Az idei Báthory-napok egyik kiemelkedő eseménye volt egy Pállya István piaristát (1740–1802) ábrázoló emléktábla leleplezése és megáldása a kolozsvári Báthory István Líceum emlékfalán – írja a VASÁRNAP c. hetilap.
Pállya Istvánt az irodalomtörténet az iskoladrámák védelmezőjeként és a 18. század második felében azok tehetséges művelőjeként mutatja be. A piarista iskolák később kezdték a színjátszást, iskoladrámák előadását, mint a kor többi iskolája. Kelet-Európában is így indult meg a kezdés. Először óvatos engedélyezés a rendfőnökségtől, később jóakaratú beleegyezés, majd buzdítás a darabok előadására. Mikor aztán a privigyei piarista iskolában 1670-ben megnyílt a poétikai osztály, megkezdődött az iskolai színjáték is. Ez az évszám jelzi a piarista iskoladráma kezdetét Magyarországon.
Dugonics András és Pállya István piarista atyák voltak az elsők, akik hirdették, hogy az iskolai színielőadások magyar nyelvűek legyenek. A magyarság ebben az időben ébredt rá nemzeti hovatartozásának tudatára, s a magyar nyelv művelésének kötelességérzete felébredt a jobb magyar lelkekben. A német nyomással szemben a magyar nyelv ápolása volt a fő cél, s ezt a lelkes piarista tanárok – köztük Pállya István – főképp a magyar irodalom termékein át vélték megvalósíthatónak.
Pállya István már piarista növendékpap korában megérezte, hogy a nemzetet a magyar nyelvű irodalom megszeretésére kell majd ránevelnie, mégpedig először a szépirodalom, de a dráma útján is. Veszprémi tanársága idején Pállya Istvánnak, mint „a költészet és ékesszólás oktatójának”, szokás szerint színműveket kellett készítenie az ifjúság számára. Itt több színművet írt, köztük két magyar nyelvűt. 1767-ben Pazarlay és Szűkmarkosy című magyar darabját nagy sikerrel játszották. 1769-ben a nyitrai gimnázium és országos hírű konviktus igazgatójává nevezték ki, majd a rendi elöljáróság Kolozsvárra küldte. A Báthory István által alapított virágzó kolozsvári líceumot a jezsuita rend eltörlése után, 1776-ban a piarista rend vezetésére bízták. Mária Terézia az alapítólevelet 1776. június 7-én adta ki. Pállya István azon év október 2-án érkezett öt társával Kolozsvárra. A kolozsvári piarista rendház első házfőnökeként s a tanintézet első rektoraként a volt jezsuita társházat királyi parancsra internátussá alakította át, a megüresedett nemesi konviktusba pedig a Szent József alapítványosokat helyezte el.
Az így rendezett és részben megújított intézetet 1777. november havában nyitották meg az erdélyi főúri világ és Kolozsvár előkelőségének jelenlétében. 1778-ban Pállya Istvánt Mária Terézia királyi rendelettel Bécsbe hívta, új tanszék felállításával kapcsolatban kérték ki véleményét. Bécsi útjának tulajdonítható, hogy a királynő egy nyilvános könyvtár felállítását, továbbá matematikai és fizikai taneszközök beszerzését hagyta jóvá a főiskolai rangú kolozsvári líceum részére. 1779-ben pedig történelemtanári tanszéket állítottak fel. Mindezek ellenére Pállya Istvánnak sok méltánytalanságot, sőt zaklatást kellett elszenvednie. Emiatt 1782-ben megvált Kolozsvártól, és négy évig a váci nemesi konviktus igazgatója, majd a soproni gimnázium igazgatója lett, ahol tíz évig működött.
Pállya Istvánt, az első kolozsvári piarista igazgatót az egyházi oktatásügy fáradhatatlan munkásaként tarthatjuk számon. A magyar piarista rendtartomány fennállásának 300. évfordulóján, 1942-ben elhelyezett domborművét a római katolikus főgimnázium államosítása után eltávolították. Egykori emlékjelét pótolja, és kiemelkedő munkásságát hirdeti a tiszteletére most elhelyezett emléktábla – hangsúlyozta Ruppert József, a Romániai Piarista Rendtartomány felelőse üzenetében, amelyet az emléktáblát megáldó Kiss Endre iskolalelkész olvasott fel. A Ruppert József piarista gondoskodása nyomán most elhelyezett emléktáblát akár igazságtételnek és történelmi jóvátételnek is tekinthetjük.
Forrás: Vasárnap újság, Fodor György
