HÍRES PIARISTÁK: Agárdy Gyula, a karikaturista

A Mikszáth Kálmán téri rendházból a Piarista Múzeum raktárába beszállított dobozok egyikéből előkerült 2013-ban egy iratcsomó, amely több mint 400 karikatúrát tartalmaz az 1915 és 1935 közötti évekből. Elsősorban piaristák szerepelnek rajtuk, de előfordulnak más papokról és egyetemi tanárokról készült portrék és jelenetek is. Az ironiával átitatott, de sohasem bántó, és gyakran igen találó rajzok Agárdy Gyula (1895–1944) piarista tanár művei, akinek személyisége és életútja is figyelemre méltó.

A Mikszáth Kálmán téri rendházból a Piarista Múzeum raktárába beszállított dobozok egyikéből 2013-ban előkerült egy iratcsomó, amely több mint 400 karikatúrát tartalmaz az 1915 és 1935 közötti évekből. Elsősorban piaristák szerepelnek rajtuk, de előfordulnak más papokról és egyetemi tanárokról készült portrék és jelenetek is. Az ironiával átitatott, de sohasem bántó, és gyakran igen találó rajzok Agárdy Gyula (1895–1944) piarista tanár művei, akinek személyisége és életútja is figyelemre méltó.

 

Sok más piaristához hasonlóan Agárdy Gyula édesapja is kántortanító volt. A Nyitra melletti Nemespannban laktak, így természetes volt, hogy a nyitrai piaristáknál végezte a gimnáziumot. Már a 6. (mai számozás szerint 10.) osztály elvégzése után jelentkezett a piarista rendbe, de „gyöngébb testalkata” miatt kétszer is elutasították. Csak érettségi után léphetett be a rendbe 1913 nyarán.

Már diákkorában kitűnt jó rajzkészségével, és gyakorlati ügyességével. Testvéreinek játékokat készített, zongorázott, hegedült és kiváló céllövész volt, aki nemcsak az iskolai lövészversenyeken ért el eredményeket, hanem faluja madárállományának ritkításában is. Gyakorlati érzéke miatt a rendi elöljárók úgy döntöttek, hogy mennyiség és természettan (tehát matematika és fizika) szakos tanár legyen. Az egyetemet Kolozsváron kezdte, majd mivel a kolozsvári Kalazantinumot 1916 őszén egyesítették a budapestivel, ő is Budapestre került. Itt fejezte be egyetemi és teológiai tanulmányait, majd 1918-ban pappá szentelték.

A tanári munkát Vácott kezdte meg, ahol azonnal megpróbáltatás várt rá. Az 1918. évi októberi „őszirózsás” forradalom, majd az 1919. március 21-én hatalomra jutó kommunista diktatúra alaposan fölforgatta a váci piarista rendház életét. Heteken belül mind a gimnáziumot, mind a rendházat államosították, és a piarista tanároknak Vácon is szembe kellett nézniük azzal, hogy vagy aláírják a kommunisták által követelt nyilatkozatot („az egyházi pályát elhagyom, és a Tanácsköztársaság szolgálatába lépek”), vagy távozniuk kell, méghozzá nem csak az iskolából, hanem a rendházból is. Ez a fenyegetés azonban egyedül Vácott vált valóra. 1919. május 9-én azt az öt fiatal piaristát, aki nem írt alá, kiköltöztették a rendházból. Köztük volt Agárdy Gyula is, pedig számára ez a bátor kiállás különös nehézséget okozott, mert neki nem volt módja arra, hogy rokonaihoz utazzon. Nyitra megyét már 1918 végén megszállta a csehszlovák hadsereg, így a határ átjárhatatlanná vált. Agárdy három hónapig, augusztus elejéig, a kommunista Tanácsköztársaság bukásáig váci ismerőseinél éldegélt, majd diákjai segítségével költözött vissza a rendházba.

Agárdy Gyula pályáján ezentúl már csak az egymást követő diáknemzedékek csintalansága okozhatott izgalmat. A rend öt gimnáziumában is működött: 1924-ig Vácott, majd Tatán, 1926-tól Szegeden, 1929-től Veszprémben, és 1931-től Budapesten.

