2017. május 25-26-án jubileumi ünnepséget tartottak a piaristák a gödi piarista szakképző iskola huszonöt éve történt megalapításának alkalmából. Az eseményen Jelenits István SchP, az iskola egyik alapítója mellett felszólalt Guba András SchP és Szabó László SchP, az intézmény korábbi szerzetes-igazgatói, Dekiszkyné Fejér Rita, az iskola jelenlegi vezetője és Pintér György, Göd város alpolgármestere is. A rendezvény keretében megszentelték és felavatták a jubileumi év alkalmából készített kovácsoltvas kaput, amely Tatár András tervei alapján készült a mester és diákjai kivitelezésében.
A huszonöt éves jubileumot ünneplő eseménysorozat első napján a jelenlegi és a régebbi diákoké volt a főszerep. Az ebből az alkalomból rendezett Ki mit tud?-on számos tehetség feltűnt: volt bűvészkedés, éneklés és még beatbox is, ami bizonyítja, hogy a szakiskolások igen kreatívak tudnak lenni. Tanáraik sem maradtak le tőlük; verssel és énekkel készültek. Délután az öregdiákokat hívta meg és látta vendégül az iskola hagyományteremtő céllal. A mintegy félszáz résztvevőhöz csatlakoztak azok a tanárok, mesterek is, akik korábban a „szak-ember” képzés fő mozgatórugóiként hozzávetőlegesen 1500 diák felnevelésében segédkeztek. A jó hangulatú találkozón a jelenlévők egyhangúlag támogatták, hogy a Piarista Öregdiákszövetség Gödi Tagozata megalakuljon.
Pénteken a találkozás és a hálaadás volt fókuszban. A nap az alsógödi Szent István-plébánián kezdődött, ahol szentmisével ünnepelték az iskola születésnapját. A mise főcelebránsa és szónoka Labancz Zsolt SchP tartományfőnök atya volt. Homíliájában az alapítás idejének küzdelmeire visszatekintve elmondta: „A magyar tartományban a gödi iskola megalapításával új dolog született. Olyan új valóság kapott helyet a magyar piarista világban, ami addig nem létezett. Egy olyan területre tettük a lábunkat, és a társadalomnak egy olyan része felé tettünk lépéseket, akikkel korábban nem volt kapcsolatunk. És ma, amikor ünnepeljük az elmúlt 25 évet, akkor azt a kezdeményező készséget is ünnepeljük, ami eltöltötte azokat az embereket, akikben volt bátorság elindulni ezen az úton. Ünnepeljük ezt és hálát adunk érte. (…) Hozzátette: „Gödi iskolánk a kezdetektől fogva nem egyszerűen egy szakképző intézmény, ahol valamilyen szakmát szeretnénk tanítani a hozzánk járó fiataloknak. Ahogyan az Iskola megfogalmazza: „szak-ember” képzés zajlik itt a gödi Piarista Jelenlétben. Azon igyekszünk,munkálkodunk, hogy TELJES ember szülessék a világra. És ez sokkal nagyobb feladat, tágabb hivatás, mint egy szakmát tanítani” A diákokhoz fordulva elmondta: „Azt szeretnénk, hogy olyan emberré legyetek, aki látja életének a céljait, meg tudja fogalmazni ezeket, aki tud másokhoz kapcsolódni, közösséget alkotni.”
A hálaadó szentmisét követően átadták és megáldották a Tatár András szerkezetlakatos és kovács szakoktató, gödi öregdiák által megálmodott kovácsoltvas jubileumi kaput, amelyet az iskola főbejáratához helyeztek el. A diákok, szakoktatók, mesterek közös munkájából készült új főbejárat megnyitásán Meyer Tamás, a Piarista Oktató és Szolgáltató Kft. ügyvezetője mondott beszédet, melyben hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés megvalósításában nagyon fontos szerepet játszott a közösség ereje. Elmondta, hogy ő egyszerű(bb) kaput képzelt el, de Tatár András meggyőző terveire nem lehetett nemet mondani. Megköszönte mindazok munkáját, akik az elmúlt időszakban segítették a kapu elkészítését, akár a gyakorlati időn kívül, késő délutántól estébe nyúlóan is.
