A piarista szakképzősök Érsekújvárban jártak, ahol a helyi iskola magyar osztályának asztalosaival közösen dolgoztak a Határtalanul! pályázat keretein belül.Ezen felül a hamvazószerdai szentmise keretében akolitussá avatták Serényi Tamás piarista szerzetest, aki ezzel újabb lépést tett előre a pappá válás útján. Besze Erika beszámolója.
A piarista szakképzősök Érsekújvárban jártak, ahol a helyi iskola magyar osztályának asztalosaival közösen dolgoztak a Határtalanul! pályázat keretein belül. Az asztalosok közül választott hét tanulóval Galsa László nevelési igazgatóhelyettes és Klincsok László asztalos szakoktató utazott Felvidékre. A két csoport Pozsonyba is ellátogatott, a diákok pedig intarziát készítettek a két iskola címerével. A folytatásban márciusban érkeznek Gödre az érsekújváriak, ahol a közös program végén a két iskola igazgatója, Száraz István és Dekiszkyné Fejér Rita testvériskolai egyezményt ír alá.
A február másik fontos történése a gödi piarosok számára a hamvazószerdai szentmise volt, melyen akolitussá avatták Serényi Tamás piarista szerzetest, aki ezzel újabb lépést tett előre a pappá válás útján. Labancz Zsolt tartományfőnök atya homíliájában azt mondta: „Ha belegondolunk, hogy a szüleink mennyi mindenről mondtak le, hogy nekünk életünk legyen, akkor látjuk, hogy a szeretet az így működik. Sokszor le kell mondanunk valamiről, ami nekünk jól esne, hogy a másik ember élete bontakozhassék és a Nagyböjt ennek jó gyakorló terepe. Önmagában semmit sem használ, ha nem eszünk húst. Ha ezt a belső magatartást gyakoroljuk, hogy valamiről lemondunk, akkor ez segíthet minket abban, amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy a másik ember miatt kell lemondanunk valamiről, akkor szintén meg tudjuk tenni ezt a döntést. A most kezdődő Nagyböjt arra hív minket, hogy hadgyakorlat-szerűen gyakorlatozzunk. Tegyük próbára magunkat, hogy miről tudunk lemondani! És persze nemcsak a hús van itt, vannak egyéb finom ételek, italok, a dohányzás, vagy bármi más dolog, amihez tudunk ragaszkodni és nem is olyan könnyű legalább néha elhagyni.”
Serényi Tamás: „Néhány hónappal ezelőtt azt ünnepeltük, hogy megszületett Jézus, akiről azt hisszük, hogy megmutatta a környezetének, hogy mennyire Isten mennyire szeret minket. Embereket hívott maga köré, akik ezt megérezték rajta, akik ezt annyira fontosnak tartották, hogy nem bírták ki, hogy ne mondják tovább. És így ez a kis közösség, aki ott Jézus köré összegyűlt, egy évszázadon belül az egész Római Birodalomban jelen volt, aztán időben is tovább adták egymásnak, egyszer csak eljutott Kalazanczi Szent Józsefhez is. Tizenöt évvel ezelőtt, akkor még én nem is hittem Istenben, kapcsolatba kerültem ezzel a közösséggel, a szegedi Egyetemi Lelkészségen, megtanultam tőlük, hogy Isten mennyire szeret minket és most itt állok. Mit is jelent nekem az akolitusság? Jézus Krisztus az utolsó éjjelen, mikor a barátaival volt, csinált egy furcsa dolgot. Azt mondta az ott lévő kenyérre, hogy „Ez az én testem.” A szeretet fontos és életadó, olyan mint a kenyér, táplál titeket. A pap ezt az önátadó gesztust. Én teljesen odaadom magam Nektek. Nagyon szeretlek benneteket. Az akolitusság erről beszél, ebben szeretnék segíteni, hogy ehhez a gesztushoz jussak közelebb, ezt értsem meg. Ez a gesztus nagyon fontos lett a keresztényeknek. „
Besze Erika
