„Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.”- Szabó László piarista atya nagyböjti elmélkedése.
A mai evangéliumban ezt olvassuk Máté evangélistától:
„Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.”
Jézus itt arról beszél, hogy milyen kapcsolatot remélhetünk az Istentől. Felszabadítja a szívünket arra, hogy a szívünkben lévő istenkép a jó atyáról szóljon. Éljen ő úgy a szívünkben, hogy ő az én jó Atyám – a mi mennyei Atyánk. Mi pedig az ő fiai vagyunk – és akkor is így van ez, ha van mit a számlánkra írni, ha nem mindig tudunk az ő jó fiai lenni. Jézus Istene mindannyiunk számára, válogatás nélkül, mindentől függetlenül jóságos mennyei Atya. Mindegy, hol élsz, hol születtél, mit hordozol a szívedben, milyen utat jártál be vagy éppen hol vagy eltévedve – ő számodra mindig a jóságos Atya akar lenni. Ezt a kapcsolatot kínálja föl.
És hív téged ajtajához, hogy akár éjjel van, akár nappal, merjél kopogtatni. Merjél megjelenni házának ajtajánál, és ne félj attól a pillanattól, amikor kinyitja az ajtót. Ne félj attól a tekintettől, amellyel találkozni fogsz! Merj bejelentkezni nála és merj kérni! Azaz merj kapcsolatban lenni az Atyával!
Jézus arra bátorít bennünket, hogy ne féljünk ettől a kapcsolattól. Isten nem elvenni akar az életünkből, hanem beletenni, gazdagítani – áldani, kiegészíteni és gyógyítani. Ne féljünk attól, amit az Istennel való kapcsolat, vagy inkább maga az Atya ebben a kapcsolatban tehet velünk.
Ugye milyen fontos érezni, hogy van az életedben legalább egy fontos, nagyon fontos ember, akire számíthatsz? Aki figyel rád, aki megtart, amikor meginogsz, aki meghallgat, ha valami fáj, aki noszogat, ha megálltál… Ilyen, mégilyenebb az Isten velünk. Így hozta el Jézus nekünk az Istent: atyaként.
És ugyanebben az evangéliumi fejezetben Jézus arra is felhívja a figyelmünket, hogy az Atya tekintetében nem egyedül vagyunk. Túl azon, hogy személyes gondja van mindannyiónkra, közösségként tekint ránk, emberekre. Együtt lát bennünket. És nem tudja elképzelni azt a számára is képtelenséget, hogy ővele békében élek, tőle jót kérek magamnak és enyéimnek, de a többiekre nincs gondom, vagy éppen gondatlan vagyok velük és a világgal.
Tedd meg az embereknek mindazt a jót, amit magadnak kívánsz! Mindenkinek, kivétel nélkül add meg a tiszteletet, az emberméltóságot, a lehetőséget a változásra, a nagylelkűséget, hogy a saját útján találja meg a jót és ne azon, amit te gondolsz neki! Szabadíts ki minden embert ítéleteid és megbélyegzéseid fiókjából! Ha látod benne azt, ami nehéz neked, ami bánt téged, próbáld megkeresni a bűn mögött az elesettséget, ami azt okozza.
Nem könnyű szeretni. Sokszor a jót még kívánni sem könnyű, ha megbántottak és sértettek vagyunk. Talán lehetetlen is – vagy mindenképpen annak tűnik: embernek lehetetlennek. Hát akkor legyen ez, amit mennyei Atyánktól kérünk. Kérjük őt, hogy tanítson minket igazán szeretni. A szónak nem a giccses, hanem a mélyen emberi és emberfeletti értelmében. Adja meg nekünk ezt, mert mi nehezen találjuk. Nagyböjtben legyen ez a legfontosabb kérésünk.
Akarsz szeretni, megbocsájtani, jót akarni? Ha megtenni nem is, legalább kérni tudod?
Bátorság!
