiváló pedagógiai munkát, hanem széles körű műveltségével és empatikus lényével is méltó tanártársa volt a nagy múltú szerzetesi iskolának.)
Tanári működése mellett a népzenekutatás és a zeneszerzés volt az élete. Kodály közvetlen munkatársaként nevét a Magyar Népzene Tára kötetei őrzik. Különösen vonzotta a szakrális néprajz és népzene. A Jeles napok című kötet Betlehemes játékok című fejezete az ő nevéhez fűződik. Zeneszerzőként Sík Sándor szerzőtársa volt.
A kommunista hatalomátvétel után ez a nagy tudású férfi „csak” szakmunkásképző intézetben taníthatott. Ezt a munkát is nagy szeretettel és igen eredményesen végezte. Keresztény elkötelezettsége miatt azonban még itt sem hagyták nyugodtan dolgozni. Rendszeresen zaklatta az ÁVH.
1961. február 7-én házkutatást tartottak nála. Az akkor készült jegyzőkönyv tanúsága szerint az ekkor lefoglalt „tárgyak” között volt kéziratainak, jegyzeteinek jelentős része, a Ludovika Akadémia Közlönye 1877-ből, tizenegy Zászlónk című cserkészkönyv,Bangha Béla két könyve, a Magyar Cserkész című újság két évfolyamának bekötött példányai. Elvittek tőle továbbá egy darab nagyméretű papírbőröndöt, valamint öt darab takarékbetétkönyvet, melyekben összesen tizenháromezer forint volt.
Hozzátartozói szerint korai halálát e zaklatások okozták. Mathia Károly tehát – közvetve – politikai gyilkosság áldozata lett. Az ötvenes években hetvennél több kórusművet komponált. Nagy részük máig kiadatlan, de a „szakma” ismeri munkásságát. Egykori kollégája, Papp László a Magyar Nemzetben így zárta megemlékező sorait: „tanítványainak ezreiben él emléke. Aki környezetében élt, jobb lett és boldogabb”.
Fotók: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10153556577077738.1073741853.110914267737&type=1
Forrás: Koltai András, ÚJ EMBER