Szaktárgyain, a matematikán és a fizikán kívül gyorsírást, éneket, zenét is tanított. Szépen hegedült, orgonált és tárogatózott. Több helyen, így Tatán és Veszprémben is zenekart szervezett. Veszprémben három zenekara volt: egy fúvós, egy vonós és vegyes zenekar, amely később szalonzenekarrá alakult. Ő volt az egyik szervezője annak az emlékezetes hangversenysorozatnak, amelyet a tatai, veszprémi és kecskeméti piarista gimnáziumok zenekarai és kórusai tartottak 1931 májusában. Az együttesek mindhárom városban fölléptek (Tatán a rendház udvarán, Veszprémben és Kecskeméten a színházban), indulókat és operarészleteket (pl. Erkel Ferenc: Bánk bán, Adolphe Adam: Ha én király volnék) adtak elő.

Gyakorlati ügyességét elsősorban a fizikai szertárak fejlesztésében kamatoztatta. A budapesti gimnázium kiváló fizikai szertára részben az ő munkájának is köszönhető. A jobb tanulókat mindenhol igyekezett bevezetni a fizikai műszerek szakszerű kezelésébe, és azok szívesen segítettek neki a szertár gondozásában és rendezésében. Budapesten külön fizikai gyakorlatokat tartott azoknak, akik ez iránt érdeklődtek. Sokat tanultak tőle a fizika szakos piarista tanárjelöltek is, mert éveken át ő volt a tanítási gyakorlatot végzők vezető tanára a budapesti gimnáziumban. Tatán az iskolában rádiót szerelt fel hangszóró készülékkel, ami akkor hallatlan újdonság volt, majd Szegeden is épített rádiót maga és a rendház használatára. Szabad idejében szívesen foglalkozott órák és rádiókészülékek javításával.

Kevés beszédű, szigorú, pedáns megjelenésű, de jó indulatú tanár volt, aki iróniával fűszerezett rendreutasításaival a nagyobb fiúk közt is jól tudott fegyelmet tartani. Egészen egyéni módszere volt tanítványai ellenőrzésében. Távcső és vetítő tükör segítségével készített „térfigyelő rendszert”, amelynek segítségével saját szobájából is figyelni tudta osztályát, elsősorban akkor, amikor azok az udvaron vagy az iskola előtt tartózkodtak. Mikor azután valakivel tudatta, amit észrevett, a tettes megdöbbenve álmélkodott rajta, hogy osztályfőnöke honnan tudhatja ezt.

Agárdy Gyula diákkorától kezdve szívesen készített gúnyrajzokat. A kolozsvári Kalazantinumban növendéktársaival együtt Kalóz Anti címmel élclapot készítettek, amelynek ő volt a rajzolója. Később is szívesen megörökítette rendtársait vagy ismerőseit, papokat, szerzeteseket, tanfelügyelőket vagy egyetemi tanárokat, kiemelve jellemző vonásaikat és mozdulataikat. „Mikor társaságban csendesen, keveset beszélve, figyelő szemmel ült, az ember önkéntelenül is azt érezte, hogy modell egy közeljövőben készülő karikatúrához” – írta Biró Imre. A legtöbb rajzát még Vácott készítette 1918 és 1924 között, és ugyan később egyre kevesebb ideje maradt, képei idővel egész gyűjteménnyé nőttek, amely később a tartományfőnöki iroda féltett kincsei közé tartozott, és sok derűs percet szerzett azoknak, akik személyesen is ismerték az ábrázoltakat.

Az 1940. év komoly változást jelentett Agárdy Gyula életében, mert a magyaróvári rendház rektora és a gimnázium igazgatója lett. Megállta a helyét a gazdálkodásban és az adminisztrációban is, de ekkor már komolyan betegeskedett. 1943 nyarán Zimányi Gyula tartományfőnök a váci rendház és gimnázium élére helyezte, de hamarosan májzsugort állapítottak meg nála. 1944 májusában a budai Manrézában működő belklinikára kellett költöznie, ahol május 23-án halt meg 49 évesen. Testét szüleinek lakóhelyére, a Bars megyei Verebélyre szállították holttestét, és ott temették el 1944. május 28-án.

 

 

Koltai András