Ezt követően a vendégek a Piarista Kft. asztalos tanműhelyében megrendezett jubileumi ünnepségen vettek részt, amelynek keretében megemlékezéseket, néptáncbemutatót tartottak,emellett élőzenés produkciókat is végighallgathattak, nézhettek az egybegyűltek. A köszöntéseket követően Jelenits István SchP, az iskola egyik elindítója, egykori tartományfőnök beszélt arról, hogy milyen gondolatok vezettek az alapításhoz, miért meghatározó a társadalmi szerepe egy iskolának, és honnan ismerhető meg a gödi fiatal. „Nem minden gyerek egyforma. Nemcsak a tehetségében különbözhet a másiktól, hanem abban is, hogy a fejlődési ritmusa más. Amikor mi megalapítottuk ezt a szakmunkásképzőt, akkor kerestük az olyan gyerekeket, akiknek valami családi ok miatt, vagy születési adottságuk miatt az iskolának az része, ahol érettségit lehet szerezni, nehezen elérhető. Nekik szerettünk volna másik utat mutatni. Arra gondoltunk, hogy talán azoknak a gyerekeknek, akik nagyon nehezen haladnak egyébként az iskolában, meg tudjuk mutatni, hogy a kezük ügyes. És nemcsak a kezük ügyes, hanem van egy olyan intelligenciájuk is, amit az anyag megformálása által mutathatnak meg. Az a gyerek, aki az általános iskolában nyolc évig élt meg sikertelenséget, egyszer csak azt tapasztalja meg, hogy valami sikerül, gyorsabban meg tud oldani egy feladatot és jobb a bizonyítványa. Akinek nincs tehetsége mondjuk a nyelvek iránt, az is könnyebben halad, amikor azt tapasztalja meg, hogy szüksége van a tudásra. A szakmunkásképző iskola megalapításával az alkotás örömét kívántuk megmutatni a diákoknak.”
Jelenits István beszédét követően Guba András SchP emelkedett szólásra, aki az iskola második igazgatója volt, s kinek nevéhez fűződik a Belvárosi Tanodánál tapasztalt mentorszemlélet gödi adaptálása. Vezetése alatt sokszínű és sokrétű céges kapcsolatok segítették elő, hogy az alapítást követő években bevezetett újabb szakmákhoz (asztalos, szerkezetlakatos) korszerű új tanműhelyeket alakítsanak ki. Ezúttal arról beszélt, hogy a piarista rend számára mit jelent a szakképzés. Kiemelte: „Azt látom, hogy ez az iskola a rend gondolkodását újra és újra kiforgatja egy kicsit magából. Olyan területekre billenti, amik ismeretlenek, felfedezni valók és tanulásra kényszerítenek. Nem hagyomány folytatására, hanem valami újnak a megtanulására. És ebbe belefáradunk sokszor, mégis ezzel érdemes foglalkozni. Emlékszem a ballagásokra, amikor azt tudtuk mondani, hogy olyan fiatalemberek lépnek ki az iskolából, akik a saját lábukra állnak. Emlékszem ezekre az évzárókra, arra a büszkeségre, megnyugvásra, hogy valami mégis sikerült. Köszönöm azoknak a mestereknek és tanároknak, akikkel ezt együtt tettem, és akik még ma is csinálják.”
A volt igazgató ezután a sorban is utána következő piaristát, Szabó László SchP-t kérte meg, hogy pár szót szóljon az iskoláról. Szabó atya arról beszélt, hogy tanárként is szerzetesként is ebben az iskolában kezdett, számára a tanulásról szólt a gödi időszak. Igazgatósága alatt intézményesült a Mentor Csoport és a tanárok jellemzően sok képzésen vettek részt egyénileg és közösségileg is. A közösség erejét, életének mostani fontos meghatározóját, a cigány pasztorációhoz szorosan kapcsolódó hivatást is itt tapasztalta meg a jelenleg Sátoraljaújhelyen tevékenykedő piarista. „Göd után ismerős lett a világ! Ez nekem azt jelenti, hogy az életről szól az, ami itt van. És én hiszem, hogy akkor is az életről szól, ha az élet néha botladozik, vagy köhög, vagy levegő után kapkod. Én most szurkolóként vagyok itt ebben, de nem a partvonalról.”
