Két héttel ezelőtt érkezett vissza Rómából a kecskeméti piarista rendház volt házfőnöke, Szabó István atya, ahová a rend jubileumi évében zarándokoltak el a magyar piaristák. Farkas József, a Wojtyla Ház vezetője meghívta, hogy meséljen élményeiről és a 400 éves szerzetesrendről, a kezdetekről.
Agusztus elején Szabó István atya, a kecskeméti piarista rendház korábbi házfőnöke ellátogatott a Wojtyla népkonyhára Farkas József intézményvezető meghívására. Önmagukról, a piaristákról szólva elmondta: a rendet egy spanyol pap, Kalazanci Szent József, eredeti nevén José Calasanz (1557-1648) alapította 400 esztendeje. Kecskeméten 303 éve vannak jelen. Kalazancius egyszer Rómában járt, ahol elhagyott, mondhatni csavargó gyerekeket látott az utcán. Úgy érezte, hogy tennie kellene értük valamit. Megfürdette, megfésülte őket, de közben rájött: ennél többre van szükségük. Ahhoz, hogy boldoguljanak az élet útvesztőiben, meg kell tanulniuk írni, olvasni. Ehhez a munkához keresett papokat. Ugyan korábban is léteztek egyházi iskolák, de azok mind „tandíjas rendszerűek” voltak. Hiába tért be Kalazancius ezekbe a tanodákba, hogy fogadják a szegény sorsú gyermekeket, egyik sem tette meg, mert pénzért végezték munkájukat. Kalazancius volt az első, aki egy olyan, papokból álló „tanári kart” verbuvált, akik ingyen tanították a szegény gyerekeket. Majd megalapította Európában az első ilyen jellegű intézményesített népiskolát a Felvidéken.
1714-ben eljutott a rend Kecskemétre is; a város akkori földesura, Koháry István hívta meg őket. Kései követőik azóta is jelen vannak, akik máig feladatuknak érzik a tehetséges szegény sorsú gyermekek felkarolását. Jelenleg nyolc piarista szerzetes él Kecskeméten a számukra kialakított belvárosi rendházban. Közülük mindössze hárman aktívak, a többiek már nyugállományba vonultak, ám papi szolgálatot továbbra is ellátnak.
A kérdésre, hogy merre jártak Rómában, ezt a választ adta: "Megnéztük a piarista rendhez kötődő jelentős helyeket, így a San Pantaleo templomot, Kalazancius eredeti formában megmaradt szobáját és ereklyéit, és bepillanthattunk leveleibe, személyes irataiba is. A rendalapítónk sírjánál is jártunk. Ünnepélyesen megújítottuk szerzetesi fogadalmunkat. Megnéztük a Rómán kívüli első alapítású iskolát (1616), a Frascatiban lévőt."
István atya elmondta: egyre több iskola nyílik Ázsiában, Indiában, a Fülöp-szigeteken, és egyre kevesebb a számuk Európában. Volt, aki azt szerette volna tudni, milyen az iskolai élet egy piarista iskolában, mert el sem tudja képzelni. Szabó atya mosolyogva válaszolt: ugyanúgy tanítás folyik, mint másik iskolákban, de a külön programokat, a kulturális rendezvényeket, a lelkigyakorlatokat, a kirándulásokat átszövi a piarista szellemiség: a jóság, a türelem, a megértés, a bizalom, a szeretet, a jó példa adása.
Végezetül Szabó István atya részt vett az ételosztásban is. A menü gombás tarhonya volt kenyérrel, süteménnyel és egy szelet dinnyével (ami Gulyás János, a Bács-Zöldért Zrt. külkereskedelmi igazgató adománya). Az ételhez (valamint a következő Wojtyla-ebédekhez) mintegy 50 kilogramm laskagombát Somos László és családja biztosított. Isten bőséges áldása kísérje életüket!
Szövegforrás: Alföldi Civil Napló, montázsmagazin.hu
Fotó: montázsmagazin.hu
