„Piar Tér Idő 100 300 400 – Piarista építkezések régen és most” címmel április 21-én jubileumi építészeti kiállítás nyílt a budapesti Piarista Gimnázium földszinti aulájában. A Magyar Kurír beszámolója a megnyitó rendezvényről.
A tárlat megálmodója Golda János Ybl-díjas építész, a gimnázium egykori diákja, a rend magyar tartományának főépítésze és munkatársa – a kiállítás kurátora Somogyi Krisztina építészkritikus, vizuális intelligenciakutató volt.
A kiállítás ötletét hármas jubileum adta, hiszen ebben az esztendőben ünnepli megalapításának négyszázadik évfordulóját a piarista rend, háromszáz esztendeje indult el a tanítás a pesti iskolában, és százéve épült fel Hültl Dezső tervei nyomán a ma is a rendnek és a budapesti iskolának otthont adó Március 15. téren álló épület.
A megnyitó elején Somogyi Krisztina kurátor köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta, az épület, ahol a kiállítás megnyitójára sor került, nem csupán fizikai értelemben körülhatárolt tér, hanem az élet része: összegyűjt történelmet, sorsokat, örömöket. Kiemelte a kiállításnak azt a részét, melyet a jelenleg az iskolába járó diákok készítettek az épületről – hiszen ők másként látják annak tereit, falait, másként ismerik azt, hiszen naponta hosszú órákat töltenek el benne.
Horváth Bálint, a gimnázium igazgatója köszöntőjében arról szólt, hogy a kiállítás, mely decemberig tekinthető meg, az épület történetén keresztül mutatja be az évfordulókat ünneplő piarista rend múltját, jelenét s reményt keltő jövőjét. Kiemelte: a hármas jubileum lehetőséget ad arra, hogy mindenki rácsodálkozzon arra a gazdagságra, melyet a piaristák élete jelentett és jelent ma is hazánknak. Horváth Bálint is a gimnázium öregdiákja. Négy esztendőn keresztül a Mikszáth Kálmán téren lévő iskolába járt, utóbb pedig ott tanított. Köszöntőjében a két épületet is összehasonlította. A kényszerűségből a Mikszáth Kálmán térre költözött iskola épülete a tanárok személyisége és az órák légköre miatt volt kedves számára. A „régi-új” épületben a terek kialakítása, a fény és az árnyék játéka, a rendezettség érezhetően átsugárzik a diákok lelkére, hat rájuk, mely megtapasztalható viselkedésükben, közösségi életükben – mondta.
Jelenits István piarista szerzetes, tanár, irodalmár megnyitóbeszédét azzal kezdte, hogy megilletődött, hiszen a megjelentek közt talán ő ismeri legrégebb óta a kiállításnak is otthont adó épületet, hiszen egykor diákként lépett először az akkor még csupán huszonnégy éves falak közé. Mosolyogva jegyezte meg: az épületek korát tekintve az „csecsemő” volt, így kisdiákként – az emberi élet mértéke szerint talán ő volt az „idősebb”. Jelenits István az időben visszalépve a háromszáz éves évfordulóról is beszélt. Mint mondta, 1717-ben a Felvidékről érkező piaristák döntöttek úgy, hogy Pesten megtelepszenek. A városban, melynek határa a mai kiskörút volt, csupán háromszáznyolcvan ház állt. Itt telepedtek le a rend tagjai, akik nem gondolhattak arra, hogy a város egyszer majd főváros lesz, nem képzelhették, hogy olyan nagy épületre lesz majd szükségük, mint amekkora kétszáz évvel később megépült. Érkezésük idején Budán már volt egy iskolája a jezsuitáknak, ám télen – például a zajló Dunán a pestiek bajosan tudtak átmenni Budára, hiszen nem volt állandó híd, mely a két települést összekötötte volna. A pesti emberek sokfélék voltak. Magyar kevés akadt köztük, hiszen a Duna partja a sokfelől érkező kereskedőknek nyújtott nagy lehetőséget. E körülmények között nyitották meg a piarista atyák első pesti iskolájukat a tanulni vágyó szegény gyerekeknek.
A következő évszázadok az apró település felvirágzását hozták. Megépült a Lánchíd, a Tudományos Akadémia, múzeumok, intézmények, színházak születtek, jelentősen nőt a lakosság létszáma is. A piaristáknál végzettek közül sokan lettek elismert tudósok, a közélet kiválóságai. A rendi utánpótlás biztosítására saját teológiai fakultást hoztak létre a magyar rendtartomány központjában, ahol ötven-hatvan kispap tanult és készült a szerzetesi életre.
Jelenits István az Országház sorsához hasonlította a budapesti rendház épületét. Amint az Országház azért épült nagyra, mert építésekor még a Nagy-Magyarország ügyeit intéző képviselőknek szánták. A trianoni Magyarországhoz most talán túl nagynak tűnhet. Valahogy így vagyunk ezzel a piarista házzal is – folytatta Jelenits István, majd a jelenre térve szólt a felújított, belső tereiben megváltozott épületről is. Mint mondta, számtalan olyan megoldást találtak, mely a megváltozott kor kívánalmainak felel meg. Mivel a piaristáknak nincs akkora helyre szükségük, így kapott az épületegyüttesben helyet a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola is.
Golda János rendi főépítész röviden bemutatta a kiállítás nagyobb egységeit. Szólt a múltról, a Rómából induló rendről, a magyarországi letelepedésről, a különböző városokban épült rendházakról és iskolákról, azok renoválásáról, átalakításáról s a falakon kiállított tervekről, melyek a bővülést, a modernizálást tűzték ki célul.
Bókay László/Magyar Kurír
Fotók: Szathmáry Melinda