A korábbi igazgatói beszédek után Dudinszky Zsombor végzős asztalos tanuló ipolybalogi dalokat játszott dudán, majd Pintér György, Göd alpolgármestere következett, aki bátor lépésnek vélte az addig csak általános iskolákat bíró várostól egy középiskola felvállalását. A helyiek részéről Faragó Lászlót emelte ki, akinek köszönhető az iskola létrejötte. Úgy fogalmazott, összeszokott a település és az iskola, és ha valamilyen munkára van szükség, akkor általában elhangzik a „majd szólunk a piaristáknak” mondat az önkormányzatnál. A tanulók nevelésével kapcsolatban hozzátette: „Azt szeretném megköszönni, hogy itt van, aki napról napra csinálja ezt a nem könnyű feladatot. Hogy ezekbe a gyerekekbe az átlagnál jobban beivódnak olyan kifejezések, mint a szakma becsülete, az alkotás öröme. Sokszor nem tudtam én sem mit kezdeni fiatalon azzal a kifejezéssel, hogy a jól végzett munka öröme, de azt gondolom, hogy ezekbe a gyerekekbe ez beépül, ha elég sokszor hallják. (…) Külön köszönöm a Rendnek, hogy ezt felvállalta, hogy gondolkodik ilyen mélységekben és magasságokban, hiszen ezáltal mindnyájan gazdagabbak lettünk.”
Dekiszkyné Fejér Rita, az intézmény jelenlegi igazgatója arra a nem kis feladatra vállalkozott, hogy az eltelt időszakot bemutassa. Beszédében fókuszokat kínált ehhez a hallgatóságnak, végignézve először a szakképzés változásait, az iskola névváltozatait. Bemutatta, hogyan változott az épített környezet, hogyan használták fel a piaristák a már meglévő épületeket alapnak, vagy éppen építettek olyan új épületeket, mint a Parti Műhely. Nem maradt el a korábbi igazgatók méltatása sem, közöttük az első igazgató, Golda Gábor építészé, aki mérnöki gondolkodásával támogatta a kezdeti fejlődést, de az utóbbi években sem távolodott el a piarista rendtől. Rubovszky György Zsolt pedig előző igazgatóként sokat tett azért, hogy az iskola közösségből intézménnyé váljon: a vezetői csapattal és a tantestülettel együtt a misszió és az alapértékek megfogalmazása is az ő vezetése alatt történt. Az igazgatónő ara is kitért, milyen értékei vannak most az iskolának, hogyan működnek három külföldi iskolával a szakmai kapcsolatai, honnan kap plusz forrást a szakmai képzéshez a nehezebb sorsú diák. Kiemelte, hogy az eltelt 25 évben az országos szakmai versenyeken 35 piarista diák jutott döntőbe és ért el dobogós, vagy ahhoz közeli helyezést. Végül hozzátette: „Leginkább a tanárainknak és a mestereinknek köszönöm az elmúlt éveket, akik minden nap új erővel, lendülettel, kedvvel érkeznek be ide. Rendkívül elhivatott tantestületünk van, akik mindent megtesznek azért, hogy ezek a gyerekek ne csak oktatást kapjanak, hanem az életre is neveljék őket.”
A jubileumi ünnepség végén az iskola tanulói, Belencsák Dorián és Dolniczki Levente, akik egyben a keszegi néptáncegyüttes tagjai, társaikkal rábaközi táncokat, szili-karéjt, dús és friss csárdást adtak elő.
Szöveg: Besze Erika – Szathmáry Melinda
Fotók: Szathmáry Melinda
