Március 15-i ünnepségükön rehabilitálta a kecskeméti Piarista Iskola Taska László nemzetőr őrnagyot. Az iskola egykori növendékét 1957-ben, a MÚK mozgalom egyik kecskeméti vezetőjeként zárták ki az intézményből. Hatvan év elteltével fogadta vissza a rend öregdiákjai közé.
Megható pillanatok tanúi lehettek március 14-én, kedden délután a kecskeméti Piarista Gimnázium diákjai. Március 15-i ünnepségükön rehabilitálták ugyanis Taska László nemzetőr őrnagyot. Az iskola egykori növendékét 1957-ben, a MÚK mozgalom egyik kecskeméti vezetőjeként zárták ki az intézményből. Hatvan év elteltével fogadta vissza a rend öregdiákjai közé, emellett átvehette a Kalazancius érmet is.
Az ünnepség a 9. b osztály műsorával kezdődött, majd Kozicz János történész, a gimnázium tanára tartott előadást Klapka Györgyről, a kecskeméti Piarista Gimnázium egykori növendékéről. Ezután következett a rendezvény legkülönlegesebb része. Balai F. István újságíró, az Ötvenhatos kecskeméti olvasókönyv egyik szerzője vezette fel az ünnepi pillanatokat. Mesélt a diákoknak arról, hogyan köthetőek az '56-os történések az 1848/49-es szabadságharc eseményihez. Elmondta, hogy az 1956-os forradalom leverése utána a márciusi szabadságharcra emlékezve született meg a jól ismert jelmondat: Márciusban újrakezdjük!
Azt is megtudhatták a piáros diákok, hogy a MÚK mozgalom egyik kecskeméti központja épp az ő gimnáziumuk volt. KEFI, azaz Kecskeméti Forradalmi Ifjúság néven fogtak össze a diákok a városban, egyik vezetőjük pedig Taska László, az ünnepség díszvendége volt.
– Ide járt, a ti iskolátokba, de a gimnáziumot már nem végezhette el – mondta az esemény főszereplőjéről Balai F. István. – Kuli nyomdában plakátokat készítettek, amivel teleragasztották a várost. Lebuktak és a rendőrségre kerültek. Taska Lászlót politikai nyomásra ki kellett zárni az iskolából, és most jött el az ideje annak, hogy rehabilitálják a piaristák – hangsúlyozta az újságíró.
Ezt követően Nagy Attila SP, a gimnázium igazgatója tolmácsolta Labancz Zsolt tartományfőnök rehabilitációs díszoklevelében szereplő gondolatait.
A levélből kiderült, hogy a tartományfőnök az Ötvenhatos kecskeméti olvasókönyvben találkozott azzal a sajnálatos ténnyel, hogy 1957 márciusában nyilvánvaló politikai nyomásra fegyelmi eljárással eltanácsolták az intézményből Taska Lászlót. Emellett szintén a körülmények kényszere miatt az ország összes katolikus középiskolájából is kizárták.
„Sajnáljuk, hogy ez az igazságtalanság megtörténhetett. Ezúton rehabilitáljuk Önt, semmisnek tekintjük a hat évtizede dokumentumokban rögzített megbélyegző határozatot. Örömmel tekintjük önt a piarista öregdiákjaink népes tábora tagjának.” – állt a levélben.
Az oklevéllel együtt, Nagy Attila igazgató átadta a Kalazancius érmet is Taska Lászlónak, majd a frissen rehabilitált '56-os nemzetőr szólt a diákokhoz.
"A hazáért mindhalálig" – ez volt a mozgalom jelszava, idézte fel Taska László, aki megemlékezett MÚK-os diáktársairól: Szentiványi Györgyről, aki kilenc hónapra börtönbe került, Szirt Leventéről, Bozsó Endréről és a már elhunyt dr. Kenyár Istvánról is.
Elmondta, hogy ő három évet és 49 napot töltött családjától távol a javítóintézetben, de soha sem bánta meg, amit tett. Megköszönte a piarista rendnek rehabilitációját, majd búcsúzóul ennyit mondott a fiataloknak:
„Hazánknak rendületlenül legyetek hívei életetek végéig!”
Forrás és kép: Kecskeméti piaristák, Hírös.hu
